Minden feltűnést kerülve utaztak a héten Genfbe, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) székhelyére a 147 tagország küldöttei. A részvevők között csak néhány miniszter akad, az e heti tárgyalások szakértői szintűek. A csúcstalálkozók kudarcba fulladtak, s a jelek arra utalnak, hogy egy újabb látványos fiaskó hosszú időre megakadályozná a világkereskedelem további liberalizációját.

Öt éve, 1999-ben Seattle-ben a globalizáció elleni tüntetések, zavargások meghiúsították az első kísérletet a korábbi kereskedelmi fordulók folytatására. Aztán jött Doha 2001-ben, amely bátor programot fogadott el a mezőgazdasági ártámogatások leépítésétől a szellemi tulajdon védelméig, ám a tavaly őszi cancúni miniszteri értekezlet súlyos vitába torkollott, s azóta nem történt semmi. Így az idén nem is fejezhető be a dohai forduló, mint három éve tervezték, s mind többen említik 2006-ot a lezárás új dátumaként.

A színfalak mögött azért valójában egyezkedtek a felek. A mexikói Cancúnban Brazília és India siklatta ki az alkudozást, makacsul ragaszkodva az agrárszubvenciók felszámolásához. Sok afrikai ország boldogan csatlakozott hozzájuk, élesen ellenezve a gyapot amerikai ártámogatását. Az utóbbi hónapokban azonban mérséklődtek az álláspontok, különösen azt követően, hogy a WTO tisztességtelennek ítélte az amerikai árpolitikát. Az USA védekező pozícióba került, míg az Európai Unió megkezdte a közös agrárpolitika átalakítását, amelynek révén a támogatások nem a termelőkhöz kerülnek, hanem más területeken, például a környezetvédelemben vagy a regionális fejlesztésben használják fel őket. Brüsszel szorgalmazza a szubvenciók megszüntetését, miközben George Bush amerikai elnök büntető acélvámokat vezetett be - ezt a lépést is elítélte a WTO -, s a farmtörvény is ártámogatásokkal teli. Ez az oka annak, hogy a minap éles szóváltásba keveredett egymással Jacques Chirac francia államfő és Robert Zoellick, az amerikai elnök kereskedelmi megbízottja.

A tárgyalások célja az, hogy a fejlett országok csökkentsék 300 milliárd dollárnyi szubvenciójukat, s ezzel mozdítsák elő a fejlődő országok mezőgazdasági termelőinek piacra jutását. Az e heti genfi egyezkedésnek ez a legnagyobb tétje. A megbeszélések újabb kudarca nemcsak általában vetné vissza a nemzetközi kereskedelmet, hanem az elzárkózás felé terelhetné az elnökválasztás előtt álló, a szabadkereskedelem elvét amúgy támogató Egyesült Államokat, amelynek kongresszusában mind többet bírálják a WTO-t.

Genfben tanácskoznak a WTO küldöttei