Szóval gyalázatos dolgok történnek az emberekkel. Aki nem úgy gondolkodik, mint a kormány, meg a kormány holdudvara, meg az őket kiszolgáló értelmiségiek és médiaemberek, az bizony sokat szenved most. Ezzel szemben most nem politikai küzdelemre van szükség, hanem úgy, mint 1988-1989-ben, mert tulajdonképpen ezeket az időket éljük át újra, most civilekre van szükség. Bátor emberekre, akikben van civil kurázsi."

Tegnap, 2004. július 8-án Orbán Viktor a Polgári Magyarországért Alapítvány konferenciáján azt mondta: "Ismét olyan időket élünk ma Magyarországon, amikor ha valaki valamivel nem ért egyet, és ezt szóvá teszi, előfordulhat, hogy a bíróság előtt találja magát. Manapság Magyarországon gyalázatos dolgok történhetnek és történnek is olyanokkal, akik vállalják a fő divatiránytól való eltérő véleményüket. Akik nem úgy gondolkodnak, mint a kormány, a kormány holdudvara, meg az őket kiszolgáló értelmiségiek, médiaemberek, nos, ők sokat szenvednek ma Magyarországon. Ezekkel a jelenségekkel szemben manapság ugyanúgy, mint 1988-1989-ben, civil kurázsira van szükség."

Ez összetéveszthetetlenül ugyanaz a szöveg, amely másfél évvel ezelőtt is elhangzott. Csak hát kétszer nem lehet ugyanabba a szövegbe sem belelépni, mert az már nem ugyanaz. Akkor, 2003 elején, egyetlen esetre lehetett hitelesen hivatkozni, Loppert Dániel egyetemistáéra, aki Kapolcson a tömegből leárulózta a miniszterelnököt, amiért eljárás indult ellne, de végül felmentették. Most az archivált szöveg felhozása a "bíróság elé citálják" kitételt újraértelmezi. Nem lehet, vagy ha lehet is, nem szabad másra gondolni, mint az időközben megszületett ifj. Hegedűs Loránt-ítéletekre (másodfokon felmentették), illetve Bencsik András perére, ahol jogerősen felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a bíróság. További azonosítási pont több jobboldali újságíró-szervezet tegnapi közleménye: "…a kormányzó kisebbik párthoz tartozó politikusok rágalmazásért tényfeltáró újságírókat perelnek be, börtönbüntetés kiszabását kérve a bíróságtól. A Magyar Demokrata főszerkesztőjét és munkatársát az európai és magyarországi gyakorlatban példátlan módon felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A Magyar Nemzet munkatársait hasonló módon próbálja megfélemlíteni a hatalmon lévő politika" - tették közzé, nem megjelölve, hogy miféle bántódásul esett a Magyar Nemzet újságíróinak. (Azt kell gondolnunk, hogy a Wekler Ferenc SZDSZ-es képviselő által felesége és a lap újságírója ellen rágalmazás miatt indított magánvádas perben első fokon kiszabott pénzbüntetésre utalnak, amihez politikai hatalomnak sok köze nem lehet.)

Az értelmezés feladata maradt ránk ezek után: lehet-e Hegedűsnek a zsidók kirekesztésére felhívó írását, vagy Bencsik lapjának igencsak alulbizonyított brutális vádját Mécs Imréről bármilyen összefüggésben az Orbán-féle civil kurázsi megnyilvánulásaként értelmezni. Mert, ha van is bennük kurázsi, az nem civil, sokkal inkább militáns és politikai. A szöveg és a társadalmi erőtér más magyarázatra nem ad lehetőséget, mint hogy Orbán kiállt a fenti két vádlott mellett. Ha nem ez volt a szándék, jelezni kellett volna. A Fidesz elnöke elmondhatta volna: fenntartásai vannak Hegedűs és Bencsik harci álláspontjával szemben, de még inkább aggasztja, hogy bármilyen vélemény vagy állítás miatt börtönveszélybe kerülhet valaki ma Magyarországon. Ez komoly vitaalap lenne. Haraszti Miklós, volt SZDSZ-es képviselő, az EBESZ sajtószabadság-képviselője éppen ezen az alapon tiltakozott az ellen, hogy bárkit is börtönbüntetéssel sújtsanak rágalmazás miatt. Ez az alapállás nem nélkülözheti az igazságszolgáltatás iránt politikusoktól végképp elvárható tiszteletet sem, amiként a tegnapi Orbán-nyilatkozat viszont nélkülözi. Ami elhangzott - éppen a civilizációs alapértékek miatt, amelyeket valóban a mainál nagyobb kurázsival kellene védeni - már nem alkalmas jó vita alapjául, mert ez esetben az antiszemitizmust és az elszabadult gyilkosozást tárgyalási alapnak kellene tekinteni.