Minden elbeszélt vagy megírt történet, legyen alkotója teljesen műveletlen ember vagy nagyszerű író, konstrukció. Csak a bonyolultságban, a konstrukció szépségében, ami persze maga is egy adott kor, adott társadalom konstrukciója, különböznek. Konstrukciók a társadalomban betöltött szerepek is. A tanár, az orvos, a hivatalnok, a politikus figurája egyéni színekkel, a személyiség lényeges öszszetevőivel kiegészített szociális konstrukció. Társadalmi konstrukció az is, hogy adok-e hálapénzt, borravalót, kinek és mennyit, mikor. Konstrukció, amikor ő elegáns mozdulattal a zsebébe csúsztatja és az is, ha azt mondja, nem, én nem fogadom el. A szociális konstrukciók sohasem egyetlen ember építményei, felépítésükhöz, működésükhöz az egész társadalom hozzájárul. Tudjuk, hogy adott helyzetben hogyan kell az orvosnak, tanárnak, hivatalnoknak viselkedni, és azzal, amit elvárunk és elfogadunk tőle, megerősítjük szerepében, hozzájárulunk konstrukciójához.

Sokszor egészen furcsa konstrukciók alakulnak ki. Az előző rendszerben nem volt szégyen az orosz nyelvtanulását szabotálni, büszkén mondani, hogy sok évig jártunk nyelvórákra, de nem tudunk semmit. Nagy nemzeti konstrukció volt, pedig Puskin, Tolsztoj nyelve érdemes a megtanulására, és az a néhány rossz szándékú valaki, aki a közös konstrukció ellenére megtanulta, most igazán nagy haszonnal forgatja tudását. Remélhetőleg az új - tanulj meg angolul, németül, franciául, mert különben hülye maradsz - konstrukciónak is lesznek lehetőségei.

A politika látványos konstrukciók bemutatója. A bölcs vezér, az ördöggel is egyezségre kész hivatalnok-politikus figurája gondosan kimunkált építmény. Sokszor szakértő csoportok tevékenységének eredménye. Néha tetszik nekünk, megerősítjük, elfogadjuk, néha elutasítjuk. Más valamit tessék csinálni, tudna maga jobbat is, szebbet is. Gyakoroljon szorgalmasan.

Akonstrukciók nemcsak az egyes emberek viselkedését határozzák meg, hanem az egész nemzetét befolyásolják, a múltat és a jövőt. Konstrukció az, hogy mi mindig marakodunk, hogy három magyar négy pártot alakít. De konstrukció a kiegyezés is, kiegyeztünk a Habsburgokkal, kiegyeztünk Kádárral, ki fogunk egyezni az unióval is.

Az Európai Unió is szociális konstrukció, amelynek nem az a legfőbb értéke, hogy szabályozza az uborka méretét és segíti a tőke és a munkaerő szabad áramlását - bár ezek is fontosak -, hanem az, hogy az európai országok konfliktusainak háborús megoldása helyébe az egyezkedés, a kompromisszumok elfogadásának okosan kimunkált konstrukcióját emelte. Németország és Franciaország, a két nagy rivális, az uniós konstrukció segítségével váltotta fel a gyűlölködés, az erőszak korszakát, és ebbe a kitűnő konstrukcióba sikerült a többi országot is bevonni. Végre minket is.

Ilyen fontos időkben egyszerre, egymás mellett sokféle társadalmi konstrukciót kezdenek építeni a politikusok, és nagyon tevékenyen a média. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezek közül melyiket fogadjuk el és melyiket támogatjuk. Megdöbbenve figyelem például, hogy a média számára az egyik legfontosabbnak tűnő kérdés a szabad munkavállalás. Valóban ez az egyik fontos alapelve az uniónak, és különböző saját konstrukciói miatt a szabadságot ebben lassabban adagolja. Két kormányunk egyezett meg vele. Most pedig kiderül, hogy egyszerre ez lett számunkra a legfontosabb kérdés. Magyarok milliói szeretnének elmenni? Ezt kell sulykolni a fejükbe, hogy nem mehetnek, micsoda szégyen? Nem az lenne a fontos, hogy itt maradjanak, és itt építsenek jobb, szebb Magyarországot? Néhány tízezer embert érintő problémát miért nagyítanak fel elviselhetetlen méretűre? Kinek jó ez, és miért?

Aztán itt van a "drága magyar föld" ügye, amelyben szintén két kormány egyezkedett. Most a földkérdésből próbálnak egyesek sanda szándékkal, pocsék érvekkel nemzeti konstrukciót csinálni. Maradjon a föld a mienk! Mintha a megvett földet össze lehetne tekerni, és el lehetne vinni. Az a sok millió telepes, jobbágy, aki a török- és tatárdúlások után magyar földet kapott, elvitte? Nem, művelte, és két nemzedék után magyar lett. A korszerű agrártermeléshez föld, tőke (sok!) és szorgos ember szükségeltetik. Ha valaki, egy holland vagy német hozza a pénzt, és dolgozni akar, mi a fene baja eshet ettől a drága magyar földnek? Volt itt már tulajdona németnek, olasznak, töröknek, orosznak, mire mentek vele? Normális ipari országban a lakosság öt-hét százaléka foglalkozik közvetlenül a földdel - ha ennek mondjuk akár a fele idetelepült szorgalmas külföldi lesz, oda a világ?

A belépésnél rivaldafényben álló konstruktőreink egy része nem arra figyelt, hogy a jövőnket nem a múlt, hanem a jelen konstrukciói fogják döntően meghatározni, nem azt sürgetik, hogy gyorsan álljunk neki, és tegyük rendbe a dolgainkat, hanem avas, hamis konstrukciókat ápolgatnak. Összeszámolták például, hogy hány magyar Nobel-díjast viszünk az unióba. Ó, nagyon sokat! És az uniót elképeszti majd ez a nagy szám, amiben persze benne foglaltatnak a Magyarországról elmenekült, elüldözött és a tudomány számára jobb légkörű és gazdaságilag bölcsebb országokban végzett munkáért díjazottak is. Kettő, emberek, kettő volt, aki itt végezte el a munkát, de ezek se boldogultak teljesen itthon. Jobb lenne erről a Nobel-díjról szemlesütve hallgatni, és azon morfondírozni, hogyan lehetne olyan tudománytámogatási rendszert konstruálni, amely az éppen most itt élő, jól ismert kitűnő elméket maradásra készteti, mert megkapják munkájukhoz a társadalom teljes támogatását. Ez lenne európai konstrukció, mert ami most van, a nagy elvonásokkal, a fiatal kutatók iránti teljes érzéketlenséggel, gyalázatos.

Ne a potenciális szavazókat tessenek odafönt számolgatni, hanem értelmes, jól védhető és támogatásra érdemes, új, európai konstrukciókat kérünk, politikus urak! És legyen a konstrukciók egyik eleme az őszinteség végre.