Hétfőn - amikor fogadta a leköszönő Spidla-kabinet tagjait - már az elnök is nyíltan fogalmazott: - Nem gondoltam volna, hogy a búcsúzó kormánytagok többségét rövidesen új tárcavezetőként fogadom és nevezem ki - jelentette ki. Fenntartásait tegnap saját internetes honlapján is közreadta: - Vajon ez a kormányalakítás nem csupán azt a célt szolgálja-e, hogy csökkentsék azt a feszültséget és kapkodást, amely az európai parlamenti választások óta felgyülemlett a Cseh Szociáldemokrata Pártban? Az új kabinet névsorát olvasva egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy sikerül akár csak enyhíteni is ezeken a gondokon - vélekedett az államfő.

Tegnap délután magához kérette Cyril Svobodát - aki pártja, a kereszténydemokrata-néppártiak (KDU-CSL) szívós munkájának köszönhetően megtartotta a külügyi tárcát -, továbbá a védelmi és a belügyi poszt várományosát. Jelezve, hogy elsősorban az ő személyükkel szemben vannak fenntartásai. Svobodának már eddig is többször a szemére vetette, hogy túlontúl "eurooptimista" és Washington-párti. Az utóbbi két személyt pedig tapasztalatlannak tartja a kijelölt posztra. Nem lelkendeznek a prágai politikai elemzők sem. Ők a leendő tárcavezetők közül csupán Martin Jahnt, a Czechinvest ügynökség eddigi vezérigazgatóját, a gazdasági poszt várományosát tartják igazi erősítésnek, mert szerintük - a jogász végzettségű pénzügyminiszterrel ellentétben - ő ért a közgazdasághoz.

A cseh közvélemény is hűvösen fogadja a rövidesen porondra lépő kormányt. Főleg azért, mert csak a kormányfő személye változik. Újra csak ingatag, mindössze kétmandátumos többsége lesz a koalíciónak az alsóházban. S ott lappanganak az eddigi feszültségek is. A régi-új politikai szövetségesek pedig csak elvben értenek egyet a radikális szociális reformok és a rekordösszegű államháztartási hiány lefaragásának szükségességében. Ezért a cseh polgárok ráuntak a koalíciós vitákra, elsősorban a szocdemek szűnni nem akaró acsarkodására, a belső vitáikat kiteregető személyeskedéseire. A közvélemény-kutatók egybehangzó adatai szerint nagy többségük előre hozott választásokat sürget. Ugyanezt követeli a népszerűségi listát jelenleg csaknem harminc százalékkal, toronymagasan vezető Polgári Demokrata Párt (ODS) is. Kezdeményezésük elutasításában viszont teljes az egység a koalíciós partnerek között. Ők ugyanis minden bizonnyal csúfosan megbuknának az őszi vagy kora tavaszi voksolásokon. A szocdemek támogatottsága jelenleg alig 13 százalék. Négy százalékkal kevesebb, mint a kommunistáké (KSCM). Hónap óta öt százalék körül pironkodik a Kereszténydemokrata-

Néppárt, a törpepárttá zsugorodott unionisták népszerűsége pedig már egy százalékra zuhant. Így aztán szorosra zárták gyérülő soraikat. Mást nem is nagyon tehettek, mert az ODS a kormányalakítást megelőző, puhatolódzó eszmecserék során semmi másról nem volt hajlandó tárgyalni, csak az előre hozott választások menetrendjéről.

A kommunisták ugyan elhúzták a mézesmadzagot, mert közölték, hogy kívülről esetleg támogatnák a szocdemek kisebbségi kormányát. De csak akkor, ha távozik a két jobboldali politikai erő. Ezt az ajánlatot a kínálkozó partner szalonképtelensége és a várható belpolitikai felzúdulás miatt Gross nem merte vállalni. Maradtak hát a régi partnerek és az ellentéteik. A kormányfő számára pedig a politikai kötéltánc. Lubos Palata, a pozsonyi Pravda cseh munkatársa találóan írta: - Ezzel a döntéssel elérte, hogy Csehországot ismét elkerülik az előre hozott választások és a tényleges reformok. Mostantól az a nagy kérdés, vajon a hátralévő két esztendőben kibírja-e ezt az állapotot a Gross-kabinet. Nem is beszélve az országról.

Spidla árnyéka Medgyessyn

Medgyessy Péter még ki sem csomagolt a szabadsága után, máris védekeznie kell, nehogy Vladimír Spidla, a nemrég leköszönt cseh kormányfő sorsára jusson - írja tegnapi, magyarországi politikai helyzetelemzésében a pozsonyi Pravda. A cikket jegyző Ivan Drábek, neves szlovák újságíró szerint a magyar és a cseh szocialisták jelenlegi válságának okai ugyanazok: mindkét párt leszerepelt az európai uniós választásokon, s azóta tovább csökkent a támogatottságuk. A magyar szocialisták között is erősödik az a követelés, hogy Medgyessyt karizmatikusabb vezér váltsa fel, mert csak így lehet kilábalni a kormányválságból és leállítani a baloldali párt népszerűségének csökkenését. Ilyen szempontból Gyurcsány Ferenc lemondása a legérdekesebb fejlemény. Sokan ezt a lépést ugyanis a Medgyessynek állított csapdaként minősítik. Ha a kormányfő felkéri, hogy maradjon, megerősíti őt. Ha elfogadja a lemondását, akkor a távozó minisztert áldozattá, politikai mártírrá emeli, s akaratlanul is saját ellenlábasainak vezérévé üti őt - idézi a budapesti elemzéseket a legnagyobb példányszámú pozsonyi véleményformáló napilap. (Sz. J. P.)