A gáz törte ki. Pusztaszöllős határában levetette a gáz a kútját. Ha egymásra rakták volna a falu kéttucat házát, akkor sem érték volna el a lángcsóva tetejét. A kocsma megtelt katasztrófaturistákkal és újságírókkal. Valamennyien nagyon érdekesnek találták, hogy még gázvezeték sincs a faluban, ahol a kútvíz is büdös a gáztól, s ahol a belobbantott gáz robajától hetek óta nem lehet aludni, nem lehet füldugó és nyugtatók nélkül létezni, nem lehet beszélgetni, csak ordibálni, remeg a föld, repednek a falak. Szeptember 3-án, két hét után elfojtották a gázkitörést, néhány óra múlva kicsit arrébb kitört a gáz újra. És égett és dübörgött még sokáig. Azután csend lett, a gázvezeték elkészült, a házakat rendbe hozták. Éltek a kitörési lehetőséggel.

Lovas István igazat írt. De nem tehetett róla, mert nem úgy gondolta. Azt írta, hogy a Magyar Rádiónál "egyoldalúbb keresve sem igen található az európai skálán", s úgy gondolta, tovább romlana a helyzet, ha Lakatos Pált (a MIÉP 2002-es képviselőjelöltjét és delegáltját az MTI tulajdonosi tanácsadó testületében) eltávolítanák a Vasárnapi Újság éléről. (Magyar Demokrata, 2000/32. sz.) Nem távolították el, de távoztak, akik akarták. A mérsékelt szervilizmust elsöpörte a radikális. Még a nyáron kezdődött a söprés, amikor lejárt Hajdú István elnöki mandátuma. Hajdút, a régi megbízható pártmunkást, a pártállami rádió utolsó elnökét 1996-ban a kisgazda párt által jelölt kurátor, a fent idézett Lovas István javaslatára választották elnökké. Úgy, hogy valamennyi (akkor és most) ellenzéki párt kurátora rászavazott, csak az (akkor kormányon lévő) szabad demokraták jelölte Gálik Mihály szavazott ellene. Az ő elnöksége alatt lett a rádió olyan, hogy "egyoldalúbb keresve sem igen található az európai skálán". Az európai skála széle azonban a Fidesz skáláján még mindig csak középen volt, ezért Hajdúnak semmi esélye nem lehetett rá, hogy a csonka kuratóriumi elnökség újrajelölje. Megszállta őt az esélytelenség ihlete, és elkezdte fönnhangon bírálni, amit addig csöndben eltűrt: a hírműsorok kormánypárti elfogultságát, a szerdai miniszterelnöki interjúkat, a Vasárnapi Újságot stb. Mintha nem is ő lett volna a Kossuth adó főszerkesztőjének, Kondor Katalinnak a főnöke, hanem fordítva. És nemcsak mintha, hanem valóban. A kormánypártok szerettek volna végre a valódi főnökből elnököt csinálni, de nem tudtak, mert a civil szervezetek kurátorai ellenálltak. Hajdú elnöki jogkörét az új elnök megválasztásáig Antall József egykori sajtófőnöke, Juhász Judit alelnök gyakorolta volna, de nem sikerült neki.

Juhász Judit két dolgot szeretett volna elérni: 1. Kondor Katalin ne hoszszabbítsa meg Lakatos Pál augusztus végén lejáró szerződését; 2. a miniszterelnöki interjúk készítése ne legyen Orbán két bizalmasának, Kondornak és Hollós Jánosnak a "hitbizománya".

