- Miniszter úr, szerdai győzelme után nem kellet volna azonnal Athénba, az olimpiára utaznia? Káosz van a magyar csapat körül.

- Megyek is, teszem a dolgom. Athénban töltöm a szombati napot, vasárnap hajnalban már vissza is érkezem és folytatom az egyeztetéseket. Addig is tájékoztatást kértem a történtekről Schmitt Páltól. Arra kértem a magyar sportdiplomácia vezetőit, hogy a lehető leghatározottabban lépjenek fel tisztességesen versenyző sportolóink érdekében, a magyar sport tekintélye, jó hírnevének megőrzése érdekében. Arra is felszólítottam a vezetőket, ne tűrjék el a magyar csapatban a sportélet rendjét, tisztaságát sértő viselkedést. Lenyűgöző teljesítményeknek örülhetünk, ezekben benne látja magát, a sorsát a fél ország. A magyar közönségnek csodálatos élményekben van része, és már csak azért is, hogy ezeket ne lehessen elvenni tőlük: rendnek kell lennie a magyar csapatban.

- A szerdai szocialista kongresszus eredményhirdetése utáni beszédét egy bejelentéssel kezdte: győzelemről adott hírt. Majoros István győzelméről. Hagy tegyem hozzá: a birkózó hosszabbításban nyert, úgy hogy egy pörgetéssel ellenfele mögé került...

- A hosszabbítást vállalom. De az én győzelmemben nem volt mögé - csak elébe kerülés. Beleálltam egy helyzetbe. A történtekben éppen az volt az új, hogy nem a szocialista pártban megszokott módon, belső hatalmi alkukban dőlt el egy pozíció sorsa, hanem a rendszerváltás óta először valaki odaállt a tagság elé, és a bizalmát kérte. Az igazi bátorság ennek a helyzetnek az elfogadása volt a kongresszus részéről. Ha már a sporthasonlatoknál tartunk - látja, csak ragadt rám valami az elmúlt évben - mondtam még egyet: a simán döntőbe evezett két kajak négyesünkre hivatkoztam. Mert úgy nekik se ment volna, ha kettő előre, kettő hátra lapátol. Egy irányba kell húzni, mostantól ez a lényeg. Úgy tapasztalom, hogy ezt mindenki megértette.

- Mikor, mivel kezdődött ez a bizonyos beleállás, és hogyan történt?

- Tartalmilag tavaly kezdődött, de tegyük egyértelművé: változni nem 2002-höz, hanem 2004-hez képest kell. Buta, indokolatlan dolog lenne megpróbálni kiradírozni életünkből az előző két évet. Közös ügyünk, mindannyiunknak része volt benne is. Nekem is: az eredményeiben és a hibáiban. Miként az sem személyes ügy, ami Medgyessy Péterrel történt, ez az egész baloldallal történt. Kormányzásunk első két évében rengeteg fontos feladatot megoldottunk, csak valahogy az egész nem állt össze, nem kapott egyértelmű karaktert. Na ezen változtatunk: bátor kormányzás, magabiztos baloldal teremt sikeres és büszke országot.

- Konkrétan hogyan lett ön miniszterelnök-jelölt?

- Fura napokat éltem: a miniszterelnök úr a múlt szerdán bejelentette menesztésemet, én csütörtökön szépen elbúcsúztam a minisztériumban a munkatársaimtól. Elhatároztam, hogy egy darabig akkor megint hetente négyszer futok, írok talán egy könyvet és valahol Európa-tanulmányokat folytatok majd egy fél éven keresztül. Még aznap este polgármesterek és megyei vezetők hívtak sorra, kérdezve, tudom-e, mi történt? Hogy mi történt a miniszterelnökkel, és hogyan döntött az elnökség? Péntek délelőttre alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy itt a szokásos politikai vitáknál többről van szó. Szimbolikus jelentősége lett a konfliktusnak, amelyben a kormányzás és a párt viszonya jelent meg oly módon, hogy az a változtatás igényét váltotta ki egyre több emberből. Már két nappal korábban megígértem, hogy pénteken Győrbe megyek, ahol az MSZP megyei elnöke vagyok, hogy elmondjam a párttagoknak, mi is történt velem. Ezzel indultam útnak, nem többel. Útközben a kocsiban folyamatosan csörgött a mobilom, majd valaki közölte, hogy az egyik internetes portálon megjelent a nevem mint lehetséges miniszterelnök-jelölté. Utólag úgy tartom, valószínűleg ez a hír lendíthetett át valamiként a holtponton. Győrben aztán már a felkérés várt és én ott döntöttem el, hogy vállalom. Ez ennek a furcsa pár napnak a története. Nincs ember, akinek akár néhány hete is elhittem volna, hogy így és ilyen gyorsan fordul meg velem a világ.

