Tíz-tíz év börtönnel büntették O. Roland másod- és H. János harmadrendű vádlottat, H. Attila negyedrendű vádlottat pedig nyolc év szabadságvesztéssel sújtották. Az ítélet szóbeli indoklásából - amelyet dr. Szebeni László, az ügyben eljáró bírói tanács elnöke ismertetett - kiderült: 2002. április 20-án este mind a négy vádlott a budapesti Cafe Allure-ben tartózkodott. Hárman biztonsági őrként - egyikük akkoriban a Készenléti Rendőrségen is dolgozott -, a negyedik vádlott pedig szórakozni ment oda, csakúgy, mint Simon Tibor, a Ferencváros egykori válogatott labdarúgója, a soproni csapat későbbi edzője. Hajnalban szóváltás kerekedett Simon és az elsőrendű vádlott között. G. János ekkor egyszer ököllel arcon ütötte a focistát, aki elmenekült, az utcára szaladt, a többiek pedig követték, majd súlyosan bántalmazták; legalább két olyan ütés is érte, amely halálos agyroncsolódást okozott. A sértett két nappal később a kórházban belehalt sérüléseibe. A végzetes bántalmazássorozat alig fél perc alatt zajlott le.

A vádlottak egymástól eltérő vallomást tettek, majd ezeket az eljárás során módosították, egyikük vissza is vontakorábbi szavait. A bíróság 23 tanút és három orvosszakértőt hallgatott meg. A tanúk zöme érdemi vallomást nem tett, többségük - a Cafe Allure dolgozójaként - csak a benti eseményekről tudott beszámolni, arról, ami az utcán történt, nem. Az ítélet indoklásának ismertetésekor elhangzott: perdöntőnek bizonyult az a szakértői vélemény, amely megállapította, hogy Simon Tibortól származó vérnyomok találhatóak az első- és másodrendű vádlott ruháján.

Szebeni arra is kitért, hogy - egyes védői vélemények szerint - további feltételezett elkövetőket is a vádlottak padjára kellett volna ültetni. (E mondat elhangzásakor a közönség soraiban ülők közül többen is hangosan helyeseltek.) A bíróság elnöke hangsúlyozta: őket köti a vád, magyarán csak arról dönthettek, hogy a négy vádlott elkövette-e a szóban forgó cselekményt, bűnösek-e.

A bíróság elnöke úgy fogalmazott: magánemberként is elfogadhatatlan, hogy a vádlottak egyike a cselekmény elkövetésekor a Készenléti Rendőrségen dolgozott, és csak azért nem avatkozott be, nehogy fény derüljön biztonsági őri másodállására. Ha ő közbelép, a későbbi események akár el is maradhattak volna.

Az ítélethozatalt fokozott érdeklődés övezte; a terem zsúfolásig megtelt a sajtó képviselőivel, a vádlottak és a sértett hozzátartozóival; Simon Tibor édesapja mögött Tasnádi Péter, az ismert vállalkozó foglalt helyet. Az ítélet meghozatalakor morajlás futott át a termen, az egyik vádlott barátnője elájult, ezért kivitték a teremből. Idősebb Simon Tibor pedig újságírók előtt úgy fogalmazott: "kaphattak volna ezek száz vagy ezer évet is, a fiamat nem kapom vissza". Az egykori válogatott labdarúgó édesapja kártérítési igénnyel is élt, erről azonban a Fővárosi Bíróság nem döntött, azt "egyéb törvényes útra" utasította.

Az elsőfokú ítéletet az ügyészség tudomásul vette, a vádlottak fellebbeztek, így az ügy másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik. Az ügyészség lépése miatt egyébként a másodfokú ítélet a mostaninál nem lehet súlyosabb. A vádlottak továbbra is előzetes letartóztatásban maradnak.