Borókai Gábor kormányszóvivő levelet írt Juhász Juditnak, és hangot adott meglepetésének, amiért az ügyvezető elnök bírálja a miniszterelnöki interjúk eddigi gyakorlatát. Leszögezte: a maguk részéről ragaszkodnak hozzá, hogy Orbánnal csak vezető állású rádiósok készítsenek interjút. Rögvest föl is kérte Juhászt, legyen ez ő. Borókai figyelmeztette az alelnökasszonyt: kár az ellenzéki támadások kivédésére törekednie, mert ezek "természetüknél fogva elkerülhetetlenek és kivédhetetlenek". (Magyar Hírlap, 2000. augusztus 10.) 2002 óta tudjuk, hogy egyáltalán nem azok, csak egy törvénytelen úton betelepített kormánypárti elnök kell hozzá, akiből kormányváltás után törvényes úton kitelepíthetetlen ellenzéki elnök lesz. Juhász nem kért a megtiszteltetésből, inkább lemondott. Kivált, hogy a Vasárnapi Újság ügyében sem volt már teendője, mert utasítása ellenére Kondor Katalin meghosszabbította Lakatos szerződését. A lemondását Juhász Judit többek között azzal indokolta, hogy Kondor nem méltányolja az ő jogait és fütyül az utasításaira. A gyakorolhatatlan elnöki jogkör az annak gyakorlását nem is ambicionáló gazdasági igazgatóra szállt.

A kuratóriumi elnökség egyik kormánypárti tagja még a nyáron azzal fenyegette meg a civil kurátorokat, hogy ha leszavazzák Kondort, akkor a végén a portás fogja vezetni a rádiót. Sajnos azonban nem alakultak ilyen szerencsésen a dolgok. Kondor Katalint egyévi huzakodás után négy évre elnökké választották. Ha nem vacakolnak annyit, akkor a Magyar Rádió az idén nyáron szabadult volna.

Fiala János kérdezgette Hajdú Istvánt elnöksége titkairól. Többek között azt kérdezte: "- Mi az igazság abból, hogy az 1998-as választásokat követően kapott egy közel negyven nevet tartalmazó listát, akiknek a távozását szívesen látta volna a frissen megválasztott kormány? - Ilyen lista nem volt, de félreérthetetlen formában közölték velem, hogy nem vagyok olyan alkat, aki meg tudná valósítani elnöki tervét anélkül, hogy ezt a közel három tucat embert eltávolítaná. Azt válaszoltam, hogy én mégis megpróbálom." Nem sikerült, de a nem létező listán szereplő rádiósok jelentős része (Bolgár György, Rangos Katalin, Rádai Eszter stb.) mégis eltávolítódott. Fiala János éppen ezzel az interjúval búcsúzott. (ÉS, 2000. szeptember 29.)

Volt egy gentleman\'s agreament. De gentleman nem volt hozzá. A koalíciós pártok a csonka kuratóriumokkal lenyúlt médiumokon úgy osztozkodtak volna, hogy a Fideszé a nagy tévé, a kisgazdáké a kicsi. A Duna. A kisgazdák jelöltje a szabolcsi Szamos TV vezetője, Bolyáki Attila volt. Liebmann Katalin, a fővárosi kisgazdasszony ugyan beprotezsálta a helyére Koltay Gábor filmrendezőt, aki az ő férjét, Várkonyi Balázst nevezte volna ki alelnöknek, de Torgyán az utolsó pillanatban mégiscsak az eredeti jelölt mellett döntött. Ám hiába, mert a Fidesz az ilyesféle megállapodásokat nem szokta betartani. Ahogy Bábolna és a jegybank alelnöke esetében, úgy a Duna TV esetében sem. Ragaszkodtak Pekár István alelnökhöz, aki megígérte, hogy elnökké választása esetén Bayer Zsoltot nevezi ki alelnöknek. És lőn. De ahhoz, hogy legyen, kevesen voltak a Fidesz kurátorai. Az MDF jelölte Pálfy G. István volt a mérleg nyelve, mely a nagyobb nyalnivaló irányába billent. (lásd: Szűcs László: Csavaros elnökválasztás, Népszabadság, 2000. szeptember 22.)