- Mit rontott el a másik fél?

- Szándékaik ellenére kerültek nehéz helyzetbe. Nincs ebben semmi különös. Gyakran döntünk rosszul mindannyian. Az igazi hiba az, ha nem korrigálunk. Márpedig itt az a benyomás keletkezett, hogy mindig csak annyira léptek vissza, amennyire a közhangulat ezt kikényszerítette. Pedig csak hatékonyak szerettek volna lenni, ezért gyors, pörgő megoldást kerestek. Végül is az, vagyis gyors megoldás született, ráadásul a többség igényének megfelelő módon, akaratával egyező tartalommal. Így lehetett ez a világ legrövidebb kormányválsága.

- Most szerdán jórészt ugyanazok a küldöttek választották meg átütő fölénnyel miniszterelnök-jelöltnek, akik néhány hét múlva pártelnököt is választanak. Önt jelölték arra a tisztre is, de visszalépett. Tartja magát ehhez az elhatározásához?

- Nem ismerek olyan körülményeket, szándékokat, amelyek alapján meg kellene változtatnom ezt az elhatározást.

- Most viszont már mindenkit az érdekel, ki az, aki megy, ki az, aki biztosan marad.

- Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy bátor és karakteres kormányzásra készülök. Olyanra, amelyet nemcsak a ráció, a hatékonyság jellemez, hanem eszmények is. Ehhez keresek partnereket. De mindenekelőtt a saját pártommal és a koalíciós partnerrel akarom ezt megbeszélni. Egy biztos: Kiss Péter benne lesz az új kormányban is. Emberi tisztessége, a párthoz való lojalitása és tehetsége egyaránt erre predesztinálja.

- A kongresszuson az ön hat kortese közül négy polgármester volt. Jelent-e ez az ön számára is valamiféle elkötelezettséget az önkormányzati szféra irányába, hogy más programokról ne kérdezzem, hiszen többször jelezte, egyeztetések előtt ezekről nem beszél.

- Szerintem a településeken, a városokban és a falvakban van a modern baloldali és liberális politizálás döntő terepe. Nem véletlen tehát, hogy polgármesterek álltak mellém. Tudják, hogy így gondolkozom. A régióknak önálló fejlesztési forrásokat akarok biztosítani, a kisebb településeknek a nagyobbakhoz hasonló esélyeket. Túl sokat beszélünk az államról. Én határozottan a települések felé szeretnék fordulni.

- Addig is: az ön felesége a Miniszterelnöki Hivatal vezető munkatársa…

- Volt. Már benyújtotta a lemondását.

- Ön egy nagy vállalatbirodalom tulajdonosa. Nehezen háríthatja el a gyanút, ha például a tulajdonosok számára kedvező, a munkavállalóknak nehézségeket okozó törvényt hoznak, hogy a maga felé is hajlott a keze.

- Rólam az elmúlt egy évben már elkészült a politikai és gazdasági röntgen. Talán nincs ehhez hasonló másról. A vállalataimat nem irányítom, vagyonkezelésbe adtam őket. Nem részvényeim vannak, amelyeket egyik pillanatról a másikra el lehet adni. Ezt egy nagy iparvállalattal nem lehet ilyen könnyen megtenni. De itt kijelentem: vessék rám a megvetés köveit, ha egyszer is alappal felvetődik, hogy miniszterelnöki ténykedésemmel magamnak kedvezem. Ilyet nem teszek, de tudom, mondani, ígérni kevés: ezért a beiktatásom után azonnal javaslatot teszek arra, miként ellenőrizhetik például a parlamenti bizottságok az eddigieknél is nagyobb jogosítványokkal szándékaim tisztaságát.

- Reményei szerint mikor lesz ön a Magyar Köztársaság miniszterelnöke?

- Amint a köztárasági elnök úr az alkotmányos jogszabályoknak megfelelő, és a koalíciós pártokkal való tanácskozás alapján szükségesnek látszó időpontban lehetővé teszi, hogy a parlament megválasszon. A látszatát is el akarom kerülni annak, hogy elnök urat ebben a döntésében befolyásolni szeretném. Számomra elég, ha tudom, hogy ő kikezdhetetlen demokrata, akinek nyilvánvaló szándéka, hogy az ország számára a legnagyobb stabilitást igénylő megoldást választja.

\"Rendnek kell lennie a magyar csapatban\"