Kapituláció a barbárság előtt

Manhattan a civilizáció csúcsa.

(Woody Allen a Der Spiegelben,

szeptember 22.)

Személyemben érzem sértve magam. A Világkereskedelmi Központ elleni gyáva merénylet mindaz ellen irányult, amiben én is hiszek. A támadás a New York-i ikertornyok mellett természetesen a büszke individualizmus, a szabad piac, a demokratikus szabadságjogok, a békés világkereskedelem értékeit is el akarta találni (valamint, áttételesen, a cionizmust és Izraelt). A civilizáció értékeit. Az első sokk, fájdalom és végtelennek tűnő szomorúság után most már csak dühöt érzek: hogy jönnek a barbárság szuicid kommandósai ahhoz, hogy a szabad világot megfélemlítsék, hogy ők határozzák meg a demokráciák politikai agendáját, hogy ők jussanak eszünkbe, valahányszor a jövőben repülőgépre szállunk? Egyéni mivoltomban, radikális szabadelvűségemben érzem sértve magam, nagyjából ez maradt egy hónap után.

Tisztán önvédelmi szempontból örülök az amerikai katonai válaszcsapásoknak - de van még egy szellemi hadszíntér is, amelyen meg kell küzdeni.

Milyen jó lenne, ha nem érezném egyedül magam, ha más is a nyilvánosság elé lépne azzal, hogy személyében sértett és dühös, amikor tömeggyilkosok támadják a civilizáció csúcsát. Nem lep meg Cs. István antiszemita pártelnök kegyeletsértő és vízválasztó őrjöngése, nem lep meg K. Gábor thürmerista színművész, aki egy bulvárlapban ez alkalomból látta jónak Hirosima és Nagaszaki áldozataira emlékeztetni. Engem a liberális és baloldali értelmiség lep meg, de az nagyon. Ha körülnézek azok körében, akiknek mondhatni hivatalból kellene a szabadság eszméit védeniük, elkötelezett, tiszta beszédet művelniük, gondolataikkal mások gondolatait gazdagítaniuk, döntéshozókat orientálniuk, azt látom, hogy a Világkereskedelmi Központtal együtt józan világlátásuk, ítélőképességük is összeomlott. A tág értelemben vett liberális értelmiség egy része (Heller Ágnes, Kasza László, Gábor György stb. kivételével) zavaros erkölcsű, relativista üzeneteket bocsát ki magából, amelyek inkább elmaszatolnak és megkérdőjeleznek, mintsem tisztáznak és állást foglalnak.

Erős a gyanúm, hogy az amerikai gépek elrablói, a világ Bin Ladenjei és Szaddámjai alapvetően nem gondolnak mást az amerikai értékekről, az USA-nak a világban betöltött szerepéről, mint az amerikai baloldali (ottani szóhasználattal: "liberális") akadémiai értelmiség, és úgy látom, Európában sem sokkal jobb a helyzet.

Csak nehogy az arab-amerikaiak megbántódjanak - szólt a megértő, politikailag korrekt krédó, amely szeptember 11-e után több campuson megtiltotta az amerikai lobogó felvonását, és amelynek kettős mércéje az etnikai-politikai kisebbségeknek régóta minden olyan magatartásformát megenged, amit a többségnek nem. Érdekes módon soha nem hallunk például amerikai értelmiségi tiltakozásokról a fekete rasszista, antiszemita uszítók ellen, és soha nem látjuk a liberális, feminista, antiglobalista, emberi jogi tüntetőket a következő államok nagykövetségei előtt: Afganisztán, Pakisztán, Irak, Irán, Líbia, Szudán, Szaúd-Arábia, Kuba, Kína, Észak-Korea. A civil szervezetek világszövetsége, a Civicus közleményben tiltakozott "vallási közösségek elleni hangulatkeltés", kulturális kisebbségek elleni "támadó nyelvezet" ellen - hol vannak ezek az emberek, amikor az arab államokban olyan hangulatkeltés és támadó nyelvezet folyik mindenféle másság ellen, hogy kínzás és nyilvános akasztás a vége?

