Ki sem derült igazán, hogy mit mondtak az SZDSZ ügyvivői Wekler Ferenc és Demszky Gábor ügyeiről: a testület ülése a tévéhíradók és a lapzárták után ért véget kedden késő este. Csak annyi vált világossá, hogy a testület részéről semmilyen politikai szankció nem érte a két politikust. Weklert állítólag jól lebarnították párttársai, de nem tettek olyan javaslatot, hogy mondjuk, az SZDSZ jó híre érdekében mondjon le a parlament alelnöki tisztségéről, s ha erre magától nem hajlandó, akkor hívja őt vissza az erre jogosult parlamenti frakció.
A mórágyi szőlők
Kuncze Gábor pártelnök politikai reakciói és megfogalmazásai rendszerint közel állnak a dolgokat a hétköznapi józan ész alapján megítélő átlagemberekéhez. Az ő korábbi álláspontja az volt, hogy politikai szempontból problémás, ha valaki, aki magas politikai tisztségben van, állami támogatásban részesül, a politikai problémák pedig politikai következményekkel szoktak járni. A pártelnök tehát korábban még úgy gondolta, hogy a mórágyi szőlők ügye árt az SZDSZ-nek, amitől a párt csak úgy védheti meg magát, ha döntéshozóinak személy szerint nem érintett része valamilyen módon elhatárolja magát a parlamenti alelnök magatartásától.
Nem szivárgott ki, hogy milyen érvek alapján maradt el a politikai felelősségre vonás, de olvasható volt néhány szakértői vélemény a lehetséges indokokról. Az egyik szerint például Wekler nem igazán ismert politikus, kevesen tudják, hogy az SZDSZ tagja, ezért nem valószínű, hogy a vele kapcsolatos botrány a párt megítélését lényegesen befolyásolja. Vagyis a politikai tisztességre vagy legalább a látszatára csak akkor kell ügyelni, ha az a párt hoszszú távú megítélését befolyásolja. Egy másik független szakértő egyenesen azt állítja, hogy az uborkaszezonban a lakosság nem fogadókész a botrányhírekre, így Demszky áron alul bérelt terepjárója, sofőrje, a házhoz rendelt szerelő, az abbáziai nyaraló sem okoz több kárt a pártnak, mint korábban Magyar Bálint lakásügye. Én inkább úgy vélem, hogy az urak régóta ülnek egymás mellett ahhoz, hogy etikai kérdésekből érdemi politikai ítélet váljon.
Ettől függetlenül attól tartok, nem jól döntött az SZDSZ ügyvivő testülete, hogy következmények nélkül hagyta a mórágyi szőlők ügyét. A szabad demokraták így mintegy azonosították magukat a 270 milliós támogatást egyszerű szőlőbirtokosként felvevő társukkal. Lehet, hogy az állami támogatás ügyében jogilag nem lehet fogást találni Wekleren - a mértéktévesztést azonban így is büntetni fogja a közvélemény. Ugyanúgy, ahogyan a Demszky főpolgármester által igénybe vett terepjárók útját. A történet azért különösen veszélyes, mert egyszerű, nem kell hozzá írásvetítő, amelynek segítségével ábrázolható valamiféle cégháló - nem, a terepjáró gurul, ahogyan a híre is.
Wekler Ferenc ügyében egyébként egyszerű lett volna tovább lépni. Egyéni képviselőként ő maga kezdeményezte, hogy a mórágyi szőlők kerüljenek át a nagyobb ranggal bíró szekszárdi borvidékhez, majd amikor a parlament ezt elutasította, alighanem ő maga járhatta ki az illetékesnél, hogy egy miniszteri rendelettel a mórágyi szőlőbirtokosok - köztük Wekler - érdekében "üsse felül" a parlamenti döntést.
Bizonyára sok fontos meg mellékes ok fölsorakoztatható egy meglehetősen impotens testületi határozat indokaként - a "jogszerű, tehát nem büntethető"-től, "a mások is csináltak ilyet"-en át a "nem adunk az ellenfél alá lovat"-ig. Az is valószínű, hogy volt vita, egymás fejére olvasás. De a legszomorúbb az, hogy az SZDSZ ügyvivő testülete sincs abban a helyzetben, hogy döntésével testületként legyen képes megvédeni pártját - és önmagát.
