Minden tizedik magyar életében legalább egyszer megküzdött a depresszióval. Az emberek két százaléka pánikbetegségben szenved, krónikusan szorong vagy fóbiák keserítik az életét. S ez csupán a jéghegy csúcsa. A lelki nyavalyákban szenvedőknek alig ötöde fordul orvoshoz, ám közülük csak minden negyedik jut el szakorvosig. A többiek a szomatikus orvoslás útvesztőjében bolyonganak. A rejtett lelki zavarok felderítése a modern pszichológia nagy kihívása, amelyre egyelőre a nyugat-európai államok sem tudtak megfelelő választ adni. Ma a szív- és érrendszeri betegségek után a lelki eredetű kórképek jelentik a rokkanttá nyilvánítás leggyakoribb okát. (A súlyos pszichiátriai esetek - szkizofrénia, mániás depresszió stb. - száma viszont évtizedek óta nem változott.) Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2020-ra a lelki betegségben szenvedők kerülnek az élre. Az elöregedő európai társadalmak számára a munkaképes korúak tömeges kiesése a termelésből megoldhatatlan probléma elé állítja a döntéshozókat, hiszen a nyugdíjasok eltartása is szétfeszíti a gazdaságok kereteit.

Az örömtelen évek azonban nemcsak a betegek életét rontják meg, hanem a gyermekeikét is. A konfliktuskezelési technikákat ugyanis elsősorban szüleinktől tanuljuk életünk első öt-hat évében, amikor még hiányzik a tudatos kontroll. A módszer így kritikátlanul rögzül, hogy éles helyzetekben elsőként ezt az "emlékképet" hívjuk elő. Egy-egy veszekedés, súlyos konfliktus esetén legtöbbször zsigeri választ adunk, ami gyermekkorunk hozadéka - magyarázza Szalay Marietta pszichiáter, pszichoterapeuta. - A rossz beidegződések pedig csak hosszadalmas és kitartó munkával írhatók felül. Ehhez azonban előbb fel kell ismerni a társas kapcsolatokban zajló sorozatos ütközések okát. Amihez pedig elszántság, idő és pénz kell.

A pszichoterápiák ideális hossza az októl, a tünetektől és a betegség fennállásának idejétől függően néhány héttől akár néhány évig is terjedhet. A kezelés valóságos idejét azonban a páciens motiváltsága, a család hozzáállása és a pénztárca vastagsága határozza meg. A kliensek többségének azonban a betegséget sem könnyű elfogadni. A társadalom megbélyegzésétől való félelem sokakat az öngyógyítás, az alkohol, a kábítószerek, illetve a munka jelentette függőség felé sodor. Ezek a többség - főként a férfiak - számára még mindig könnyebben vállalhatóak, mint egy terápia. Döntésüket az egészségügy nyomora sem könynyíti meg. A háziorvosok túlterheltek, a rendelőkből hiányzik az intimitás egy krízist feltáró beszélgetéshez. A népegészségügy keretein belül elérhető lélekgyógyászok száma pedig vészesen fogyatkozik. Az orvosi szakmák között mindig is mostohagyereknek számító bölcsészkaron oktatott pszichológia, illetve az orvosegyetemeken tanított pszichiátria működését súlyosan korlátozza a finanszírozás jelenlegi módja. A kevés pontot - és így pénzt - hozó terápiák sem a járóbeteg, sem a fekvőbeteg intézményeket nem ösztönzik a betegek fogadására. Igaz egyre kevesebb a hely, ahol ezt egyáltalán megtehetnék. A szűkre szabott költségvetés az osztályok megszüntetésére, illetve összevonására ösztönzi az intézményfenntartókat. Másutt egyszerűen nem akad orvos, akivel működtethetnék az osztályt. Túry Ferenc pszichiáter, a SOTE Magatartástudományi Intézetének docense olyan kórházi részlegről is tud, ahol a főorvoson kívül csupán néhány ápolónő dolgozik.