A Magyar Nemzetben Bereményi Géza és Eperjes Károly nyilatkozott a készülő Széchényi-filmről. "�s akkor merült fel, hogy esetleg angol színészre osztják a szerepet. Én annyira tisztelem Széchenyit, hogy a róla szóló filmben hajlandó lennék inast is játszani, de hogy német, angol, vagy francia színész játssza Kossuthot, Széchenyit, Wesselényit, ez számomra elképzelhetetlen" - mondta Eperjes. Sokan fölszólaltak, hogy a film maradjon, úgymond, nemzeti. Maradt. "- Erre Ön visszakozott? - Igen visszakoztam. - Ez a visszavonulás okozott-e belső traumát? - Igen, belső traumát okozott, de nem nagyot, mert én ennek a filmnek a bábája vagyok és az a kötelességem, hogy világra segítsem a gyermeket. És hogyha a realitásokkal szembeszegülök, ártok a film elkészítésének." Így Bereményi. Eperjes elmondja, hogy Bereményi el akarta hagyni azt a jelenetet, melyben Széchenyi majdnem belefulladt a tengerbe, de ő ragaszkodott hozzá. Meglett. Ekkor még nem dőlt el, hogy Széchenyi főbe lövi-e magát a film végén, ahogy Bereményi gondolja helyesnek (meg a magyar történelemtudomány), vagy csak a dörrenést halljuk, mert Eperjes szerint "egy nagy legendával kell befejezni a filmet". "- A vita még függőben van - mondja Bereményi Géza. /�/ Nem a kettőnk vitája dönti majd el, hogyan fejeződik be a film, hanem megint a realitások." (Kő András: Boldog feltámadást, uraim, Magyar Nemzet, 2000. szeptember 9.) A Hídembert tehát Bereményi helyett a realitások rendezték, a realitások pedig nem a történelmi realitásoknak kedveztek. Bereményi beadta derekát, pedig milyen derék derék volt.

Eperjes Károly hatvanadmagával három napra Rómába utazott. Volt vele államfő, kormányfő, érsek, néhány miniszter, államtitkár, feleség és kultúránk sok jelese. Az ezeréves fennállását ünneplő Magyarország hangversennyel köszöntötte a pápát, kinek elődje ezer évvel azelőtt koronát küldött Vajknak. A népes magyar küldöttséget a legelegánsabb római szállodákban helyezték el. Az egész kijött cirka 60 millióból. A magyar politikusok számára politikai tárgyalásokat nem szerveztek, a koncerten olasz politikusok nem voltak jelen, az olasz sajtó a hangversenyről érdemben nem vett tudomást.

Orbán Rómából a sidney-i olimpiára utazott. A legtöbb államot csupán sportminiszter képviselte a játékokon, a magyar államot heten. Öten a mi pénzünkből, ketten (a sportminiszter és államtitkára) csak részben, mert az ő szállásukat a NOB fizette. Azért nem mentek többen, mert a kormányfő még az olimpia előtt titkos határozatban kérte az állami vezetőket, hogy ne utazzanak ki közpénzen az olimpiára. Ez a titkos határozat rögvest nyilvánosságra került, az viszont nem, hogy az Országimázs Központ mennyiből rendezte meg ötven művész részvételével odakint a Magyar Millenniumi Kulturális Napokat. Ez is egy nagy bejgli volt.

Megkezdődött a tanítás az iskolákban. A rákospalotai Meixner-iskolában kezdődött a legizgalmasabban. A máshonnan kiutált, kallódó részképesség-zavaros (dislexiás, disgráfiás stb.) gyerekek integrált oktatására szolgált ez az iskola. Meixner Ildikó igen eredményesnek mutatkozó módszere alapján. Az önkormányzat nagy viták után adta át az épületet a Meixner Alapítványnak, melyet a MIÉP bármiféle komoly alap nélkül a szcientológiai egyházzal hozott összefüggésbe. Az Országgyűlésben Ifj. Hegedűs Lóránt "Le a szcientológusokkal!" kiáltással követelte az iskola betiltását. Grespik László, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője az iskola számára kiadott működési engedélyt érvénytelennek, az iskolát nem létezőnek nyilvánította, és visszatartotta az iskolának járó állami pénzt. Grespik jogi érveit egyetlen jogásznak és egyetlen hatóságnak sem sikerült komolyan vennie, de így is eltartott egy darabig, amíg az iskola hozzájutott a pénzéhez.