Susan Sontag a The New Yorkerben azt írta, a támadás érthető megtorlás Amerika önző világpolitikájáért, és a támadók nemhogy gyávák, hanem egyenesen önfeláldozóak, bátrak voltak. Noam Chomsky a Counterpunch című internetes lapban azt állította, a támadás "ajándék a keménykezű jobboldalnak", és különben sem olyan súlyos, mint amikor Clinton megbombázta Szudánt. Ők, akárcsak a többi értékrelativista gondolkodó, egy széles, globális, gyászra képtelen szellemi koalíció tagjai, amely az antiglobalista baloldaltól, az Amerika-ellenes környezetvédőktől (Kiotó!) a közönyös hír- és lapszerkesztőségeken át az internetes fórumok szélsőjobbos beíróiig, a kapitalizmust, versenyt zsigerből elvető civil szervezetek tömegéig terjed. Közös vonásuk, hogy gyűlölik a "McWorld"-öt, minden létező politikai kultúrát egyformán értékesnek tartanak, ugyanakkor önmagukat kritikus disszidenseknek, a mainstream véleményformálók által elnyomott, üldözött kisebbségnek láttatják - holott legalább húsz éve ők a mainstream.

Az egykori Castro-rajongó Sontag, az egykori holokauszt-relativista Chomsky, de még Francis Fukuyama is ("a támadások egészséges leckéztetést jelentettek") úgy látja, ideje, hogy Amerika végre jó mélyen magába nézzen, és akkor majd jól meglátja az ellene irányuló terror valódi okait: önmagában, természetesen. "Egy másik mítosz, amiről le kell mondanunk, az, hogy az értelmiség rendíthetetlen híve a szabadságnak (...). Az értelmiség jó része elutasítja azt a gondolatot, hogy megérdemelne bizonyos támogatást az a politikai rendszer, amely biztosítja számukra (és másoknak) a szólásszabadságot - hivatásuk gyakorlásának és morális létüknek pilléreit" - írta róluk kitűnő, könyörtelen elemzésében Paul Hollander (olitikai zarándokok. Budapest, 1995.). A helyzet nem változott, a nyugati akadémiai és médiaelit különböző ideológiai és bűntudati okokból gyűlöli az egyetlen társadalmi rendszert, amelyben szabadon tevékenykedhet - csak az általuk meglátogatható és legitimálható kommunista diktatúrák száma csappant meg örvendetes módon.

Nem meglepő, hogy az Amerika- és Nyugat-ellenességnek a rendszerváltott Magyarországon is van bázisa. Az sem, hogy egy magát "humanistának" nevező mozgalom felhívása szerint "ha most az USA kormánya és más nyugati kormányok - közöttük a magyar kormány - az egész civilizáció elleni támadásokról beszélnek, akkor elfelejtik, hogy éppen ez a civilizáció felelős életek százezreiért (sic!) a bolygó nem nyugati részein." Ami döbbenetes, az néhány liberálisnak mondott polgártársunk reagálása a szeptember 11-i tragédiára.

"A terrorizmus kapcsán (...) világrendszer-problémáról van szó" - állapítja meg Szalai Erzsébet (Magyar Hírlap, okt. 6.), aki a globalizáció okozta egyenlőtlenséggel magyarázza a történteket: "A világgazdaság centrumai egyre több erőforrást vonnak el a fejlődő világtól. (...) Ez vált ki a leszakadókban olyan indulatokat, amelyek újra- és újrateremtik a terrorizmus alapjait." A "világrendszer" okoz gondot Galló Béla politológusnak, Medgyessy Péter egyik tanácsadójának is (Magyar Hírlap, szept. 15.): "Az új terrorizmus nem titkosszolgálati, hanem világrendszer-probléma. (...) A gonosz, bár ezúttal áthágott minden civilizációs normát, mégse kívülről jött. Ellenkezőleg." Tehát belülről, érdemes magunkba nézni, pláne, hogy "az irracionálisnak mindig megvannak a maga - mégoly szörnyű - racionális okai". Galló egyébként halál komolyan azzal érvel, hogy nyilván Bin Ladenék is "a gonosz elleni harc logikájával fognak torz tetteik mellett érvelni", és akkor morál kontra morál, ki tudja, kinek van már igaza ebben a nagy erkölcsi egymásmellettiségben.

