A mechanikus szuperperformance barcelonai tengerparti szabadtéri színpad nézői fellégezhetnek, elmehetnek katalán kagylólevest enni, hozzá egy pohár hűvös dél-afrikai chardonnay-t elszopogatni, eközben a brazil favelák harci táncművészeit, a capoeirókat csodálni. A többiek, az akár Mel Gibson Mad Maxéből, vagy Kevin Costner Vízivilágából ideszabadulhatott, bambuszból-vasból összeeszkábált gépszörnyek, a Fantotemek tovább vívják vesztésre ítélt harcukat a környezettudatos Ember, a fenntartható növekedés kék-fekete-zöld szemű, fehér-barna-fekete bőrű multikulti harcosai ellen.

Barcelonában, a Fórum 2004-en ez nem is lehet másképpen. A katalán fővárosban száznegyvenegy napig tartó fórum műfaját nehéz lenne meghatározni. A rendezők is zavarban vannak: kicsit világkiállítás, kicsit vidám búcsújárás, kicsit happening, kicsit komolykodó oktatófilm - akárminek is tartjuk, a kezdeményezőket tisztes adag politikai korrektség vezérelte. Valahol a globalizációpárti nemzetközi hipertőkés davosi fórum és megveszekedett ellenpárja, a Porto Alegre-i újbalos ellenseregszemle közé szeretnék beékelni, levágva mindkettő szélsőségeit.

Tüzet a vízzel összeházasítani? Porto Alegre megalkuvást nem ismerő akcióhőseit, vagy Genova, Párizs, Prága belvárosi kirakatokat betörő-kifosztó feketecsuklyásait összeereszteni Klaus Schwab professzor elegáns-szmokingos bankvezéreivel, politikusaival, globalizált korunk hőseivel, a néha milliókat érdemtelenül zsebre vágó, néha korrupt, milliódolláros mamutvállalat-vezetőkkel? Barcelona élelmes katalánjai azonban nem jönnek zavarba. A belváros tarkabarka (bőr)színkavalkádja, az olasz, arab, ír, spanyol éttermek zsivaja, a késő éjszakába nyúló vacsorák hangulata, a bor-, szivarboltok méregdrága kubai dohányrúdjai, az óváros mellékutcái némelyikében pöfékelő, gitározó, füveseket körüllengő, édeskés-émelyítő cannabis-illatfelleg utánozhatatlan hangulategyüttest kreál.

Barcelona pezsgésében, élettobzódásában emlékeztet is. A világot arra, hogy forrásai végesek, azokkal ésszerűen kéne gazdálkodni. Hogy ma a fogyasztói társadalom éppolyan igazságtalanságokat, egyenlőtlenségeket szül, mint ezelőtt fél évszázaddal, amikor létrejött és a nyugati baloldal elkezdett vele foglalkozni. A spanyol, nyugat-európai látogató némi lelkiismeret-furdalással szemléli pellengérre állított önmagát. Hogy mennyit eszünk, szemetelünk, iszunk, pazarlunk, környezetszennyezünk!? Hogy egy átlagcsaládnak hány tonnányi felesleges holmija van, hogy a világ lakosságának milyen kiváltságosan alacsony hányada fogyasztja el a javak mekkora többségét, miközben milyen sokan nélkülöznek, éheznek és hogy mennyi energiát emésztünk el feleslegesen.

Minden érdemét jóvá írva azért kicsit "újbaloldaliasan" egyoldalú, politikailag egészében véve helyes, ám Michael Moore-osan, kicsit divatosan demagóg a kiállítás, amelyből kilépve némi bűntudatot és tanácstalanságot érzünk. Mit is kellene tennünk, milyen is legyen a haladó európai polgár magatartása bonyolult, Irak-háborúval, AIDS-szel, Porto Alegrével, George W. Bushsal, José Bovéval, Michael Moore-ral súlyosbított világunkban? Dobáljuk rendesen a kukákba az üveget, papírt, fémet, ne vásároljuk a kolumbiai banánt, mert gyermekmunkával szedik, vagy kapcsoljuk ki a légkondit, igyunk energiatakarékosan langyos vizet a kánikulában?

