A raktárbázisok, logisztikai központok között egy mégis kilóg a fantáziátlan kockalétesítmények sorából.

Az Ares spanyol, magyar, és EU-s lobogókkal is definiált raktárbázisa még az építészetileg látszólag semmire nem kötelező környezetben is határozott karaktert mutat. Meglehet, a cég vezetői ismerték fel, épületük elsősorban róluk beszél. Arról, hogy tisztelnek-e minőséget, esztétikát, hogy elismernek-e szakmát (itt: építészet), mely nem az övék, arról, hogy vajon fontos-e számukra, hogy igényes környezetben dolgozzanak. Szerdahelyi László és Kőmíves Szabolcs építészek ügyfelei sejthettek valamit a "madarat tolláról, vállalatot főhadiszállásáról" kezdetű bölcsességből, így az építészek is harcba vethették az itt felsorolt értékek szerint alakított szaktudásukat.

Színt, formát, játékosságot csempésztek tehát a látványba, melynek egyik vezérfonala az eszköztelen módon kialakított raktárrész tetején körbefutó sárga sáv. Az építészeti találékonyság a főhomlokzaton, az irodákat rejtő fronton mutatkozik meg. Belső funkciójuknak megfelelően összeillesztett, a fősíktól eltolt kubusok teszik mozgalmassá a látványt, úgy, hogy a színek és anyagok összhangja erősíti a térbeli hatást. Siralmasan egyszerű fémtömbépületek közt örömteli meglepetés itt a két barátságos, fával burkolt egység, az apró erkély, vagy a modernista sarokablak, ahogy kerete kilép a két szomszédos fal síkjából. Az árufuvarozás számára a lépcsőház körül kanyarodó íves kiugrás mögött nyitottak kaput a raktárhoz.

Ez a kerekített, hengeres toronyként is értelmezhető látványelem megint csak az alkotói szabadságról beszél. Az ívelés eszközének használata önmagában még divatelem is lehetne, de környezethez illő fémburkolat, merész ablakkiosztás teljesíti ki az ötletet. Ha ezzel a toronnyal a város egy hagyományos lakónegyedében találkoznánk, megfelelő módon és környezetben elhelyezve, akár előremutató építészeti gesztusnak is érezhetnénk. De a városban sajnos ritkán találkozunk előremutató és merész építészeti gesztusokkal, így ha sivár környezetben szembesülünk az ötlettel, az még jobban észrevéteti magát. És vele a tényt, hogy egy magát élőnek tekintő városnak és lakóinak az eszmeileg kiüresedett házgyártás helyett okos építészetre van szüksége.

Újpestnek ezen a kies vidékén talán épp a követelményektől való látszólagos függetlenség szabadított föl az esztétika szolgálatába állítható energiákat. Miközben nagy szükség volna arra, hogy a belváros közepén is lelkesen emelhesse föl fejét a járókelő, tágra nyíljon a szeme, mint a turistáké, és rácsodálkozzon egy-egy épületre: "Lám, az új telepesek tisztelik elődeiket, nem rombolják az általuk alkotott értékeket, mégis tudnak érvényes mait helyezni a meglévő régi mellé."

A szerző Az OCTOGON Építészetkritikai Műhely tagja

Meglehet, a cég vezetõi ismerték fel, épületük elsõsorban róluk beszél