Hála a kormányzat és a civil szféra áldozatos, tervszerű és hatékony munkájának, újra virágzásnak indult a hazai szórakoztatóipar, egymást követik a szórakoztatónál szórakoztatóbb események, életünk egy nagy, össznemzeti Szeszélyes Évszakok és/vagy Hacsek és/vagy Sajó.

A Viccmesélő Politikusok Parlamenti Showja egyenesen Rogán Antalba, a fanyar texasi humor legnagyobb hazai mesterébe torkollott. Az ő stand up poéntechnikájával talán csak Áder János és/vagy Lendvai Ildikó képes versenyre kelni olykor, persze nem akkor, amikor gyurcsányos viccet kell mesélni, vagyis sztálinosat Gyurcsánnyal, és/vagy azzal a kis szépséghibával, hogy így teljesen értelmetlen hülyeség az egész, és/vagy még azt a lehetőséget is fölvetheti, hogy a viccmesélő egyáltalán nem érti az eredetit. (Az eredeti: Hogy vagyunk? Hogy vagyunk? - tréfálkozott Sztálin elvtárs. - Jól vagyunk, jól vagyunk - tréfálkoztak a parasztok. A rogánosított vicc: - Stabil és nagy a jólét - viccelődött Gyurcsány Ferenc a parlamentben. - Mi az hogy! Nagyon is! - viccelődtek az emberek.)

A jólét, egyébként, amit Gyurcsány utólag csak nyelvbotlásnak tart, tényleg nagy. Egyre nagyobb. (Majd' fölvet.) Hétvégén volt lomtalanítás minálunk. Évek óta figyelem a mozgásokat ilyenkor. Négy-öt éve még nagy teherbírású nejlonszatyrokkal fölszerelt hajléktalanok kutakodtak a lomhalmok között, két-három éve pedig kockaladák köré szerveződött csoportok, mostanában meg már nyugati gyártmányú furgonokkal jönnek, családi gazdaság, nemhiába költött annyit az állam a fellendítésre. Beül egy asszony a félig kibelezett hűtő, a betört oldalú komód és a lábatlan szkájfotel közé, kilós, Mogyi márkájú tökmagot vesz maga elé, és addig köpködi a héját, amíg derékig nem ér, a férfiak közben gondterhelten mobiloznak, a gyerekek meg üvöltenek a Mitsubishi Pickup fülkéjében. Mi ez, ha nem a jólét? Mint Alsó-Ausztria 1985-ben.

És a szórakoztató műsor még nem ért véget. Gondolták volna, hogy Pokorni Zoltán, a Demokrata lelkes olvasója, és alighanem a Szkítia könyvesbolt- és lovasíjász-hálózat állandó vásárlója hirtelen, mintegy polgári Tolbuhin marsallként az antifasiszta küzdelem élére áll? Vagy milyen viccesen küzdenek a liberálisok a gyülekezési és szólásszabadság ellen?

Milyen remekül szórakoztatja a közönséget, pláne a belőle percek alatt sztárt csináló sajtót az az exhibicionista egyetemista, aki alighanem megunta a bölcsészlányok kinyúlt pulóvereit, erdélyi tatyóit, ehelyett ráment Wagnerre, a heavy metalra és Hamvas Bélára, H. Adolf operarajongóra és arra a rétegre, amelyiknek tarsolylemezes hátrafelenyilazós bolthálózatra és szkíta ősökre is szüksége van. Előhúzta a magyarság egyik utolérhetetlen intellektuális teljesítményét, a közismerten nagy műveltségű Sz. Ferenc által konstruált hungarizmust. Sz. Ferenc intellektusára jellemző, hogy a nyugati forrásmunkák felületes ismerete alapján képes volt kidolgozni a nyilaskereszt néven ismertté vált szimbólumot. Sz. Ferenc előrántása a terepmintás bűvészcilinderből rendkívül szórakoztatóan dadaista gesztus, és alig von le értékéből, hogy él még ebben az országban néhány százezer ember, akinek rokonait a vicc poénja irtotta ki kevéssé szórakoztató körülmények között. Mindenesetre tréfás mozgásokat indított el a szeretethiányos bölcsészlány a belpolitikában, szó nélkül aládolgozott mindenki, és ha sikerülne összehozni a Gusztos Péter által megálmodott kormány-ellenzék öszszefogást vele szemben, akkor pillanatok alatt egekbe szökhetne a népszerűsége.

Egyébként a figyelemre méltóan józan jobb- és baloldali közönség - mármint azok, akik nem a politizálásból élnek - által csak B. Dinkaként emlegetett hölgyről sztársága ellenére rendkívül keveset tudunk. Az biztos, hogy nem vallástörténész, viszont lehet, hogy az apja titkosszolga, az is lehet, hogy a vezetékneve nem is Bácsfi, és hogy volt már kommunista is, és röhejesen szar verseket ír. (A történethez semmit sem tesz hozzá - viszont semmit se nem vesz el belőle -, hogy alighanem Sz. Ferenc és H. Adolf is ilyen ártatlan, szánalmas hülyeként kezdte.) Várjuk a további fordulatokat!

És persze nem is lenne igazán szórakoztató egy szórakoztató műsor, ha a Régi Csibészek néven ismert nyolclábú fiúcsapat, azaz Miklós, Gyula, László és Imre nem adnák elő idén is halhatatlan slágerüket, az "Én engedtem ki az NDK-sokat" kezdetű kuplét.

Zongorán kísér Bányász Rezső.