Innen, felülről nézve persze mindez most nem mezőgazdaság és talajművelés, de felül van még a falusi munkanélküliségen, agrárhiteleken és termőföld-privatizálásokon is - ez csak egy táj gyönyörűen, beszédhangok és aktualitások nélkül, széllel, méhzümmögéssel és a földre hullott kaszáskörték erjedő illatával.

Ide tervezte Vadász György apró kápolnáját, amely az utóbbi évtized egyik legmegkapóbb épülete. Leghatásosabb, legszebb, legeredetibb, leg� - mi is? Mert aki meglátja, azt is érzi rögtön: a táj csak méltó és illő keret, de ez a végtelenül egyszerű kemenceforma meg is koronázza azt.

Kemence, korona, kucsma, kas - az egyszerűségnek ezek a formai alliterációi persze könynyen valamilyen népies-himnikus fogalmazás irányába is fordulhatnának. De nem, ez a kápolna nem népies, nem organikus, nem poszt- és nem is sima modern, tulajdonképpen még a helyi anyagok oly gyakran progresszívnek tekintett kizárólagos használatához sem ragaszkodik, hiszen a kívül kő-, belül téglaborítás között a héjszerkezet beton. De ez ugyanúgy nem válik zavaróvá, mint a sok más áthallás, hiszen innen néhány kilométerre az egyik irányban Kallósdon az Árpád-kori, szintén kerektemplom áll, míg az ellenkező irányból, az egyik távoli hegytetőről a zalaszántói buddhista sztúpa fehérlik egészen idáig. Vadász György a boglyaformától a kerekségig, a kora keresztény alázattól a buddhista fehér ragyogásig ezt a sok-sokféle jelentést persze valószínűleg ismerte, kitüntető, elsődleges szerephez mégsem engedte jutni egyiket sem. Pedig könnyebb lett volna, hiszen annyi hatásos irányba vihetett innen csábítás. Aki látta már őket, annak eszébe juthatnak aztán a Csete György-Dulánszky Jenő páros Beremenden és Ópusztaszeren álló, jurtát és más organikus formákat idéző kápolnái is, de ez sem visz semmihez közelebb. Azok akkor és ott készültek, Vadász pedig elérte, hogy a felsoroltakból mind egy darabot beépítve ez a kápolna mégis teljesen más lett, az övé, de főleg a lehető legerősebben "itt és most".

Minden patetikus lelkendezésen innen ugyanis ez is csak egy ház konkrét céllal, megrendelővel és adottságokkal. Ha jól tudom, a kápolna egy régi jó barát, Szabó István kérésére épült meg, aki már lassan húsz éve él itt, a sényei szőlőhegyen, ahol legendás falusi vendégháza is működik. A kilátás ugyan tényleg ihletett, ahogy egy pillantással fogható be egy erdei kőbánya, a sztúpa, a rezi várrom és számtalan dombhát, de mégiscsak egy konkrét helyen vagyunk, kaszálók, elhagyott és még művelt szőlők között, a negyvenkét helyi lakos és a lassan több betelepült külföldi által lakott zsáktelepülés, Sénye külterületén, valahol félúton Zalaszentgrót és Kehidakustány között. Lent, a faluban ugyan csak egy harangláb áll, és egy fél hegyoldalt kibokroztak az ide fölvezető új cikcakk gyalogút útjából, ez a kápolna mégis elkülönülve, mindezek fölött áll. Fehér felszíne mintha tapasztva lenne (az apró szellőzőcsövek is úgy állnak ki belőle körben, mint vályogból a törek), pedig a betont kövekkel takarták el. Belül feltűnik a gondosan kirakott téglaborítás paraszti egyszerűsége, de a keletre néző, kereszt formájú és színes üvegdarabokból kirakott ablak rafinált hatásossága is - talán csak a téglapadló közepébe illesztett márványlap lóg ki kissé ebből a puritán hatásegyüttesből.

Délután a sejtelmes fény felülről jön, mert a boglyaforma csúcsán a kupola nyitott, pontosabban plexi fedi - és itt nemcsak a világosság esik be különleges módon, de a felső kereszt is láthatóvá válik belülről. Körben pad és összesen négy karosszék - egyszerre többen már valószínűleg sokan is éreznék magukat, de aki nemcsak templomokon kívül képes eggyé lenni az apró neszekkel bélelt csenddel, az tudja, mi az, amikor transzcendenciáról beszélek.

Statikai könnyedség, elegáns anyaghasználat - ez az építészet? Áradó természetesség, a kollektív tudatalattit megszólító ősformák, a boldogság apró, tüdőtágító érintései - ezek szerint lehetnek kivételes esetek is.

a szerző az OCTOGON Építészetkritikai Műhely tagja

Vadász György kápolnája az utóbbi évtized talán legmegkapóbb épülete