A hiány oka nem a képzésben keresendő, hiszen jelenleg is több egyetemen és karon oktatnak pszichológusokat és pszichiátereket. Csakhogy a friss diplomások kétharmada külföldre vágyik, a praktizálók nagy része pedig el is hagyja a szakmát. Egy részük valóban Nyugat-Európában vállal munkát, időnként tizenhatszoros fizetésért, a többiek orvoslátogatóként dolgoznak tovább, illetve magánrendelőt nyitnak. A pszichés problémával küzdők így több hetes, hónapos várólistára számíthatnak a társadalombiztosítás által finanszírozott rendeléseken. (Norvégiában sem ritka a fél évvel későbbi időpontra szóló állami beutaló.)

A magánrendelésen gyorsabban fordul az idő kereke, bár egy-két hét várakozás a felkapottabb orvosoknál is előfordulhat. Mert nemcsak egy autó, egy mobil vagy egy ruha lehet trendi, hanem a lélekgyógyász is. Sőt. Az orvosválasztás bizalmi kérdés, különösen legbelső titkaink és defektjeink esetén. A pénz ilyenkor kevéssé számít, bár a tarifák meglehetősen borsosnak tűnnek. Egy óra díja 4-10000 forint, ami egy rövidre szabott terápia esetén is kitesz több százezer forintot. Ráadásul a betegek többsége ritkán gyógyul meg egyetlen terápia alatt, inkább visszajáró vendég lesz. Kissé cinikus egyszerűséggel: a terápia csupán függőségük tárgyát változtatja meg.

- A gyógyulásért meg kell dolgozni. A kemény lelki munka nem váltható meg egy kezeléssel. A pszichológusoknak nincsenek naprakész életreceptjeik - figyelmeztet Rusz Edit klinikai szakpszichológus. - Én sem adhatok garanciát a gyógyulásra, csupán egyórányi teljes figyelmet ígérhetek.

Ez sem kevés. Az embereknek egyre kevesebb idejük jut a kapcsolatépítésre, illetve a meglévők ápolására. Egymás hogyléte felől legfeljebb udvariasságból érdeklődnek, a valódi válaszok inkább megrémítik a kérdezőt, mintsem megtisztelve érezné magát. Az időörvény különösen a nemzetközi vállalatbirodalmak dolgozóit fenyegeti. A multik ugyanis alkalmazottaik egész lényére igényt tartanak: teljes munkaidején kívül különféle kedvezmények révén szabadidejének eltöltését is igyekeznek ellenőrzésük alá vonni. Ezek után aligha meglepő, ha a páciensek között akad, aki csupán az esti parti menüjét, illetve saját toalettjét szeretné megbeszélni a pszichológusával. A férje túlságosan elfoglalt az efféle csevegésekhez.

Pszichológust tartani bizonyos körökben egyébként is divat, hozzátartozik a sikeresség definíciójához. Az üzletemberek úgy járnak lélekgyógyászukhoz, mint ahogy az autójukat hordják a szervizbe. Ők ebben nem látnak semmi megbélyegzőt, sőt! A stressz oldása, az egymásba érő belső játszmák megakasztása okán erre szükségük is van. S ők fizetnek is a szolgáltatásért. Akárcsak a társadalom peremén élőknek. Csak ők nem tudják megfizetni. A szakemberek gyakorta módosított tarifával számolnak, de így is gyakori, hogy csak az első találkozóra jönnek el szűkös családi kasszából gazdálkodók. Sokan folyamodnak az ingyen elérhető távgyógyászokhoz is. Az interneten rendelő pszichológusok az önsegítő mozgalmakkal összekapcsolódva sokaknak segíthetnek a kisebb hangulati zavarok elhárításában. Az on-line lélekgyógyászok azonban legfeljebb tanácsokat adhatnak. A komolyabb terápiához elengedhetetlen a személyes kapcsolat - magyarázza Túry. - Az internetes portálok így gyakorta csupán a leendő kliensek elérését szolgálják.

A betegek még ennél is jobb szeretik a pirulák kínálta megoldásokat. A hónapokig tartó terápia helyett inkább betérnek a szomszédos patikába. A különféle pszichés tünetek enyhítésére több ezer különféle vényköteles, illetve recept nélkül megvásárolható készítmény van forgalomban Magyarországon. Milliókat költünk gyógyszerekre évente, mit sem törődve a mellékhatásokkal, a kialakuló függőséggel és az árral. A készen kapott megoldás még a pénznél is fontosabb.