Semjén Zsolt, mint mondta, az elterelést megakadályozandó az SZDSZ vezetőinek bizonytalan nemi identitására hívta fel a figyelmet. Semjénnek van jártassága a terelésben: éppen öt éve - még az Orbán-kormány államtitkáraként - nyílt levelet intézett Demszky Gáborhoz, követelve a szerinte vallásgyalázó Nitsch-kiállítás bezárását. Ő ezzel járult hozzá a tárlat körüli érdeklődés felizzásához. Mindenki rohant megnézni, hogy mit kellene bezárni.

Most viszont Semjén fedezett fel elterelést: szerinte az SZDSZ Wekler nagybirtokos, Demszky villatulajdonos valamint a kakaóbiztos számítógépek ügyéről akarja elterelni a figyelmet, amikor a nők helyzetével foglalkozó vatikáni körlevelet támadja. Semjén, immár kereszténydemokrata pártelnökként igaza alátámasztására azután olyan érveket sorol, amelyek önmagukban kisodorhatnák a nyilvánosságból az egyébként a kakaónak és az üzleti racionalitásnak is valóban ellenálló óviszámítógépeket. Legalábbis így kellene lennie: kiegyensúlyozott lelkiállapotú országban keresztény-konzervatív pártelnök aligha vághatná oda ugyanis politikai vitapartnereinek a bizonytalan nemi identitás vádját, hogy aztán annak segítségére, aki netán nem tudná, miben is áll az effajta bizonytalanság, ne röstellje még hozzátenni, hogy a szabad demokraták leragadtak Szodománál.

Az elterelést megakadályozandó még a krisztofóbia és a pápafóbia kerül bélyegként a szabad demokratákra, továbbá annak rögzítése következik, hogy pszichopatológiának minősül, ha egy férfi szülni akar. Ez tényleg így van, jóllehet e gyorsan fellángoló vitában sok minden előkerült, de az nem, hogy bármely férfiember, pártállástól függetlenül termőre szeretne fordulni. Schwajda György a Rátóti legényanya című fergeteges prózájában persze már jelezte, hogy ilyenkor az a megoldás, ha elvetetik a gyereket, de esetünkben ezt a vicces fordulatot is óvatosan kell kezelni.

Amióta Semjén Zsolt a magzat 12 hetes kora előtt végrehajtható terhességmegszakításban a náci Németország logikáját és gyakorlatát ismerte fel, lehet tudni, hogy konzervativizmusában igen radikálissá tud válni. Indulatai mindazonáltal nem csapnak hirtelenkedésébe. Az SZDSZ-t sajtótájékoztatóján kétszer egymásután ugyanazokkal a szavakkal becsmérelte (a már említetteken kívül például anarcho-nihilistáknak) lévén, hogy az eseményről elkéső Hír TV stábja kedvéért hibátlanul megismételt mindent, ami addig elhangzott.

Az SZDSZ bizonyos mértékig hálával tartozna a kereszténydemokrata elnöknek, akinek Harrach Péter jóval visszafogottabb társa ebben a harcban. Igaz, Pető Iván egy tévényilatkozatában köszönet helyet egyszerű bunkóságnak minősítette a konzervatív támadást. Azért ide tartozik, hogy e nélkül a szabad demokratáknak előbb-utóbb el kellett volna mondaniuk, mi indította őket arra, hogy a Vatikánt több száz éves történelmi lemaradásban mutassák be csak azért, mert a Hittani Kongregáció állásfoglalása szerint a nők legfontosabb missziója az anyaság, s ehhez a gondolathoz pápai körlevél szerint a főhivatású anyaságot lehetővé tevő fizetéssel kellene az államoknak csatlakozniuk. Ez önmagában ugyanis egy a sok lehetséges és érvényes álláspont közül. Ha viszont ebben a gondolatmenetben van olyan mozzanat, amelyben felbukkan a családba való visszakényszerítés eleme, akkor a jogegyenlőség alapján jogos a tiltakozás. Ha nem, akkor árnyaltabb a helyzet.

A bizonyítás és a kifejtés azonban várat magára, mert az állásfoglalás magyar interpretálói inkább egymásra, mint a lényegre törnek. A szöveg egyelőre angolul és németül is nehezen hozzáférhető és igen terjedelmes. Mindazonáltal bár egyelőre nem állnak jól termékeny feldolgozásának esélyei, egy mozzanatban találhatunk reményt: nő még nem szólalt meg ebben a vitában.

Talán, ha ők jönnek, akár család, gyerek mellől, akár szingliben, visszaterelik a szót - magukhoz.