Az ingatlanokkal való visszaélés a kilencvenes évek elején új típusú bűnözésnek számított. Az "üzletág" néhány év alatt kinőtte magát. A lakásmaffiák felszámolására szakosodott Kaptár-csoport 2001-ben kezdte meg tevékenységét. 2002-től parlamenti albizottság is vizsgáltja a problémát. Mire a hivatalok elszánták magukat arra, hogy tegyenek valamit, a bűnözők már lekaszálták a piacot. A jogilag felvértezett csoportok pedig máig nevetik bizottságosdit játszó ellenfeleiket. Az Országgyűlés a visszaélések megakadályozására nemrégiben ugyan elfogadott egy határozatot , oldalakon át sorolva a feladatokat, felelősöket és határidőket, de ennek hatása bizonytalan, és a már kisemmizeteken aligha tud segíteni.
Kisemmizett Sors-Társak
1999 szeptemberében négy - ingatlancsalás áldozatává vált - család történetét mutattuk be. 2000 augusztusáig lapunk hasábjain csak mi magunk összesen tizenhat hasonló ügyről számoltunk be. Most újra fölidézzük a kisemmizettek sorsát. És megírjuk, egyikük-másikukkal mi történt a négy év alatt.
1. Kovács Andrea 1998. június 10-én találkozott Péter nevű gyerekkori barátjával. Andrea elmesélte, hogy Érdre szeretne költözni. A férfi javasolta, hogy a lakásában folytassák a beszélgetést. Itt üdítővel kínálta a hölgyet, aki ettől a pillanattól csak homályosan emlékszik a történtekre. A "randi" hosszúra nyúlt: három hétig fogva tartották. Eközben bizonyos Ónodi Róbert "megvette" az érdi nyaralót. Andrea édesanyja, Kovács Andrásné a rendőrség segítségét kérte. Többszöri elutasítás után indítottak csak vizsgálatot. Az aszszony levelet írt Gönczöl Katalinnak (is), aki megállapította, hogy alkotmányos visszásság történt, mivel nem indítottak rögtön eljárást. Kovács Andrásnéról jelenleg senki sem tudja, hol tartózkodik.
2. A Hódos család alig egy-két év alatt veszítette el belvárosi ingatlanát és ingóságait. 1995-ben több mint 200 ezer forint hátralékuk gyűlt össze, ezért szomszédjuk "segített" rajtuk: összehozta őket a Tóth és Társai Bt.-vel. Tóth József az adósság kifizetése mellett felajánlott egy lakáscserét a Futó utcában. A szerződést a családnak nem mutatták meg. A bété emberei a bútorok egy részét összetörték, a többit az új otthonba vitték. Oda azonban Hódosék nem akartak beköltözni: a lakás nem volt komfortos, volt viszont nyolc bérlője. Ezután hetekig hányódtak az országban a bété "felügyelete" alatt. Az asszony megbetegedett, egy debreceni kórházban ápolták. A férjnek sikerült megszöknie. A hölgy rehabilitációs központba került, a férfi a szüleinél keresett menedéket. Hivatalos helyen nem tettek feljelentést. Féltek. Telefonjukon nem elérhetők.
3. Közantal László 1998-ban veszítette el fővárosi lakását. Újsághirdetésben bukkant rá a tőkekihelyezést ígérő cégre. Kapcsolatba került Gombkötő Péter Lászlónéval, akivel - tudomása szerint - kölcsönszerződést kötött. 1998 decemberében telefonon közölték vele, hogy új lakók költöztek a lakásába. A férfi rohant "haza", de nem engedték be. Egy szabályos adásvételi szerződést mutattak fel, amit Gönczöl Judit közjegyző ellenjegyzett. A férfi pereket indított, amelyeket sorra elvesztette. A Kaptár-csoport egyszer kereste őt. Adatkiegészítést kértek tőle. - Megígérték, hogy beszámolnak a fejleményekről. Ez három éve történt. - Feladtam. A tettesek drága autókkal járnak. Nem látom értelmét a pereskedésnek - mondja.
4. Tóth Levente az Expresszt olvasva a Mobilár Kft.-n keresztül 1995-ben kapcsolatba került Sike András egykori birkózó olimpiai bajnokkal és akkori feleségével, Sike Beatrixszal. Több szerződést és üres papírt írattak alá vele. Amikor aggódni kezdett, a kft. emberei "megnyugtatták": - Csak nem képzeli, hogy Sikének szüksége van a házra? - kérdezték. Ez hatott. Az is, hogy az ügylet közjegyző előtt készült: Gönczöl Judit irodájában. Ezután felnyírt hajú fiatalemberek kiverték Tóthékat az otthonukból. A XIX. kerületi Tulipán utcai kertes ház Sike Beatrix tulajdonába került. Tóth egy előre aláírt átvételi elismervénnyel írásszakértőhöz fordult. Dr. Horváth József megállapította, hogy "a budapesti ügyvédi bélyegző még a szentendrei tanú aláírása előtt került a papírra". (A szentendrei tanú Sike András volt - a szerk.) A XIX. kerületi rendőrség vizsgálata szerint a megállapodás szabályos (!) volt. Sikét és egykori feleségét egy év és öt hónap, illetve egy év, hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint néhány százezer forint megfizetésére bírságolták.
