A negyedik magyarázat az, amit a jegybank adott ki hivatalosan, a változatlanul hagyott alapkamat indokolásaként. Csakhogy az nem logikus. Az MNB a kamatcsökkentésre mondott újabb nemet ugyanazzal magyarázza, mint az egy hónappal ezelőttit: kockázatokat lát az infláció alakulásában, a bérek növekedésében és a pénzügyi egyensúlyban. A bibi az, hogy az egy hónapja még elfogadható érvek ma már hiteltelenek.

Az már korábban ismert volt, hogy a gazdaság erősödik - és ami a lényeg, a növekedés húzóereje immáron az export, és a beruházások, nem pedig a fogyasztás. Másfél hónapja az volt inkább a kérdés, megáll-e az infláció a 7,6 százaléknál - mára kiderült, hogy megállt, és valószínűleg innentől a várakozásoknak megfelelően lefelé kúszik. Néhány hét elteltével sokkal biztosabb a válasz arra, hogy sikerült-e megfogni a bérek emelkedését - az azóta megjelent májusi adat egy százalék alatti reálbér-növekedésről szól. Nem lehetett azt sem tudni, tényleg átmeneti-e a külkereskedelmi mérleg áprilisi romlása - a legutóbbi adatokból kiderült, hogy tényleg az volt. Hiszen tényleg azért ugrott meg hirtelen, mert egyes, az EU-n kívüli országokból árut behozó importőrök még jól bevásároltak elkerülendő a magasabb uniós vámokat. Június elején senki sem tudta, lesz-e elég önfegyelme a kormánynak a szigorú költségvetési követelmények betartására - a válasz erre is megérkezett. A 106 milliárd forintnyi maradvány zárolása már önmagában elegendő jelzés (kellett volna, legyen). A 2005-re bejelentett intézkedések - a minisztériumok pályáztatása, az idei gazdálkodási keretek további ötszázalékos lenyisszantása - pedig hihetetlenül kemények.

A Járai vezette jegybank mindenesetre nem hisz a kormánynak - és tulajdonképpen ez a történetben az egyetlen valós tényező. Az államháztartás hiánya valóban meghaladta az éves előirányzat nyolcvan százalékát, és átlépte az ezermilliárd forintot. Tényleg nincs bizonyíték arra, hogy a második fél évben nem növekszik tovább jelentősen a deficit - ezt csak a kormány állítja (meg néhány optimista elemző). Ez igazolta volna, ha a jegybank óvatos, és csak 0,25 százalékot farag a kamaton. Ám ezt se tette, és ezért következik a Járai-paradoxon. A kormányzati hiánybecslés ugyanis - láthatóan - arra épít, hogy a javuló makrogazdasági adatok hatására a jegybank csökkenti a kamatot, és ezzel az állam terheit is. Amennyiben nem csökken a kamat, az államnak többet kell fizetnie, vagyis tényleg nem lesz tartható a kabinet hiányra vonatkozó ígérete. A jegybank jóslata a magasabb hiányról önbeteljesítővé válik.

A csapda, hogy ebből a helyzetből egyetlen kiút van - mármint Járai az európai gondolkodással és a jogállammal ellentétes, ám praktikus lemondatásán túl. A kiút egy nagy hangon bejelentett kisebb megszorítás volna - ez legalább a gazdaságot megmentené a magas kamattól, a túlerősödő forinttól, és az ezzel járó újabb visszaeséstől. Persze lehet, hogy egyúttal Medgyessyéket is a kormányzás terheitől.