A hatalmas, futballpályányi napelemtető alatt, egy kisebb csarnokban ott guggol féltucatnyi Toyota autó. Csak arról lenne szó, hogy ezzel "fizetnek" a japán autóóriásnak, a Fórum 2004 egyik meghatározó szponzorának a rendezők? Ahogy meggyőznek bennünket, a Toyota legújabb hibridautója, a Prius illeszkedik a barcelonai fórum kissé bizarr világába. Ha másért nem, mert valamiféle hétköznapi, ésszerűnek, józan paraszti ésszel is felfoghatónak tűnő filozófiát kínál korszakunk egyik alapproblémájára, az olajkészletek végességére.

Nem jár a fellegekben, nem technofantaszta, nem kínál egyelőre megfizethetetlenül drága űrtechnológiát, üzemanyagcellás motort, hanem két, eddig jól bevált, olcsó alkatrészt, a hagyományos robbanómotort kombinálja a hagyományos akkumulátorral. Az eredmény: feleakkora fogyasztás, mint egy hasonló autóé, egy hagyományos benzinmotoros kocsiéhoz mérhető gyorsulás, csendesség és környezetkímélés. A komputer okosan kombinálja, mikor menjen a kocsi csak akkumulátorról és mikor kapcsolja be mellé a benzinmotort. Az ára is összemérhető a kategória többi autójáéval, Spanyolországban 24 ezer euróért, 5,5 millió forintért adják.

A Toyota-filozófia, a világunk jobbá, tisztábbá, élhetőbbé tételéhez elérhető kis lépések, a revolúció helyett evolúció taktikája Amerikában szinte kultusszá vált. Filmsztárok, popénekesek, Cameron Diaztól Gwyneth Paltrow-ig beszálltak a környezetbarát, elérhető árú Prius propagálásába. Divat, jó értelemben vett státusszimbólum lett a Prius, vagy a hozzá hasonló többi japán autó. Eme filozófia hívei egyben ellenszenvessé, nevetségessé teszik a nagy benzinzabáló, végképp nem a városi forgalomba való terepjárókat, pökhendi, nem indexelő, újgazdag gazdáikat, akik a tengerentúl is nagyjából abból a körből kerülnek ki, mint Budapesten vagy Nyíregyházán.

Kérdem az egyik Toyota-embert a Fórumon, vajon ismer-e a világon akár egyetlen államot, ahol a hivatalos szférában dolgozók, vezető minisztériumi, kormánytisztviselők, miniszterek, miniszterelnökök közül akárcsak egynek eszébe jutott-e példát mutatva átülni a proccos, hivalkodó fekete Mercedesekből, Audikból a fele annyiba kerülő, a környezetet fele annyira szennyező Priusokba? Indított-e valaki a hivatalos kormánykörökből Európában, máshol példamutató mozgalmat a környezettudatos, nem szélsőségeket, hanem apró, ésszerű lépéseket ajánló gondolkodásmód elterjesztésére? - Egyről sem hallottam - jön a válasz.

Barcelona a vakmeleg délutánban oxigén után zihál. A hegyek félkaréjába fogott várost selymes-sejtelmes fátyol, szmogtenger borítja. Még a kilencedik emeleten is fuldoklik az ember, ha kilép a zümmögő légkondik világából a valóságba, a teraszra. Még van oxigén, olaj, villamos energia, még működnek a benzinkutak, még csikorgó gumikkal indulnak zöldre a víkendező terepjárósok a Platja de Cova Fumada, a barcelonai aranyifjak strandja felé �

Barcelona, 2004. július

A Focus csoport elõadja a Mozdítsd meg a világot! performance-ot