Az új technika térhódítását jelzi az az 1933 júniusában készült felmérés, amely szerint ebben az évben már valamennyi - szám szerint 73 - budapesti mozi "hangos" volt. A Simplon is, akkor a legmodernebb jobb parti filmszínház.

A filmszínházak nagy részének komoly anyagi megterhelést jelentett a hangos filmre történő áttérés, már csak azért is, mert ebben az időben a mozgók bruttó bevételüknek 23-25 százalékát közterhekre, felét a filmek vetítési jogának megszerzésére és reklámra, 15 százalékát házbérekre, 10-12 százalékát pedig személyzeti kiadásokra és üzemi fenntartásra kellett hogy fordítsák. És hogy mégis miért volt képes annyi mozi fennmaradni? Erre a hírlapi kérdésre az akkori mozis társadalom egyik vezetője, a későbbi Simplon mozgó alapítója, Gyárfás Gyula 1932-ben a következőket válaszolta: "Mindig új és új emberek kapcsolódnak bele a szakmába, akik új vért, új életet visznek bele, a másik oldalon készpénzt viszünk be, de miután az üzemekre ráfizetünk, eladósodunk!"

Dél-Buda egyik leglátogatottabb mozijának, a Simplonnak a megépítése az 1930-as évek elejére dátumozható. Ez idő tájt Lágymányos a főváros egyik legdinamikusabban fejlődő városrésze volt. Az építkezéseknek külön lendületet adott, hogy a háború után fellépett lakásínség enyhítésére adómentességet vezettek be minden főúton emelt épület esetében, feltételül csak az építkezés befejezésének határidejét szabták meg. Ebben az évtizedben indult fejlődésnek a Móricz Zsigmond körtér és környéke.

A nagyszabású fejlesztési terv része volt az első, tervezési szempontból is modernnek számító budapesti mozi, a Simplon (később Bartók) felépítése, kialakítása, amely hosszú időn keresztül a főváros egyik meghatározó filmszínháza volt. Az 1934-ben Preisich Gábor és Vadász Mihály tervei alapján épült mozgót egy saroktelken álló, hatszintes bérpalota alagsorában alakították ki: ez volt az első alkalom, hogy a lakóházat és a mozit együtt tervezték.

A mozgó elődje, a "kis Simplon" egyébként már 1912-ben funkcionált, egy, a Bartók Béla út és Mészöly utca sarkán álló bérház földszintjén. Szerény befogadóképessége (230 fő) azonban az 1930-as években már igencsak kevésnek bizonyult, így a háztulajdonos, Gyárfás Gyula áthelyezte a mozgót a Bartók Béla úton egy hegyes szögű saroktelken éppen épülő ház alagsori szintjére. A hatszázharminc férőhelyes mozgó, a "nagy Simplon" sikere visszaigazolta Gyárfás Gyulának azt az elképzelését, miszerint a városnak ezen a részén a fejlesztések ellenére kevés volt a széles rétegek számára szórakozási lehetőséget nyújtó kulturális intézmények száma. Az 1934 tavaszára elkészült mozi-bérház együttes koncepcióját követve a következő években több hasonló épülettömböt emeltek városszerte.

A Simplon enteriőrjének megoldása - akárcsak magának az épületnek, amelyben a mozgót kialakították - a Bauhaus-mintát követte. A homlokzat megvilágítását a harmincas és negyvenes években a moziépítészet újabb vívmányaként emlegetett neon armatúrákkal oldották meg: a mozi nevét hirdető, elegáns neonfényű betűsor már messziről felhívta a járókelők figyelmét egy kellemes kis esti szórakozásra. Szükség is volt az újításokra, hiszen egy korabeli hazai kulturális folyóirat hasábjain az olvasható, hogy a budapesti közönség számára nem volt már elég a jó film, a kifejezetten mozizásra tervezett térformákat, a kényelmet, a folyamatos műsort is megkívánta.

A korábban lakóházakban, kávéházakban kialakított mozikkal szemben, amelyeknél a belső térrendszer kialakítása az épület adottságainál fogva nehézségekbe ütközött, a Simplon könnyed acélváza a belső tér végtelen variálását tette lehetővé. Nézőterének meghatározott építészeti eleme volt a sajátos, merészen előrenyúló íves vonalú erkély, amely már szakít a hagyományos színházi koncepcióval. Nem is annyira erkély, inkább a nézőtér bővítménye volt ez, amely 260 nézőnek adott ülőhelyet, írja Haba Péter a Simplon moziról szóló tanulmányában.

A nézőtér dísztelenségébe a mennyezetet és a vetítővásznat kiemelő fénycsík vitt némi változatosságot. A mozgó padlózata - a korábbi gyakorlattól eltérően - nem a vászon, hanem éppen az ellenkező irányba lejtett, lehetővé téve a jobb rálátást.

A Simplon 1941-1942-ben feltehetően új tulajdonosokhoz került, mert nevét Újbudára változtatták. A második világháborút minden nagyobb károsodás nélkül megúszta, csak a felső galériarész és a portál rongálódott meg. A helyreállítások során a portál üvegének helyére falat emeltek, a mozgót pedig Alfára keresztelték. Ezt követően a Fővárosi Tanács Mozgóképüzemi Vállalatához került, ekkor kapta a Szabadság nevet, majd az államosítás után ismét átkeresztelték, és ettől kezdve már Bartók moziként működött tovább. Gyárfás egykori mozija még évtizedekig a dél-budai városrész egyik legnépszerűbb mozgója volt.

A nyolcvanas években felújították, azonban az 1990-es évek elején, a videokorszak beköszöntével egyre csökkent a nézőszám. A mozgó üzemeltetése veszteségessé vált, ezért a Budapest Film 1997-ben megszabadult tőle. Egy bank vette meg, és még mielőtt a Műemlékvédelmi Hivatal észbe kapott volna, az új tulajdonosok szétverték az épületet. A hivatal a mozi eredeti állapotának viszszaállítására kötelezte a bankot. Ez azonban nem történt meg. Az egykoron patinás, később nagy vitákat kiváltott mozi épületét felosztották: ma számos apró üzlet, valamint a mozira nevében emlékeztető Simplon kávézó költözött be a hajdan szebb napokat látott bérház utcai traktusába.

Néhány évvel a videokorszak elõtt