"Séta közben Katalin asszonyon a fürdőruhán kívül semmi sem volt, a miniszterelnök viszont fölvett egy baseballsapkát, hogy az erős napsütésben ne égjen le a feje. Szemtanúk szerint egyikük sem koktélozott a nagy melegben, néha viszont eltűntek hosszabb-rövidebb időre, elképzelhető, hogy akkor ettek-ittak.
A paguerai szállodák színvonalasabbak, mint a hazaiak, egy ottani háromcsillagos hotel Magyarországon négy-ötcsillagosnak felel meg. Ezekben több úszómedence, bár is van, és mindenféle extra szolgáltatás igényelhető. Az éttermekbe a férfiak csak hosszú nadrágban léphetnek be, ellenkező esetben szúrós szemmel néz rájuk a főpincér."
(A Blikk cikke Medgyessy Péter mallorcai nyaralásáról)

Nincsen kormányválság - jelentette ki Medgyessy Péter miniszterelnök, miközben egy könnyed félköríves fejrúgással megrendítette az éppen a torkának ugró Lamperth Mónikát, szépen elhajolt Gál J. Zoltán jobbegyenese elől, elegáns jobb felütésbal-horog kombinációval válaszolt, majd kihúzta a hátából a bicskát, amelyet előzőleg a lánglelkű Hiller István helyezett el ott, mintegy tüzet és pezsgést hozva a küzdelembe. Tóbiás József és Szekeres Imre egymás haját tépték, Baja Ferenc a kooptált társadalmi csoportok összecsavart problématérképével ütlegelte a maga elé tartott virslivel és egy szelet barna kenyérrel védekező Kovács Lászlót.

Óriási kavarodás támadt. A külső szemlélő legalábbis óriási kavarodásnak vélheti ezt a nagy, demokratikus küzdelmet, amely.

Lapzártakor nem lehet tudni, hogy a nagy - csak kívülről, persze - kavarodásban Medgyessy tévedésből nem-e mentette-e föl saját magát, miután este hét óra tájban túl hosszúra nyúlt árnyéka paranoid tüneteket váltott ki belőle, sőt arról is hallani, hogy magukat ellenzéki közéleti személyiségekként meghatározó ismeretlenek egy csoportja megszerezte a koronát, és titokban nagy teljesítményű fagyasztóberendezéseket építtet a Duna alá a Batthyány térnél, és követeket menesztettek az Orbán családhoz, ahol meg nagyobb mennyiségű hermelingereznát fedezett fel egy szocialista kötődésű természetvédelmi őr.

Ebben a helyzetben nyilvánvalóan a Vasprefektus az egyetlen elfogadható megoldás. A Vasprefektus nem egy újromantikus építészeti fémelem és nyelvtörő, hanem Gergényi Péter budapesti és/vagy országos rendőrfőkapitány, aki miniszterelnöki kinevezése esetén a bevált rendőrségi gyakorlatot követve képviselőt állítana minden pályaudvarra, aluljáróba és forgalmas csomópontra, valamint újabb leszorító fogásokat engedélyezne kormányzati belharcok esetére.

Az igazi kérdés azonban, hogy mi lesz Gyurcsány Ferenccel. Az ország legeslegfontosabb ágazatáról, a sportról van szó. Ha éhen döglünk is, a női kajak négyesnek győznie kell! Hiszen egy nemzet értékét mégiscsak az öttusában, a férfi kardcsapatban és a kajak-kenuban megszerzett érmek határozzák meg. Csak a bankárnemzetek számolnak GDP-ben, GNP-ben és más aljas, idegenszerű betűszavakban.

És mint arra a felkészült és higgadt ellenzéki megszólalók rámutattak, Gyurcsány - aki ugyanezen megszólalók szerint mindig csak kárt csinált, és minden egyes mozdulatával újabb szöget vert a magyar sport és ifjúság koporsójába - lemondásával cserbenhagyta az olimpiai csapatot, két héttel a világ legnagyobb sporteseményének kezdete előtt bizonytalanságot teremtve veszélyezteti sportolóink sikeres szereplését. (Márpedig olyan nagyon fontos lenne sikeresen szerepelni, ugye.)

Mármost mindannyian látjuk magunk előtt a katasztrófát: Biros Péter agyán a sorsdöntő pillanatban átfut, hogy Gyurcsány Ferenc távoztával végképp szertefoszlik az új jóléti állam illúziója, és négy méterről kettétöri a kapufát a szerbek elleni döntőben; Annus Adrián sírva rogy le a dobókörben, amikor rádöbben, hogy az "új magyar szociáldemokrácia" programja veszélybe került; Fazekas Róbert elkeseredésében kettéharapja a diszkoszt, ahelyett, hogy elvetné.

Persze a legkellemetlenebb az lenne, ha nem lenne politikus, aki élőben bejelentkezve elsőként gratulálhat majd az aranyérmesnek, ha nem lenne, aki learatja a babért, elviszi a pálmát, ékeskedik a neki rendelt tollakkal. (Megint kellene meneszteni a futballrajongó népfiért.)

Felelős magyar politikus nem teheti ki ilyesminek a társadalmat (nemzetet), itt az ideje, hogy befejezzük a sárdobálást. Vagy olimpiai számmá lobbizzuk, alkalomadtán.