Ha tehát nagyobb jólétet teremtünk a világ elmaradottabb részein, ha csökken az egyenlőtlenség és a potenciális dzsihádisták eleget esznek és kapnak videót, akkor nyilván terror sem lesz, elvégre legitim oka volt, és azt most jól megszüntettük. Pláne, hogy az az ok mi voltunk. Szalai és Galló érvelése azért mélyen erkölcstelen, mert megkísérli racionalizálni a terrort, amelynek a pusztításon és a megfélemlítésen túl semmi egyéb oka vagy célja nem volt (csak politikai ürügye, de az számos). Szalai szerint egyébként az amerikai kulturális elit felelőssége abban mutatható ki, hogy "az akciófilmeken keresztül (...) mintegy modellezte előre ezeket a támadásokat". Csak úgy elképzelem Oszama bin Ladent, amint egy Bruce Willis-film nézésekor, egy Tom Clancy-ponyva olvasásakor a homlokára csap: ez az, így kell csinálni! Remek ötlet: szüntessük meg Hollywoodot, hogy kihúzzuk a talajt a Kaida alól.

A harmadik világ nyomorát természetesen csökkenteni kell, ez azonban teljesen független a terrorizmus kérdésétől. Viszont nem árt tudni, hogy a terroristák és követőik éppenhogy visszautasítják a materiális javakat, a fogyasztást, a prosperitást és az azt lehetővé tévő kapitalista Nyugatot. A szegénység felszámolásához a globalizáció, a szabad kereskedelem kiterjesztése lenne elengedhetetlen, amit azonban gyanúm szerint éppen az említett szerzők vétóznának meg.

A "bennünk van a hiba", illetve "mi se vagyunk jobbak" ideológiáját képviseli Dessewffy Tibor is, amikor kijelenti (Népszabadság, szept. 22.): "Ha azt mondjuk, »mi is áldozatok vagyunk«, akkor, akármennyire is fájdalmas és nehezen elviselhető ez, azt is hozzá kell tennünk, hogy »a terroristák is mi vagyunk«.(...) Mi is részesei vagyunk annak a globális rendszernek, amely létrehozza ezeket a strukturális feszültségeket", ezért "a globális rendszer lényegi elemeinek önkorrekciójára lenne szükség." Én akkor a magam részéről jelezném, hogy nem vagyok része semmi olyan struktúrának, amely Bin Ladeneket termel ki, sőt az általam lakott civilizáció abszolúte nem tűr meg ilyeneket. És ha a tükörbe nézek, nem bin Laden néz vissza rám, mint Braun Róbert feltételezi (Népszabadság, szept. 27.): "Legelőször is saját házunk táján érdemes körbenéznünk, nem vagyunk-e mi magunk is épp olyanok, mint akik ellen küzdeni akarunk. (...) Durva harc lesz, kegyetlen, mert magunkkal kell megküzdeni." Teljes nonszensz, a legdurvább azonban az, hogy Braun Róbert nemes egyszerűséggel közli: "Ki kell állnunk és azt mondanunk: nincsenek többé egyetemes értékek. Lokális, helyi értékek vannak, de azok a mieink."

Mindez relativista, kishitű maszatolás, amely lényegében kapitulál az új barbárság kultúrája előtt, és amely megakadályozza, hogy nyílt sisakkal, büszkén kiálljunk értékeink védelmében. Úgy tudom, a posztmodern honosította meg világszerte, hogy minden mindennel békében megfér egymás mellett. Hát nem. Ideje nyíltan és pontosan beszélni. Egy civilizált és egy nem civilizált világ csap össze egymással, és a kettő morális és szellemi értelemben nem egyenrangú. A választóvonal nagyjából az élet és a szabadság tisztelete, a felvilágosodás öröksége.