Szeptember 15-én péntek reggel Grespik László a televízióban megmutatta az iskolába induló tanulóknak, mit csinál a jó gyerek a kenyerével. Megdobálja felebarátait. De nem ösztönösen, hanem bibliai alapokon. És csak akkor, ha megdobják kővel. A kő képletes is lehet, csak a kenyérnek kell igazinak lennie. Grespiket a Napkelte három riportere dobta meg a képletes kővel, midőn megkérdezték tőle, miért teszi, amit tesz. Az a kérdés volt a főkő, hogy miért kell a külföldinek nyilatkoznia a vallási hovatartozásáról ahhoz, hogy kiderüljön, sért-e közérdeket, ha ingatlant vásárol Pesten. Nyilván azért, hogy tudjuk, adekvát módon reagálna-e xenofób honfitársaink köveire.

Kirúgták az APEH Bűnügyi Igazgatóságának vezetőjét (másfél év alatt a negyediket) és hét magas beosztású munkatársát. Vida Ildikó, az APEH elnöke közvetlen felügyelete alá vonta az adórendőrséget, mely számos politikai vonatkozású ügyben (Kovács Attila, MLSZ-elnök, Horn Gyula, Máté László és mások ügyeiben) nyomozott, s a HVG (2000. szeptember 9.) szerint azért fejezték le, mert vezető munkatársai tiltakoztak az ellen, hogy belső ellenőrzésre hivatkozva az APEH-vezetői betekinthessenek bármelyik titkos aktába. Ezek szerint ezután betekinthettek.

A hónap jóslata: "A sajtóegységek mind ritkábban szánnak teret és időt a július végén Strasbourgba távozott cigányoknak. Mára nagyjából-egészéből mindenki tisztában van azzal, hogy a nagy dérrel-dúrral előterjesztett menekültkérelmeket Franciaország visszadobja, és a romák belekóstolhatnak a fényes jövőt nem jósoló, igazi hazátlanságba." (Matúz-Sinkovics: Romák és magyarok (3.), Magyar Demokrata, 2000./36.)

Otto Schilly német belügyminiszter betiltotta a Vér és becsület nevű nemzetközi neonáci hálózat német szervezetét. Megalakulása után hat évvel. Van időnk. Az egyesülettel együttműködő neonáci párt éppen most jutott be a szászországi parlamentbe. Hát érdemes?

"A Horthy-rendszer történetmitológiában fejezte ki ideológiáját. Széchenyi, mint mondottuk, a konzervatív, a rendszerstabilizáló reform védőszentje volt, a legfontosabb történetmítosz-figura a két világháború között. Rögtön utána következett Szent István. Az első király a történeti magyar állam egységét szimbolizálta, valamint az ország politikai kultúrájának vallásos arculatát� /�/ A jelenlegi rezsim legfőbb népfrontpartnerének a katolikus hierarchiát tekinti. Similis simili gaudet. A világi paternalizmus utálja a szabad politikai közösségeket - az egyházi hierarchia paternalizmusának a bázisközösségektől van herótja. A két hierarchia szövetséges, az állam tehát szívesen szerepelteti az új István-kultuszban az egyházat. /�/ A jelenlegi rezsimnek rendszerszimbólumként István koronája kell, nem 1918 frígiai sapkája."

1988 elején írta ezt a kései Kádár-korról a szamizdat Beszélőben Szabó Miklós történész. A radikálisan szabadságelvű, a radikálisan szorongó, a bátor antihős. A rendszerváltásig legálisan nem taníthatott sehol, 1989-ig egyetlen könyve sem jelenhetett meg. 1990-1998 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt, akkor aztán az újságokból megtudta, hogy már nem kíván indulni a következő választásokon, nyugdíjba akar vonulni. Vonult. Mert arra mutatta pártja a jó irányt. Négy évvel ezelőtt temettük, jövőre lenne hetvenéves.

A pusztaszöllõsi gázkitörés