- Szépek a virágok, szépek a fák, játszótér van középen. De elég tisztességes dugók tudnak itt kialakulni. Én a forgalmat már nem ereszteném ki az Andrássy útra. Biztosan számos érv szól amellett, hogy kieresszék, de látjuk, milyen elképesztően jó a Liszt Ferenc tér, és milyen jót tett a Nagymező utca lezárt részének a lezárás. A másik, ami itt eszembe jut, hogy ez már a sokadik utca, aminek kijelöljük a kiinduló- és a végpontját, és néhány sarok után megint azt fogjuk érezni, hogy ez megint egy újabb kis történet. Ezeknek a régi pesti utcáknak van egyfajta dramaturgiájuk: út a jómódból a szegénység felé, vagy fordítva. Ez a sétával átélhető történet nagyon izgalmas.

- Ahogy ez a derék játszótér is: megússza-e a gyerek élve a vasakat, vagy sem? De lám, szinte minden ház csak az első emeletig van lemázolva, ameddig a benne lévő bolt nyújtózkodik. Pedig ez az út itt mögöttünk a világörökség része, úgy hírlik.

- Hát igen. Beszéltünk már erről: ez a szépítő és rendet rakó akarat megnyilvánulása, hihetetlenül ellentmondásos hatással. A lefestett lábazat ugyanis, amely pillanatok alatt elkezd porosodni (nem beszélve arról, hogy eleve ócska a festék) még jobban kiemeli a párkány fölötti szutykot. Röviden: a nagy rendcsinálás vége a korábbinál is nagyobb kupleráj.

- Hej, micsoda fotóbolt. Mosoly Albuma... ki az ott a spárgán, Rudolf Valentino?

- Nem, viszont Maksa Zoltán. Az meg Pindroch Csaba, aztán Király Linda meg Batiz András meg...

- Mindjárt elájulok.

- Retrohangulat a most legmenőbb fejekkel. Rendben van.

- A boltok és a cégérek itt általában is sugallnak valami retrohangulatot. Mit keres például az Andrássy út mellett egyszerre két autótömítés-üzlet? Amúgy nagy dolgok vannak itt készülőben.

- No.

- Mélygarázst terveznek, parkkal. Ezeket a fákat mindenesetre kivágják. Az önkormányzat azt mondja, hogy öregek, betegek, a favédők meg hogy öregek, de nem betegek. Szóval bonyolult ügy. De maradjunk a mában: mindig kedvtelve nézem azt a kis falusias kőkeresztet itt a sarkon. Nagyon kedves

- Hál' istennek megmaradt. És milyen erős mögötte az a Vadász György tervezte irodaház. Egyre jobban bírom.

- Bevallom, ezzel fáziskésésben vagyok.

- Nekem már kezd jó lenni. Az MK 25-ös magnó formavilága. Jó a tetején az a kilógó izé.

- Akciófilmekben ilyenek szoktak leszakadni, a belsejükben rosszfiúkkal, akik szörnyű halált halnak, és Bruce Willisszel, akinek véres lesz a trikója.

- Vagy a főhősnő lóg ki az ablakán egy darabig.

- Amíg King Kong meg nem menti magának.

- Aha. De ennél fontosabb, hogy itt is elkezdhetjük megfigyelni, amit mondjuk a Falk Miksa utcában vagy a Podmaniczky utcában láttunk: egyre több az azonos profilú üzlet. A Falk Miksát a műkereskedelem, a Podmaniczkyt a ruhanagyker uralja, a Jókai teret és utcát pedig, úgy tűnik, a teázók. Marokkós, keleti hangulatú üzletek, jó illat száll ki belőlük. Kellemes.

- Ez a bácsi, aki itt alszik a pisis aszfalton - kerüljük ki óvatosan -, úgy látszik, még nem kapott rá a teázás ízére.