5. Király Sándorné 1995-ben értékesíteni szerette volna budapesti, XII. kerületi, Törökbálinti úti házrészét. Az Elka Tőkeközvetítő Bt.-n keresztül kapcsolatba lépett Gregonovics István vállalkozóval. Gregonovics megkérte Király Sándornét, ne adja el a házrészét, inkább bocsássa fedezetbe kölcsönügyletéhez. Azt ígérte, hogy miután visszafizette az adósságát, lesz pénze, és megveszi a házat. Gregonovics az ügyletért felajánlott 500 ezer forintot.
A vállalkozónak két és fél millió forintra volt szüksége. A kölcsönt Sike András adta három hónapra, havi tízszázalékos kamatra. A kölcsönügyletet adásvételi szerződés formájában kötötték meg. A szerződésben az áll, hogy Király Sándorné tízmillió forintért eladja ingatlanát Sike Andrásnak. Innen a történet tipikusnak mondható: a vállalkozó nem fizetett, a "befektető" követelt. Király Sándorné tudomására jutott, hogy Sike a szerződés megkötése után néhány héttel már kérte a földhivatalnál, hogy neve kerüljön fel a tulajdoni lap széljegyzetére. Tehát Sike azt sem várta meg, hogy az adott határidő leteljen.
Királyné és a fia egy városszéli nyaralóban lakik, otthonukba Vida Beatrix, Sike András volt felesége költözött.
6. Beliczki Józsefnét 1996-ban agyvérzés miatt leszázalékolták. Nem tudta fenntartani budapesti, négy és fél szobás, Izabella utcai lakását. Lakbérhátraléka nőtt, ezért úgy döntött, az ingatlant két kisebbre cseréli. Családi problémák miatt külön szeretett volna költözni férjétől, az önkormányzati tulajdonban lévő lakást viszont nem adhatta el. Fia ismerőse, Horváth Mátyás megnézte az ingatlant, és közölte, szerez rá vevőt. Néhány nap múlva megjelent Pikó András és Pikó Tibor társaságában. Ők is megtekintették a lakást, és felajánlottak érte két kisebb összkomfortosat, illetve 500 ezer forint készpénzt. Megkérték Beliczki Józsefnét, hogy írjon alá egy lakáscsere-beadványt a VI. kerületi önkormányzathoz.
Egy hét múlva újra megkeresték Beliczkinét, és közölték: kezdődhet a költözés. Az egyik ingatlan Óbudán volt, a Lajos utcában. A lakásban nem volt fürdőszoba, de Pikóék megígérték, hamarosan megcsináltatják. A másik ingatlan a XIV. kerületi Francia úton volt. Beliczkiné és férje megnézték a lakásokat, és elfogadták az ajánlatot.
Másnap reggel a cserét bonyolító Horváth Mátyás és a Pikó testvérek az Izabella utcában felszólították Beliczkiéket, hogy költözzenek el. Beliczki Józsefné szóvá tette, hogy az önkormányzattól nem kapott még semmilyen papírt. Horváth Mátyás elővett egy felhatalmazást, és arra kérte az asszonyt, írja alá, mert ezzel tudja rendezni az önkormányzatnál a lakbérhátralékot. Beliczkiné aláírta. Ekkor kezdődött a kálváriája. Többszöri költözés után egy hajléktalanszállón kötött ki. Jelenleg senki nem tud róla.
7. Kaszásné Felföldi Ibolyának és férjének 1996-ban anyagi gondjai adódtak. Akkor még tulajdonosai voltak egy szentendrei teleknek és egy fővárosi ingatlannak. Telküket nem tudták eladni, ezért elkezdték böngészni az Expressz hirdetési újságot. Kapcsolatba kerültek Hegedűs Gáborral és Zoltánnal. Innen Hegedűsék forgatókönyve szerint alakult a történet: adásvételi, fedezet, illetve Gönczöl Judit közjegyző aláírása, bizalomerősítésként. Kaszásné mindent elveszített. A pereket is.
8. Török Szabó Erzsébet Valde Mária nevű barátnőjén "segített". Török fedezetbe bocsátotta budapesti lakását. Annyira bízott Valdéban, hogy meg sem nézte, mit ír alá. Otthon vette észre, hogy egy szabályos adásvételit tart a kezében. Az ügyletben a Hegedűs ikrek vettek részt. A dokumentumot Gönczöl Judit közjegyző látta el aláírásával. A hölgy elveszítette lakását. Pereket indított. Azóta is a hivatalokat, minisztériumokat járja. Valde Mária Kanadában él. Török Szabó Erzsébet kérte az Igazságügyi Minisztériumtól, hogy segítsenek az egykori barátnő hazarendelésében. Hiába.
Ő viszont tovább küzd. Felkutatta azokat az eseteket, amelyekben Gönczöl Judit közjegyző járt el, és Hegedűsék voltak a vevők. Hamarosan őt is egyre többen keresték szerte az országból. Felvette az adatokat, illetve "képviselte az ügyet". 2002-ben megalakította a Sors-Társak Egyesületet, amelyet azóta irányít. Együtt lépnek fel bizonyos ügyekben, adatokat adnak át a rendőrségnek. Az elnök azt tapasztalta, hogy - bár az esetek többségében bizonyítható a szervezett bűnözés - általában az elkövetőknek ítélik meg az ingatlanokat. Akkor is, ha a büntetőeljárásban vétkesnek bizonyultak. - Ezekben az esetekben - összegzi az ügyeket - a "befektetők", "vevők" megússzák néhány hónap felfüggesztett börtönnel vagy néhány százezer forint pénzbírsággal. Hegedűsék szabadok. Gönczöl Judit ellen fegyelmi eljárást indítottak, de tovább dolgozhat.