A Medgyessy-féle öngyilkossági kísérletből következő palotaforradalom vezethet teljes lázadáshoz a pártban, vagy békésebb átalakuláshoz. E pártban eddig állandóan egyenlítettek: kilendítettek egyik irányba, majd gyorsan visszaegyensúlyoztak a másikba. Az érzelmek a lázadásnak, a "végképp eltörölni"-nek kedveznek. Ez nemcsak a jelenlegi vezetést söpri félre, de feltehetően a készülő költségvetést is elsodorja. Lehet, hogy visszakorrigálnak októberben az elnökkel, csakhogy akkor már késő. Eddig mindent Orbán Viktor forgatókönyve alapján csináltak. "Nekünk csak meg kell várnunk, hogy lemészárolják egymást, s akkor jő a jó Fortinbras" - dőlt hátra megnyugodva a hős.

Milyen legyen egy ciklus közepén beállt miniszterelnök? Milyen egy választásokra készülő pártelnök? Eddig egyetlen tapasztalat áll rendelkezésünkre. A szürke, de kormányzóképes Boross Péter reménytelen helyzetben átvette Antall József örökségét. Minőségileg jobb kormányt csinált, de elveszítette a választásokat. Jobb volt az országnak, rosszabb az MDF-nek. A miniszterelnöknek öt képességgel kell rendelkeznie (kormányzóképesség). Először: valamiféle világképpel, tájékozódó képességgel, stratégiai képzettséggel. Antall Józsefben és Orbán Viktorban megvolt, Boross Péterből, Horn Gyulából, Medgyessy Péterből hiányzott. Gyurcsány Ferencben megvan, Kiss Péterből hiányzik. Gyurcsány "mer baloldali lenni", tudatos antiglobalista és antiliberális. Kiss Péter üléspontja ugyancsak balra van, de álláspontja nincs - finomabban: formálható. Gyurcsánnyal kivörösödik az MSZP, Kiss Péterrel rózsaszín marad.

Másodszor: bírnia kell politikai taktikai és technikai, továbbá közigazgatási tapasztalatokkal és/vagy tanulóképességgel. Antall nélkülözte és Orbánból is hiányzott, de később beletanult. Boross, Horn, Medgyessy rendelkeztek vele. Gyurcsányból hiányzik, Kiss Péterben megvan. Harmadszor: célszerű valamiféle szakértői, speciális tudást - közgazdaság, jog, diplomácia - felmutatni. Antall jó közjogi és állampolitikai, Medgyessy közgazdasági ismeretekkel bírt, a többiekből hiányoztak. Sem Gyurcsánynak, sem Kiss Péternek nincsenek speciális ismeretei.

Negyedszer: képesnek kell lennie kormányzati csapat kiválasztására, csapatmunkára, koalíciós együttműködésre, politikai döntésre. Antall, Horn és Medgyessy nem voltak képesek, Boross, Orbán képesek voltak. Gyurcsány magányos lovas, Kiss Péter csapatember. Végül: kommunikációképesnek, közszereplőnek, médiaembernek kell lennie. Antall, Boross, Medgyessy nem voltak azok, Horn, Orbán igen. Gyurcsány kommunikátor, Kiss Péter nem.

A hitelesség egyszerre áll az életpálya elfogadhatóságából és a szavahihetőségből. A miniszterelnök-pártelnök kettős konstrukcióban, a miniszterelnök-jelöltnél felértékelődik a bürokratikus életpálya és a teljesítménynyel megerősített szavahihetőség. Látott már költségvetést. Képviselt és egyeztetett már érdekeket. Nemcsak szájal, megteszi. Ez Kiss Pétert kedvezményezi. Jobb közigazgató, roszszabb politikus. Jó munkaügyi miniszter, működőképes kancellár, gyenge frakcióvezető. Enynyire hitelesített. Gyurcsány vastapssal fogadott beszédet fog mondani - ki tudja, hogyan fog kormányozni?

Medgyessyvel nem az volt a baj, hogy nem tudta kiejteni az "útelágazás" szót, hanem hogy nem dolgozott és nem volt önkritikája. A szocialistáknak és a liberálisoknak húzniuk, hajtaniuk, dolgozniuk kellene. Egyetlen mérce a teljesítmény. Itt már nincs Amerika felfedezése, újabb nyulak előráncigálása a kalapból, hanem két-három eldöntött cél könyörtelen és kínos elérése. Egészségügyi csomag, szociális csomag, adócsomag - slussz. Reggel bemenni és az éjjel elolvasott előterjesztést vitatni, dönteni. Végrehajtani. Számon kérni. Apparátusokat dolgoztatni, politikailag békén hagyni. Szakembereket visszahozni. Helyi tudásokat felhasználni. Kollegiálisan kormányozni. Piacra menni, főzni, tálalni, mosogatni, nem a konyhaművészetről férfiasan szónokolni. "Más a vereség, és más a gyalázat" - mondta Churchill a krétai összeomlás után. A gyalázatot csak alázattal és büszkeséggel lehet elkerülni.

De jó, hogy nem nekem kell szavazni!

A szerző politológus