- Nézd meg az Ó utca sarkát, milyen jó ez a szakszervezeti székház. Keveset tudok róla, de a negyvenes évekre tenném az építését. Kicsit Terragni comói fasiszta pártházára emlékeztet... a nemzetközi modern építészet délies irányzatának egy nagyon jó darabja. Figyeld csak: itt, a Zichy Jenő sarkán áll egy egyemeletes, mellette meg egy kétemeletes ház. Látszik, hogy a város már 120 éve léptéket váltott ebben az utcában, de néhány ingatlan, mint ez a kettő, úgy maradt, megkövült. Ha befektető lennék, viszketne a tenyerem, hogy hű, milyen jó ötemeletes házat lehetne ide tenni. Lehet, hogy jön is majd egy, aki letolja ezt a kis házat. De itt egy újabb teázó: a Napos oldal.

- Jó név. Karácsony Benő például tuti, hogy lenyúlta volna regénycímnek.

- Bizonnyal. És ott van még egy gyönyörű ház, a 12-es. Ha fölnéz az ember, elképesztő reliefet lát és magyar népies-szecessziós parapeteket. Kár, hogy az egészet elrondítják a gázkonvektorok elemei. De hát ez hozzá tartozik Budapest képéhez. Most, ahogy itt járunk, Kádár elvtárs vasasokhoz intézett beszéde jut az eszembe, amelyben leleplezte a nyugati "imprlizmust". Azt mondta: persze, a Kärntnerstrassén látják a gazdagságot, látják, de menjenek csak egy utcával mögé! Ott van az igazi kapitalizmus, az ott le van rohadva, ott a nyomorúság. Na most vagyunk az "igazi kapitalizmusban", ami történetesen az ő korszakában lett ilyen. Más kérdés, hogy azóta se tudtunk elegendő erőt venni magunkhoz, hogy ez megváltozzon.

- Emitt viszont két feltűnően csinos ház: a 13. és a 15.

- Igen, ezek amolyan igazi körúti paloták. És mellettük egy viszonylag új épület, a Generali Biztosító hátulja.

- Gyötör a kíváncsiság: hozsánna jön-e vagy szitok?

- Az építész, aki ezt csinálta, műemléképítész. Az volt a nagy kihívás neki, hogy a klasszikus, körúti tagozati rendszert, arányokat mentse át valahogy. De ezen már túl vagyunk, ma már nem ez az irány, másképp illeszkednek az épületek. Ebben a házban semmi új gondolat nincs, a régi gondolatot, viselkedést próbálja összebékíteni a modern technológiákkal. Kétségtelenül van benne invenció, mívesség, de már 95-ben sem ez kellett. Anakronizmus.

- Ahogy ki tudom venni, mögöttünk egy akcentussal beszélő fiatalember súlyos testi sértést készít elő telefonon. Kicsit menjünk arrébb.

- Jobb lesz. Na megint egy teázó. Pazar a felhozatal. Ha minden helyen ittam volna egy csésze teát, mostanra elvitt volna a szívem.

- És akkor most véget érne ez a beszélgetés, és mindenki örülne. Hoppáka, itt a Crazy Café. Olyan nagy, hogy egyszer bő órácskát vártam benne az ételrendelés-felvételre, hiába.

- Én bírom ezt a helyet.

- No.

- Mert van benne vihar. Félóránként, hátul trópusi vihar szokott lenni. Nagyon állat.

- Ezen az utolsó szakaszon mindenekelőtt a híres ferde portált említsük meg. Amikor először megláttam, nem tudtam, hogy a vérnyomásom ment fel, vagy a cukrom le. Mit tartasz róla?

- A cukrod le. Amúgy csak annyit mondanék róla, hogy rendkívül ambiciózus ember tervezhette, aki az építészetelméletben nem volt ugyan nagyon jártas, de valamifajta ismeretekkel kellett rendelkeznie, mert ügyesen igazodott a nyolcvanas évek posztmodernjéhez. Amolyan gegeskedés: mintha leszakadna az épület pofája, de persze nem.

Aki kérdezett és közbevetett:

Bárkay Tamás

Aki válaszolt és értékelt:

Bojár Iván András