Még igazán el sem kezdődött a választási kampány máris érvénytelenné vált az eddig elhangzottak java. Mit lehet kezdeni például csütörtök óta Kövér László néhány nappal korábbi beszédével, amelyben egy Buda környéki Fidesz rendezvény hallgatói előtt az SZDSZ-es oktatási miniszterről és munkatársairól kijelentette, hogy saját rusnya képükre akarják formálni az ifjúságot, majd személy szerint Magyar Bálintra vonatkozó költői kérdés következett, hogy hát ember az ilyen? A közönség a szónoktól még azt is megtudhatta, hogy a rendszerváltó országok posztkommunistáiból nekünk a legalja jutott.

Tegnapelőtt a Fidesz választási etikai kódexet írt alá a másik három parlamenti párttal, amely szerint nincs háború, de tartózkodnak még a demagógiától is. Ez egy újrakezdés volna. Az aggályok között pedig csak technikai jelleggel fogalmazódik meg, hogy vajon miféle etikai kódexek be nem tartására biztatta Tóbiás József a szocialista csapatjátékosokat, ha eddig nem is volt ilyen, mert csak most írták alá. Igaz, Horn Gyula már korábban gentlemen agreement-et kötött Schmitt Pállal, ami persze nem egy etikai Aranybulla ellenállási záradékkal, lévén éppen Horn mondotta volt korábban, hogy a kampánypénzek költésének korlátozása éppen annyit ér, mint az etikai kódexek: egyiket sem tartják be. S mintha csak erre rímelt volna Kövér László, hogy visszatérjünk a kályhához, aki szerint pedig, "aki Horn Gyulával köt etikai megállapodást, az magára vessen".

Kétségkívül érezhet tehát valami olyasmit az ember a választási etikai kódexről szóló hír hallatán, ami ahhoz hasonlatos, mint amit a "társadalmi vitára bocsátották" kifejezés ébreszt, de talán van rá kis esély, hogy megcsaljanak az érzéseink, s ezzel az eséllyel élni kellene.

Amilyen természetes gesztusnak tűnhet, hogy ilyen megállapodást kötnek a pártok, hiszen mit veszíthetnek, legfeljebb nem tartják be, anynyira feltűnő, hogy eddig még ezt a formális párbajkódexet is nélkülözték. Ennek hiányában 2002-ben pedig már végkép ütötték egymást, ahol érték, s itt az ellenfelet szisztematikusan hazaárulónak minősítő Fidesztől nehéz elvitatni az úttörő szerepet. Figyelemre méltó és rögzítendő, hogy ez a helyzet nem a rendszerváltozás és nem a demokrácia velejárója. A parlamenti pártok - köztük négy a jelenlegi aláírók közül - az első szabad választások előtt még aláírt egy etikai kódexet. (Szerkesztette: a Független Jogász Fórum, gondozta Kónya Imre. Akkor talán azt lehetett remélni, hogy elég ezt egyszer aláírni. Most az SZDSZ kezdeményezésére nyilvánvalóan újat kellett alkotni, mert a kilencvenesen olyan régen ugrálnak páros lábbal, hogy már kinyitni sem lehet. Sajátos persze a helyzet, mert például Angliában nemrég a gördeszkán száguldók megfékezésére, illetve az ingatlanközvetítőknek vagy a temetésekre vonatkozóan alkottak etikai kódexet, tehát az alapvető ügyeken már túl vannak. Mi még nem. A demokrácia írott szabályai és íratlan szabálytalanságai nálunk meghitt antagonizmusban élnek együtt.

Igaz, mindez időnként derűs perceket is okoz, amelyekben Dávid Ibolyát például a Kövér László által számára rendelt borotválkozó tükör előtt látjuk, amelybe pillantva az elnök asszony Orbán Viktorban Münnich Ferenc és Grósz Károly történelmi örökösét véli felfedezni, hogy a megszólított azután egyszerű ember számára már alig követhető módon támadójának kalapja alól kireppenő nyilakat fedezzen fel. De nem volna jó, ha ez a politikai folklór a maga jellegzetes színeivel elrejtené - már-már háborús indulatok uralják a hazai politika másfél évtizede alig változó szereplőgárdáját. Erre való tekintettel a békés polgári lakosság iránti komoly gesztusnak tekinthető, hogy a felek legalább papíron a nevüket adták ahhoz: egymást nem tekintik feltétlenül ellenségnek.