Az adó üzenete

A Tobin-adó elképzelése a kilencvenes évek végén, a sorozatos pénzügyi és gazdasági válságok után került újra napirendre, az alterglobalista mozgalom követeléseként. James Tobin Nobel-díjas közgazdász gondolatának lényege, hogy a nemzetközi átutalásokra kivetett alacsony adóval megfékezhetők a spekulációs mozgások úgy, hogy közben a működőtőke gyakorlatilag zavartalanul áramolhat. Az adó ugyanis - alacsony volta miatt - csak a spekulációra jellemző többszöri, sűrű átutalásokat sújtaná igazán. Ezáltal csillapítható lenne az az instabilitás, melyet a napi hetvenmilliárdról harminc év alatt másfél billióra (!) ugrott nemzetközi devizaforgalom okoz. E másfél billió dollár több mint nyolcvan százalékának semmi köze a reálgazdasághoz, kereskedelmi ügyletekhez vagy befektetésekhez. Még ha le is vonjuk ebből az árfolyamkockázatok kiküszöbölésére fordított összegeket vagy az állandóan megújított, így hosszú távúnak tekinthető rövid távú ügyleteket, akkor is marad egy hatalmas, alapvetően spekulatív célokat szolgáló likviditásfelesleg. E forró pénzek mozgását hivatott korlátozni a Tobin-adó. A belga döntés alapjául Berndt Spahn német közgazdászprofesszornak a hazája fejlesztési minisztériumának megrendelésére készített tanulmánya szolgált, mely az adót kétlépcsőssé változtatta. Az alapesetben mindössze 0,02 százalékos kulcs spekulatív támadás esetén rohamosan emelkedik. A tanulmány meggyőzően bizonyította, hogy az adó európai szinten is bevezethető és hasznos. Ezzel megoldotta az adóval kapcsolatban hangoztatott legfőbb problémákat, ti. hogy ártana a közvetlen beruházásoknak, vagy ha túl alacsony, akkor hatástalan; illetve hogy a világ minden országának egységesen kellene alkalmaznia.

A belga döntés igazi jelentőségét az adja, hogy a javaslatot nemcsak a zöldpárt támogatta, hanem a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták is. Ez mutatja, hogy korunk politikájának valódi törésvonalai már rég nem a hagyományos bal- és jobboldal között hózódnak. A kormányon lévő pártok szerte a világban ki vannak szolgáltatva a nemzetközi versenynek, a globális hatékonyságkényszernek, s képtelenek választ találni az ezredvég szociális és ökológiai válságára, melynek okai az uralkodó gazdaság- és társadalompolitikai paradigmában rejlenek, s melyre az alterglob mozgalom többféle választ is kínál. Bár a végső döntés a pártoké, a húsba vágó kérdések napirendre tűzése s gyökeres orvoslása ma nem várható tőlük. Ez a feladat egyre inkább a civil társadalomra hárul. Az már csak idehaza, s talán Kelet-Európában nem számít közhelynek, hogy a mozgalom nem anti-, hanem alterglobalista. Hogy nemcsak tagad, tör-zúz-rombol, hanem higgadtan elemez, lelkesít, és válaszokat kínál.

Válságok találkozása

A Tobin-adó a reálgazdaságtól elszakadó globális pénzpiac válságára mutat rá, mely egyúttal a reálgazdaság válságát is okozza. Korunk krízise azonban nemcsak, s nem elsősorban gazdasági, hanem társadalmi és ökológiai. Ezért válhatott a Tobin-adó és a pénzügyi spekuláció elleni fellépés mellett a béke üzenete, a határozott antimilitarizmus a mozgalom egyik központi témájává. Soha nem volt rá ugyanis ekkora esély, hogy a konfliktusok fegyveres megoldása helyett békés, együttműködésre alapozott utakat válasszunk, hisz kölcsönös függőségünk és bolygónk törékenysége immár a legtöbbünk számára evidencia.

Talán ugyanilyen jól ismert idehaza a "génpiszka"-ügy. Az európaiak 70 százaléka elutasítja a génmódosított élelmiszereket, a gazdasági lobbik ugyanakkor újra és újra megtorpedózzák a de facto európai génmoratóriumot. A génmódosított élelmiszerekkel szembeni ellenkezés oka nemcsak az, hogy beláthatatlan egészségügyi kockázatokkal járhatnak, hogy súlyos csapást jelentenek a biológiai sokszínűségre, hanem az is, hogy a génmódosított növények termesztése gyakorlatilag leküzdhetetlen versenyhátrányba hozná a Harmadik Világ, és - tegyük hozzá nyugodtan - Európa, így hazánk kistermelőit, parasztjait is, kiszolgáltatva őket a génmódosításhoz szükséges tőkével és a szellemi tulajdonjogokkal rendelkező óriás cégeknek.

Legalább ennyire központi ügye a mozgalomnak a GATS-egyezmény és a közszolgáltatások piacosításának kérdése is. A GATS-egyezményről és esetleges "mellékhatásairól" nálunk alig hallani. A GATS-egyezmény előkészíti és gyakorlatilag bebiztosítja az alapvető közszolgáltatások, az egészségügy, az oktatás, a közösségi közlekedés, a víz- és postaszolgáltatások piacosítását, ugyanolyan árunak tekintve őket, mint a többi szolgáltatást, pl. a hajvágást. A közfigyelem hiánya, a közvélemény tájékozatlansága részben érthető is, hiszen az állam mind ez idáig nem hozta nyilvánosságra e stratégiai jelentőségű kérdés megvitatásához szükséges információkat.

