Az európai választásokkal egy időben kezdődik az európai futballbajnokság is. Ebben a nagy sportágban is mások vagyunk, mint a legtöbb ország, csak itt nincs gond a minősítéssel. Nem lehetünk ott a nagy játékban, baj van velünk, gondolhatnánk. Hátha van azonban jó olvasat is. Hol vannak például a svájciak a futballban? Sehol. Jobb dolguk van, komolyabb ügyek kötik le őket. Lássunk bele az itthoni - immár politikai - meccsekbe is a többieknél nagyobb, más célokat is látó akaratokat? Nem biztos, hogy csak ironikus felhanggal mondható ez. Tény viszont, hogy megint Fradi-Újpest-szerű sokszor a politikai élet is. Külföldi ellenfelekkel viszont a szemünk láttára politikai csapataink nem mérkőznek.

A Fidesz most hazai visszavágóra, a szavazatok újraszámláltatására készül. A két évvel ezelőtt elparázslott terv európai legitimitású megvalósítására. Orbán Viktor a tegnap megjelent Demokratában úgy fogalmaz: Az uniónak önmagában nincs semmi értelme, az unió nemzeti ügyek összességéből áll össze. Akkor viszont az uniós választásoknak valóban nem lehet más értelmük, mint hogy alkalmat kínáljanak egyfajta, kissé ugyan l\'art pour l\'art belső erődemonstrációra. Máshol nem ilyen erős ez a hajlam. Aki szereti Hrabalt, rögtön érti, hogy a cseh pártok tömeggyűlést egyáltalán nem tartanak, de a Szabadság Unió-Demokratikus Unió jelöltjei kis jeleneteket adnak elő az utcákon és szívesen rollereznek, az Európai Demokraták hőlégballonnal repkednek, ha tehetik Brüsszel felé, a kereszténydemokraták szépségkirálynőt választanak, hogy megmutassák magukat, a szociáldemokraták pedig plüssbabákat osztogatnak, továbbá sört és virslit, mintha csak önkéntes véradókat toboroznának.

Mi nem ilyenek vagyunk. Nálunk a Fidesz elnöke tömeggyűlések sorozatán lelkes sokaság előtt követelte, hogy a kormány ne a saját, hanem az ellenfél programját valósítsa meg, hogy a jelenlegi koalíció, ha vereséget szenved, lássa be, hogy eljárt felette az idő, (Orbán: aki otthon marad, a Szovjetunió egykori híveire szavaz - Demokrata) és a jövőre gondolva, adja fel…Itt sikerült megint olyan hangulatot teremteni, hogy bármely fél veszít, tábora a győztesekben bűnözőknek láttatott embereket kell majd félnie. Egész Európa azzal kínlódik, hogy nincs tét, nem lehet mozgósítani az embereket. A brit szigeteken hírek szerint kitalálták, hogy aki voksol sorsjegyet kap, amivel szofisztikált gyerekjátékokat nyerhet, azt remélve, hogy a kölykök legalább ezért elzavarják otthonról a szülőket. Itt más játék megy. Mozgósítás: bankárkormány kontra hazugsággyár. Felülütés az MDF-től - korruptak ezek mindketten. Megint szórólap a Fidesztől, szivarozó Medgyessyvel, akivel jön majd a 300 forintos benzinár. Medgyessy Megszorító Péter, Bokros Lajos kétszeres termetű mása a szociothrillerben megalkotott rémalak. Kísérőnek kampány szivarrendeléses vacsoráról. Válaszként hajó mesél a kék Dunán a Fidesz hazugsággyáráról. Ha az unió nemzeti ügyek összességéből állhat össze, ezek úgy fest nálunk nem épp egy uniós választási kampányban jelennek meg. Ha csak nem ez a húsdarálás maga a nemzeti ügy. Nyomokban, jelzés-értékkel sem tűnik fel, hogy nagy kérdésekben merre tart az Európai Parlament jobb, merre a baloldali része. Hogy hova és miért mennek innen a csata után a harcosok. Pedig ott, ahová küldjük őket, nemzeti kérdések szinte fel sem merülnek.

Mindazonáltal hamis lenne azt gondolni, hogy ott folytatjuk, ahol két éve abbahagytuk. Nem jöttek ugyanis vissza a kokárdás lázak, és nem indultak be a szólíttatás ígéretével életre hívott polgári körök. Látható viszont, hogy a Fidesz körül egyre inkább kialakul egy tömeggyűléses politikai rítusközösség, ahogy a másik oldal a maga egy-két ezres "műhelyfoglalkozásaival" is úgy fest, körülbelül ugyanoda jut. Egyre jellegzetesebb politikai kultúra alakul ki Magyarországon: indulatvezérelt szembenállásokkal, egymás politikai megsemmisítésén féradozó, mégis egyre tartósabban egymáshoz kötött párokkal.