Békés Pál új regényének hősei inkább sodródó szereplői, mint alakítói életüknek, hármuk egy tragédia utáni végzetszerűen közös sorsának. Miközben elkísérjük őket Luandától Kabulig, a Nagykörúttól Rákosszentmihályig, Grúziától Paraguayig, gondolkodhatunk: miért is tűrik oly rezignáltan mindazt, ami az évtizedek során történik velük.
Áldozatok
Jól megírt történet ez két férfiről és egy nőről, akiknek nemcsak egymáshoz, hanem az egész világhoz, a végső kérdésekhez való viszonyát is iskolatársuk tragikus halála határozza meg. Vagyis A bűntárs a bűn és bűnhődés örök témakörét hasznosítja, olyan lelkiismereti drámát nyit meg, amelyben a vétkesek az áldozatokkal azonosak. Áldozatai a tragédiának, és a maguk tehetetlenségének, cselekvésképtelenségének. Jellemző lehet a szereplők életét végigkísérő, de csak a történet végén megszólaló kérdés: mi lett volna, ha a tragédia nem következik be?
Jól megírt, jól olvasható könyv. A többi már a mi dolgunk. Mármint válaszolni magunknak, felelni olyan kérdésekre, mint az, amely a görög tragédiák óta foglalkoztatja az irodalmat: van-e mód letérni arról az útról, amit számunkra a vak sors kijelöl? (Új Palatinus, 370 oldal, 2400 forint)