És még sorolhatnánk a további ügyeket, mint például a fair trade, a méltányos kereskedelem melletti kiállást, a káros adóverseny megfékezését, a fenntartható mezőgazdaságot, a kistermelők védelmét az északi országok szubvencióival és óriás cégeivel szemben, az általános szociális és ökológiai normák érvényesítésének követelését, és természetesen a sokszínű társadalom jegyében a kirekesztés, a rasszizmus és bármiféle hátrányos megkülönböztetés határozott elutasítását.

Az átrajzolt térkép

A fentiekből jól kirajzolódnak a mozgalom kritikai üzenetei: a reálgazdaság és a kistermelők válsága, a lokalitás túlzott leértékelődése, a romló szociális és munkakörülmények, a biológiai és kulturális sokszínűség tragikus pusztulása, valamint a döntéshozatalban való részvétel szegényes lehetőségei. Az uralkodó neoliberális (neokonzervatív) ideológia által erőltetett piacosítás (liberalizáció, dereguláció, privatizáció) elemi erővel hozza felszínre a piacnak, a modernitás alapintézményének mélyén rejlő problémákat. Ebben a mozgalom szinte minden szereplője egyetért. Ez a közös nevező, mely ezt az új és sokszínű koalíciót életre hívta. A Tobin-adó esetében általában baloldali pártok szövetségére lel a mozgalom. Ugyanakkor, mint ahogy a mostani eset is mutatja, ez egyáltalán nem szükségszerű. A hetvenes-nyolcvanas évek zöld- és korunk alterglob mozgalma - konzervatív, baloldali és anarchista tradíciókból egyaránt merítve - gyökeresen átrajzolja a politikai térképet. Bár sok baloldali és szélsőbaloldali párt szeretné saját társadalmi beágyazottságát erősíteni az alterglob mozgalommal, ezt a mozgalom jellege meglehetősen nehézzé teszi. Ez részben válasz az MSZP Új magyar fábólvaskarika zöld szociáldemokrácia programjára, illetve a Szűrös Mátyással megerősített Fidesz "polgári szociáldemokráciájára" is. Mindenképp szükség lenne egy hiteles pártra is, mely a mozgalom értékeit megjeleníti a politika hagyományos arénájában, de ez messze nem lenne elég.

A mozgalom lényege ugyanis a politikáról alkotott eltérő felfogásban rejlik. E felfogás, s ezt szeretném hangsúlyozni, nem pártellenes, de abból indul ki, hogy korunk égető kérdéseire a pártok egyedül nem adhatnak valós választ. A lényeg: a modern társadalmak kialakulásával elveszett közösségek új köntösben való életre keltése, a társadalmi részvétel, az alulról építkezés. Az univerzális elvek mit sem érnek, ha nem léteznek azok a közösségek, melyek ezeket értékként megerősíthetnék, és életet lehelhetnek az elvont elvekbe. A képviseleti demokráciát minimum ki kell egészíteni a döntéshozatal új, alulról szerveződő, minden érintettet bevonó, közös vitára, diskurzusra és konszenzusokra épülő technikáival. És ez nem a közvetlen demokrácia populizmusa. Csak akkor születhet meg egy ember- és természetbarátabb társadalom, ha az emberek aktívan részt vesznek szűkebb és tágabb környezetük életének alakításában, ha a helyi közösségek, a bennszülött és őslakos csoportoktól, a dalárdáktól és egyletektől a civil szervezeteken, szakszervezeteken, fogyasztói és termelői szövetkezeteken át az önszerveződő tanácsokig és fórumokig nagyobb beleszólást kapnak a dolgok intézésébe. Csak a széles körű részvételre építve képzelhető el a szükséges paradigmaváltás, a modernitás újragondolása. Nem tagadása, újragondolása.

Itt pedig elérkeztünk oda, ahol érzékelhetővé válnak az alterglob mozgalmon belüli finom törésvonalak, a kritikai hagyományok különbségei. Mást gondolnak ugyanis a modernitásról - piacról, uralomról, képviseleti demokráciáról, a haladás és fejlődés hitéről, euroamerikai felsőbbrendűség-tudatról - a zöldek, mást a szociális szervezetek, mást a mérsékeltek és a szélsőbaloldaliak, mást a keresztényszociálisok és a jogvédők, mást az ökokonzervatívok, a lokalisták, és mást az anarchisták. A társadalmi részvétel jelentőségét azonban szinte mindegyikük kiemeli.

És ezzel eljutottunk e problémák alapjához. A végső kérdéshez, mely meglátásom szerint az alterglob mozgalom veleje: a globális modernitás kérdésének újszerű feltevéséhez. E kérdés megválaszolása - hisz a pártok a rendszer foglyai - csak egy mozgalomban lehetséges, mely hitelesen képviselheti a közösség üzenetét. Ez a gondolat egyesítette a mégoly különböző feleket egy koalícióba, az alterglob mozgalomba.

A szerző közgazdász, a Védegylet munkatársa

- Hú, öregem, mennyi színes csiga! De ha ügyesen kockáztatunk, akár háromszor ennyi színes kavicsot is összehozhatunk belõle!