A mai civilizált világ: a felvilágosodás örökségét továbbvivő, azt kiérlelő Nyugat, a maga szabadságjogaival és lehetőségeivel, amely képes volt legyőzni a nácizmust és a kommunizmust. A mai civilizálatlan világ: egy, az iszlám vallást pervertáló, saját híveit is súlyosan elnyomó és megalázó politikai-szellemi közeg, amely nem tisztel emberi életet, szabadságot, jogokat. Hogy tényleg egyértelmű legyen: nem az iszlám vallás vagy pláne az arab nép áll a vádlottak padján, hanem egy ember- és szabadságellenes politikai kultúra, amely a tiszteletre méltó iszlám vallás talaján rendezkedik be terrorra, kínzásra, elnyomásra. Az a (politikai) kultúra, amelyik tudatosan el akarja söpörni a szabadság és a demokrácia kultúráját, nemhogy nem lehet egyenrangú a miénkkel, de párbeszédre sem érdemes. Sőt.

Nem a mi civilizációnk tagadja meg polgáraitól a vallási, politikai, szellemi áramlatok megélésének sokszínűségét. Nem a mi civilizációnk kényszeríti a nőket rabszolgasorba és tagadja meg tőlük az oktatás, a munkavállalás, a szabad öltözködés, szabad szexualitás jogát. Nem mi vitetünk börtönbe férfiakat, ha nem borotválkoznak. Nem mi szólítunk fel nyíltan nyugaton élő kényelmetlen íróink meggyilkolására. Nem mi tesszük lehetetlenné a kételyt. Nem mi robbantunk fel több ezer éves Buddha-szobrokat. Nem mi ítéljük halálra egy keresztény segélyszervezet munkatársait, állítólagos hittérítés miatt. Nem mi tartunk nyilvános akasztásokat, hogy megbüntessük a másképp gondolkodókat. Nem a mi titkosszolgálatunk fogadja így az újonnan toborzottakat: "Mindenki képes verni és embereket éheztetni. Azt akarom, hogy egységetek a kínzás olyan új, borzalmas módjait találja ki, hogy a sikolyok minden varjat kiröppentsenek a fészkéből, és ha valaki túléli, soha ne alhasson nyugodtan", hanem a tálib, de ugyanez vonatkozik az iraki, iráni, szír stb. titkosszolgálatokra, rezsimekre.

Érdemes még egy félreértést tisztázni. A fundamentalista terror nem azért gyűlöli Amerikát és a Nyugatot, amiben hibázott, hanem azért, amiben sikeres és amiben fölényben van: sikeresen garantálja az individuális szabadságjogokat, a többpárti demokráciát, a tulajdonhoz való jogot, a prosperitást, a vallás- és véleményszabadságot, állam és egyház szétválasztását, a nők, a melegek, az etnikai és vallási kisebbségek jogait. "Nem Amerika hozta létre ezeket a jogokat, de ezek az értékek hozták létre Amerikát" - fogalmazott egy kinti újságíró igen pontosan. Az iszlámra hivatkozó fundamentalista terror a primitivizmus, az értelmetlenség, a halál háborúja az értelem, a modernség, az élet és a szabadság ellen. Teljesen találóan mondta George W. Bush, hogy a kettő között nem létezhet arany középút: "Vagy a mi oldalunkon állsz, vagy a terrorizmus oldalán." Csak a nagyon felszínes embereket, mint Csontos Jánost (Magyar Nemzet) emlékeztethette ez a mondat Rákosira, hogy aki nincs velünk... Tény, hogy napokkal a válaszcsapások előtt ugyanezt erősítette meg Tony Blair lényegesen keményebb formában, és ugyanerre gondolt Rudy Giuliani, amikor az ENSZ közgyűlésén kijelentette: "Szeptember 11-e óta nincs helye a neutralitásnak. Vagy a civilizáció oldalán állunk, vagy a terroristákén." Így igaz.

A civilizáció ellenségeivel, a terrorista egyénekkel és államokkal nincs, nem lehetséges dialógus - és az értelmiséghez is jó, ha eljut a hír, hogy a terroristák nem mi vagyunk. Sem Amerikának, sem Európának nincs oka bűntudatra, ellenben önvédelmi joguk, mi több, morális kötelességük elpusztítani azokat, akik dzsihádot hirdetnek a civilizáció ellen.

Seres László
az Élet és Irodalom munkatársa

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.