Nem hiszem, hogy szocializációm jelentősen eltérne más zöldekétől. Ökológiai gondolkodásomat alapvetően Fritz Baade könyvei (Versenyfutás a 2000-ik évig, Legyen mindenki jóllakott, Sötétben tapogatózva) határozták meg. Feltételezem, hogy ezen alapművek Vay Márton úr könyvespolcáról sem hiányoznak.

Nagyon örültem, amikor a zöldek jelentős erővel léptek föl a Bundestagban, mert az érdekérvényesítés ezen formájával szimpatizálok. Nagyon nem örültem viszont, amikor a zöldek osztódással kezdtek szaporodni, amikor kiderült, hogy lízingelhetők a szénlobbi által az olajosok ellen, az olajosok által az atomerőművesek ellen. Nem örültem, amikor elszaporodtak egyre extrémebb zöldszervezetek olyan tiltakozó akciói, melyek mögött nehéz felfedezni valódi tartalmi elemeket, célokat. Nem örülök, ha a módszerek öncéllá válnak, és túllépik a polgári engedetlenségnek parlamenti demokráciákban tolerálható határait. A globalizációellenes tüntetések ma már a polgárok biztonságát veszélyeztető tényezővé léptek elő. Az ismeretlen forrásból pénzelt, öncélú, jelentős gazdasági károkat okozó, a lakosság józanabb részében félelmet keltő tiltakozó akciókat a szakirodalom joggal nevezi ökoterrorizmusnak.

A Horn-kormány által előkészített, az Orbán-kormány által megkötött nemzetközi egyezményben előírt, minden engedéllyel rendelkező védelmi beruházás kivitelezését fanatizált aktivistákkal megakadályozni úgy, ahogy ez a Zengőn történt, ez túl van a parlamenti demokráciákban elfogadható határokon. Ha Vay Márton úr túlzónak találja az ökoterrorizmus kifejezést, nevezzük az akciót egyszerűen csoportos garázdaságnak.

Ez a garázdaság folytatólagosan elkövetett tudatos félrevezetéssel párosul, melynek lényege az, hogy a Zengő esetében léteznek olyan jogi, környezetvédelmi, társadalmi szempontok, amelyek megkérdőjelezhetik a radar elhelyezésének a térinformatika tudományára alapozott módját.

A jogi szempontokról annyit, hogy az Orbán-kormánynak négy évébe került, amíg a radar telepítésének minden jogi akadályát elhárította.

A környezetvédelemi szempontokkal kapcsolatban két domináns állítás van: az élő szervezeteket károsítja a radarsugárzás, az útépítés pedig a bánáti bazsarózsa létét veszélyezteti. Tipikus csúsztatás, hogy a radar károsító hatása nem bizonyított ugyan, de az ellenkezője sem. Magyarországon 60 radar sugárzott felváltva 50 éven át a Zengőre tervezetthez képest egyenként is dupla intenzitással, sík területen, talajközelben. Ennek ellenére sem a volt Varsói Szerződés, sem a NATO államaiban nincsenek károsító hatásra utaló tapasztalatok.

A zengői körzet környezetvédelmi felelőse szerint a bánáti bazsarózsa 500-800 hektárnyi területen díszlik a Zengő déli lejtőjén, a hegy lábától a csúcs felé haladva csökkenő sűrűséggel. A radar és az oda vezető út egyetlen hektáron szünteti meg az élőhelyet. Annak, aki egy 500-800 hektáros populáció teljes pusztulását vizionálja egyhektáros élőhelyvesztés miatt, sürgősen vissza kellene adnia a szakirányú diplomáját, ha rendelkezik ilyennel egyáltalán.

A társadalmi szempont figyelembevételének követelése az önmagát beteljesítő jóslattal való játék: magamat szakértőnek feltüntetve a laikusokat a nem létező veszélyek sulykolásával a radar ellen hangolom, ettől kezdve ezzel az általam koholt érvekkel keltett közhangulattal érvelek...

Még néhány megjegyzés.

A Honvédelmi Minisztériumban nem "rejtőzködnek" az ökológiai gondolkodással rokonszenvezők, hanem sokan környezetvédő beosztásokat töltenek be. A honvédség oktatási intézményeiben minden szinten eredményes környezetvédelmi oktatás, a honvédség gyakorlóterein, objektumaiban pedig színvonalas környezetvédelmi tevékenység folyik. Színvonalasabb, mint a civil szféra termelőüzemeiben vagy a mezőgazdaságban.

A radar valóban nem a NATO ajándéka, de a NATO finanszírozza. A NATO és az EU védelmi költségeihez való hozzájárulásunk 2004-ben együttesen sem éri el a 10 milliárd forintot. A radar 24 milliárdos beruházás.

Ha nem oly balul végződtek volna az Orbán-kormány számára a 2002-es parlamenti választások, akkor a radar telepítése az 1999-es szerződésnek megfelelően, az Orbán-kormány dicsőségére a tervezett határidő előtt megvalósulna.

A szerző nyugállományú alezredes