<>Ha a Pacsirtamező utcának erre a pontjára tervez házat, ráadásul utcahossznyi házsort, akkor nemcsak a kesze-kusza belső-óbudai viszonyok lehetséges ellenpólusát, hanem a történelmi romok atmoszféráját is bele kell építenie a gondolkodásába, hatásukat az épületbe. Számosíthatóan kevés választása van, mert választhat beláthatatlan időtávlatokba utaló historizálást a római romok kedvéért, vagy választhat messzire elszálló futurizmust az erős kontraszt miatt. Választásnak nem mondanám, de errefelé alaposan el lehet tévedni a léptékkel is, nemcsak a hangulattal.

Óbuda ezen tája lépték tekintetében egyébként pillanatnyilag menthetetlen. A Margit hídtól észak felé a pesti és a budai parton is elindult anno némi jóféle modernista építészet, de míg Pest létrehozta a maga Újlipótvárosát, Budán nem sok használható jött össze. Az Újlak nevű sváb falucskát bekebelezte a főváros területéhsége, de a torkán akadt, és néhány maradék egy-két emeletes házát a Duna mentén a hetvenes években orvul felépült panelszörnyek mintha a mentális térképünkről teljesen letörölték volna. Az Óbuda szó inkább valamely kaotikus peremvidéket idéz, mint alacsony, hangulatos utcák és urbánus, 6-8 emeletes épületek okosan megoldott, szerves elegyét.

Ebben a viszonylatban a Pacsirtamező utcai lakóház tervezőjének, Hevesi Károlynak általános megoldást persze nem volt feladata találni, a két közvetlen szomszédhoz alkalmazkodott a tervezésnél. 183 lakás, a földszinti utcafronton kis üzlethelyiségek, az első emeleten néhány iroda kap helyet a tömbben, mely építészeti káprázatot nem, de tiszta átláthatóságot mégiscsak nyújt. Szögletes formák, funkcionális esztétika, acélkorlátos erkélysorok, zöldes üvegfelületek, világos kőburkolat, tégla, fémszínek és vakolt felületek szeszélyesnek ható, de rendezett keveréke, színek és felületek játékosnak is nézhető változatossága.

Nemcsak az Amfiteátrumra néző főhomlokzat, a Lajos utcai front szintén a környék meghatározó élményévé válik. A szemből nézve jobb oldali szomszéd bérház ugyanis mintha csak levágna egy darabot a hatalmas, bár nem egyenlő szárú V-hez hasonlatos alaprajz alsó csücskéből, a Lajos és Pacsirtamező utcák elágazásában. Így a Duna irányába is jut egy homlokzat. A hátsó fronton kicsit más a kép. Belső kertecskét ölel körbe a ház, és ügyes tagolással még a V hosszabb szárán is sikerült otthonos hangulatot teremteni. Különböző színű vakolással, erkélyek, felületek változatos soraival több kisebb, ám egymással rokon ház képzetét kelti. Sajnos a sötétített üvegű, sötét keretes ablaksávokhoz hasonlóan túlságosan irodaházas szürke pillérek itt sem maradtak el, mint a pacsirtamezei homlokzaton, de ez a kettős arculat sok helyen magyarázza egymást. A nagyon is irodaházas pillérsorok akár az Amfiteátrum közelségével is magyarázhatóak. A földtől így kissé elemelt tömeg mintha udvariasan háttérbe húzódna az uralkodó építészeti látványhoz képest. Ugyanez a pillérsor ismétlődik hátul, ahol a jó érzékkel megteremtett otthonosság értékét némileg tompítja. Igaz, ezeken a szinteken valóban irodákat alakítanak ki, mégis lakóépületről van szó. A másik furcsaság, ami elöl zavaró, hátul viszont indokolt jelenség, egy sárga sáv. Elöl nehezen érthetni, mi szükség van erre a színre a kő- és téglaburkolatok, üvegerkélyek, fehérre vakolt felületek csaknem túlságos sokféleségében, hátul viszont a barátságosabb tagolást szolgálhatja. És alkalmat ad a két gyereknek a homokozóban a precíz öndefinícióra: "Heló, engem Jánosnak hívnak, a bordó ötödiken lakom." "Cső, Júlia vagyok, a sárga harmadikról."

A 6 lépcsőházzal épült, nyolcemeletes ház a körülményekhez képest megfelelő léptéket, divatos stílust talált. Sok lakópark, társasház vagy akár villa tervezője választja az alapvetően szögletes formákból összerakott, fantáziadúsan megmozgatott felületekkel operáló látványvilágot. Amire persze sokféle manír rárakódhat. Kerekítések, gömbölyítések például, melyek az itteni, Lajos utcai részen is előkerülnek (a főhomlokzati körablakot nem is említve). Itt mintha a "V" rövidebb szárát lekerekítve, a tekintetnek adna az enyhe ív invitálást: fáradj be az udvarba. És ha már befáradt a tekintet az udvarba, ott is talál egy-egy gömbölyített erkélyt, illetve a ház belső ívét. Ezeknek az elhajlásoknak szintén a barátságos atmoszféra megteremtése lehetett a célja.

A Pacsirtamező utca 3-11/A számú ház kitűnően példázza, mi ma a korrekt, köznapi építészet. Ez az építészeti divat lesz ráadásul a "korstílus", mely sok év távlatából visszanézve fémjelzi majd az ezredforduló magyar építészetét. Ahogy az Amfiteátrum maradványai a maguk koráról mesélnek türelmesen, szemben, ahova a sok új ablak néz.

Szeszlér Vera

az OCTOGON Építészetkritikai Műhely tagja

Korrekt, köznapi építészet