"LAMPERTH MÓNIKA IS VÁLLALJA
Eddigi életutam, a parlamentben és az MSZP-ben végzett munkám alapján - úgy érzem - képes vagyok megfelelni az elvárásoknak, és vállalom a jelölést az MSZP elnöki tisztségére." (www.mszp.hu)
"A magyar közélet nem szereti az egyenes és világos beszédet, mert úgy gondolja, hogy valójában mindig lehet valamifajta sumákolással csöndes kis kibúvó válaszokat keresni." (Medgyessy Péter A szólás szabadsága című műsorban)
Ki sem látszom a drukkból, akármennyire is vagyok olimpiszkeptikus, cinikus, ironikus vagy izé, akármennyire is azt gondolom, hogy ez az olimpia nevű nemzettudat-tágító pótszer messze túl van... micsodázva, lihegve, haha, meg hipokritázva, ahogy a doppingnyáladzás például, hogy ki mennyire tiszta (ugyan már!, mintha nem hozná mindenki mozgásba országa egész vegyiparát, mintha nem genetikailag manipulált sportgnómokat tenyésztenének százszámra!, láttak önök már tornász-, súlyemelő- vagy műugróversenyt? satöbbi), meg a részvétel a fontos, az Eszme, amikor a világ második legtévénézettebb eseményéről, dollármilliárdos bizniszről van szó, szóval mégsem látszom ki a drukkból, és görcsbe rándul a gyomrom, amikor Annus 83,19-cel elégtételt vesz Trianonért, ahogy Fazekas 70,93-mal megbosszulja Mohácsot, és még a vízilabdán is izgulok, ami ránézésre teljesen értelmetlen sport, nagyon sokan fröcskölnek a vízben, és egyszer csak a bíró kiállít, aztán gólt kap az a csapat, ahonnét kiállítottak, mindegy, minálunk nincs futball, nincs kosárlabda, vízilabda van, ezt kell szeretni, meg az öttusát, bármennyire is nézhetetlen, én kész vagyok megbékélni a geopolitikai realitásokkal.
Még azzal is, ha éppen a miniszterelnök picsog élőben a közszolgálati tévében, peregnek a könnyei, hogy Friderikusz Sándor már a második csomag Tesco Gazdaságos négyrétegű papír zsebkendőt készíti oda neki. Az elárult, megtaposott, gyárilag naiv ember, akit csak a fodrásza ért meg, akinek szíve van, a szó legszorosabb értelmében: szíve; aki harmincnyolc évi politizálás után jött rá, hogy túl becsületes, túl őszinte, túl jó ehhez az egészhez; akinek a hatalom egy furcsa, idegen dolog, amit csak forgatott a kezei közt értetlenül, mint retardált óvodás a bűvös kockát, több mint két éven át, aztán megunta, eldobná már, szíve (a drága jó szíve!) szerint. (Jeleznénk: a két év értetlen forgatásban mink is érintettek volnánk. Konkrétan: mink szívtunk, mint a torkos borz, és még szívni is fogunk, együk a minelnök úr pici érző szívét!)
A gyárilag elárult, naivmegtaposott, érzőköltségvetésihiányú ember éppen nem szól pajtásáról, Erős Johnny bankvezérről, aki a vagyonokat gründoló posztkommancs archetípusa, nem szól Mudura braderről, nem szól a Matávnak és az OTP-nek is éppen nagy szüksége volt egy huszonéves, Medgyessy vezetéknevet viselő EU-lobbistára, szóval a naivitás keretei szűkre lettek szabva kissé, túllépett az élet rajta egy óvatlan pillanatban.
