Kőszeg, 1944 ősze...

Megdöbbentő kijelentéssel állt elő egy 83 éves holokauszt-túlélő. Ádám György szerint nemcsak Lengyelországban és Németországban működött haláltábor, hanem Magyarországon is. A történész ismeretei szerint Kőszegen a "megsemmisítés munkával" náci gyakorlata érvényesült. Összesen hétszer szökött. Túlélte.

Istvánt, aki matematikus volt - gimnazistaként már egyetemi tanársegédként dolgozott - valahol Németországban verték agyon; a csellóművész Andrást pedig az osztrák határ közelében lőtték le.

- Soha nem kutattam a világégésben meghalt öcséim után - mondja a 83 éves ügyvéd, Ádám György. - Az viszont felháborít - teszi hozzá -, hogy egyesek kozmetikázzák a magyarok részvételét a holokausztban, illetve elhallgatnak bizonyos történelmi tényeket.

Ádám György szerint - 23 éves korában deportálták a fővárosból - nemcsak Lengyelországban és Németországban működött halálgyár, hanem Magyarországon is.

Kőszegen, a volt városi téglagyár területén - az Ausztriába vezető országút mellett - ma emlékmű hirdeti, hogy egykoron itt állt a kőszegi munkaszolgálatos tábor. Ádám György azonban mindezt történelemhamisításnak tartja. - Kőszegen több ezer embert értelmetlenül dolgoztattak halálra; a legyengült, beteg munkaképteleneket vagy lelőtték, vagy gázzal végeztek velük - állítja. Szerinte a városban - a nyilasok segítségével - haláltábort működtettek a németek.

A Szálasi-féle hatalomátvétel után, 1944. november végén, a józsefvárosi pályaudvaron kilencvenesével vagoníroztak be férfit és nőt, időset és fiatalt, akiket aztán Kőszegre szállítottak. Az elhurcoltak egy részét a téglagyárban, a többieket a sörgyárban helyezték el. Naponta 14 órát dolgoztak, és csupán valami löttyöt kaptak enni.

- Sokan - 20-22 éves fiatalok is - egyszerűen éhen haltak - emlékszik vissza az ügyvéd. Nem volt ritka, hogy mozgáskorlátozott embereket is, akik szinte csak négykézláb tudtak közlekedni, robotra vezényeltek ki. Egyik nap árkot ástak, majd másnap betemették, harmadnap egy dombot tüntettek el, majd azt is viszszahordták.

A lágerbe zárt zsidók és őreik létszáma - az élelmiszerjegyek alapján - mintegy nyolcezer lehetett. A kényszermunkások táborait és munkahelyeit német SA őrség, osztrák idős volkssturmisták (ún. népfelkelők), fegyveres magyar nyilaskeresztes suhancok és kirendelt helyi diákleventék felügyelték.

A nehéz fizikai munka, a rossz életkörülmények, valamint az éhezés miatt egyre többen haltak meg vagy betegedtek meg. December második felében a tábor parancsnoka három barakkot szigeteltetett le, ahol az elgyengült, beteg embereket elgázosították.

- Reggelenként, a latrinára menet, mindig találtam egy-két haldoklót; valahogy kiásták magukat a rosszul összetákolt gázkamrából, és élőhalottként, négykézláb kúszva-mászva szédelegtek, amíg agyon nem lőtték őket.

A hullaszállító brigádok a csonttá és bőrré soványodott, eltorzult testeket nagy gödrökbe hordták. Az akkor 23 éves Ádám György saját szemével látta, hogy még élőket is vetettek a halottak közé. - Akadt, aki a hullagödörben talán még egy-két óra hosszat mozgott, hörgött. Aztán elhallgatott ő is.

- Számos tény és adat bizonyítja, hogy a kőszegi munkatáborokban a Vernichtung durch Arbeit, vagyis "a megsemmisítés munkával" náci gyakorlata érvényesült - nyilatkozta lapunknak Szita Szabolcs történész. Ismeretei szerint a sörgyári tábor Bauer nevű parancsnoka a kiürítéskor szigetelt fogolybarakkokban 72-94 legyengült magyar zsidó férfira bocsáttatott feltehetőleg ciángázt, ettől nagyobb részük megfulladt. A túlélőkkel golyó végzett.

A szemtanú visszaemlékezései szerint a táborban egy hónapig működött először három, majd az egyik meghibásodása miatt "csak" két gázkamra.

Az 1945-1946. évi exhumációs adatok alapján a táborlakók közül körülbelül 2500 ember vesztette életét. Azóta újabb maradványok, feltehetően kényszermunkások csontjai kerültek elő a térségből.

- Az életben maradt kényszermunkásokat - az SS-parancsnokság szerint "a még használható izomerőt" - március 22-én indították az Alpokon át a Linz melletti Mauthausen koncentrációs táborába - számol be a történész, hozzátéve: a gyalogmenetek részesei újabb megpróbáltatásokat, jelentős személyi veszteségeket szenvedtek el.

A kőszegi kisegítő munkaszolgálat 1940 őszén kezdődött. Az alpokalji város volt a magyar királyi III. honvéd hadtest területén lakó zsidók bevonulási központja, egyben a III. honvéd közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokságának, pótkeretének székhelye. Az itteni munkaszolgálatról általánosságban megállapítható, hogy a "muszosok" ellátmányát rendszeresen megkurtították, a körleten belül - de nyilvánosan is - temérdek megaláztatást, lelki és fizikai gyötrelmeket szenvedtek el - állítja Szita Szabolcs.

1944 nyarán a zsidó és más nemzetiségi munkaszolgálatosok Kőszegen építkezéseken, fakitermelésen, útépítésen robotoltak, de dolgoztak a helyi kőbányákban is. Az 1944. október 15-i nyilaspuccs után Budapestről elhurcolt férfiakat és nőket kényszerítettek munkaszolgálatra. A kőszegi levéltárban őrzött források szerint november 28-án a város erdőgazdasága területén fát termeltek ki, sáncmunkát végeztek, futóárkokat ástak. December 3-tól egyes semleges államok budapesti követségei által "védettnek" nyilvánított, az Eichmann-kommandó által elrabolt munkaszolgálatos századokat hurcoltak Kőszegre - állítja a történész.

Az ügyvéd emlékei szerint a munkaszolgálatosoknak előzőleg bizonyos jogaik voltak; zsoldkönyvet és időközönként eltávozást kaptak. Ezzel együtt a századparancsnok bármikor hadbíróság elé állíttathatta őket. Ádám György a turjaremetei munkaszolgálatos táborból egy Jimmy nevű társának tragikus esetét említette: a fiatalember - mivel tönkrement a bakancsa - Budapestre szökött, hogy másik lábbelit szerezzen magának. Tettéért a Margit körúton működő hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Mielőtt a túrjaremetei táborban a keretlegények az ítéletet végrehajtották volna, megkérdezték tőle, mi az utolsó kívánsága. Jimmy mákos tésztát kért; kapott, és csak utána lőtték agyon.

Kőszegen nem volt jog, se ítélet, se utolsó kívánság - foglalta össze tömören a 83 éves Ádám úr, aki a háború után, Beck Salamon ügyvédjelöltjeként egy nyilast is védett. Százötven ember meggyilkolásáért akarták felelősségre vonni, holott "csak" ötöt lőtt a jeges Dunába. - Azért védtem azt a nyilast, hogy 145 ember gyilkosa ne ússza meg a felelősségre vonást - mondta, majd hozzátette: védencemet halálra ítélték - de "csak" öt ember halála miatt.

Ádám György
Ádám György
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.