Nem emlékeztetek ezúttal az 1947-es párizsi szerződésre, sem a magyar alkotmányra, sem semmilyen vonatkozó törvényhelyre. Nem részletezem a vitákat a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságáról és más európai országokban meglévő korlátjairól. Csak a józan észre, a tisztességre, a minimális politikai kultúra meglétére, azaz az állampolgári lét mindennapi jelzőire hivatkoznék.
Normális
Aki 1944. október 15-ét bármilyen formában megünnepli itt, az az ország történelmének legszennyesebb napját ünnepli, amely nap nemcsak a közvetlen áldozatok miatt lett azzá, amivé, hanem az egész ország, a teljes magyar lakosság sorsát lényegében befolyásoló következményei miatt. Normális ember Szálasi Ferenc "nemzetvezető" hatalomra jutását nem ünnepli. Normális ember tiltakozik ennek még a gondolata ellen is. Ha pedig a normális ország normális törvényei szerint működő normális rendőrség nem tilt be egy ilyen ünneplést, akkor a normális ember az utcára vonul - tiltakozni.
Erre készül, nem pedig kongresszusra, mint a Fiatal Baloldal - Ifjú Szocialisták. Ha fiatal és baloldali, viszi a saját pártjának teljes kongresszusát, az ellentüntetés első soraiba. Így tesz egy normális ország normális baloldali pártja, amely ebben az esetben képes saját normális partnereivel - l. SZDSZ Új Generáció -, sőt, ha jelen van, normális ellenzékével is kezet fogni.
