Nagy történészünk, Marczali Henrik emlékiratában idézi Ferenc József gyanakvó szavait: "Mikor az épülő Polytechnikumot nézte meg… azt kérdezte: »Itt is annyi kávéház lesz-e a Műegyetem körül, mint Pesten?«" Hát majdnem annyi lett. Az alapító Fiedlerék nem is vezették sokáig a fényes üzletet. Talán az történt velük, ami oly sok kávéssal a városban: túl nagy hitelt kellett fölvenni a berendezéshez, aztán mégsem sikerült átcsábítani a vendégeket a szomszédvárból, a szemközti Gellért kávéházból. Az 1906-1907-es címtárban már Magyar Lajos szerepel bérlőként, két évvel később a futóvendégnek tekinthető Gárdi Mór, majd 1910-től 1915-ig Vas A. Lajos, s végül 1916-tól 1918-ig Láng Károly. Ezután a Műegyetem kávéház megszűnt. Hogy mi volt a helyén, míg házasságkötő terem nem lett belőle, nem tudjuk: a lágymányosi polgárok emlékezetében reménykedve hagyjuk nyitva a kérdést.

De ha már szóba került a régi pesti épület, olvassunk bele Kismarty-Lechner Jenő visszaemlékezésébe is: hogyan éltek az építészhallgatók, mielőtt beköltöztek a lágymányosi épületbe és a környék kávéházaiba?

"A XX. század első februárjában még a pesti oldalon, régi hajlékában szorongott a műegyetem. Ki is szorult belőle. Rajztermeink a környék bérházaiban voltak szanaszéjjel, a másodéves építészek a Rákóczi, akkor még Kerepesi úti Balaton Kávéház fölött, az első emelet lakásaiból átalakított termekben találtak barátságos otthont. Valóságos robinzoni élet fejlődött ki itt, távol az anyaszékháztól, a Csabai bácsi patronátusa alatt, aki itt is lakott családostul az egyik udvari szobában, konyhában. Akkor még - mint a rosszemlékezetű apák szokták mondogatni fiaiknak - késő estig buzgón a rajztáblák fölött görnyedeztünk, s olykor a jólelkű öreg szolga felesége pompás túrós csuszával locsolt föl bennünket, e jó szokását azután hovatovább a Balatonból az emeletre felgurított söröshordók csapra ütésével ünnepelgettük…

… Egy ilyen vidám éjszaka - 1900. február 8-án - született meg a MASTABA, azaz a Magyar Architektusok Szoros Társulata A Bú Altatására… és testet öltött a MASTABA tréfás hivatalos orgánuma is, a Megfagyott Muzsikus. Akkor járták a Budapesti Hirlapban a java Sipulusz-tárcák, amelyeknek egyike az építészetről szólott és - emlékezem - nagyon tetszett nekünk, hogy az architektúrát megfagyott zenének nevezte. Ad notam: architektura: megfagyott zene, az architektus: megfagyott zenész. Ez inspirálta e sorok íróját arra, hogy nevet adjon a megalapított folyóiratnak."

Hogy a legendás építészújságot valamelyik jól bevált régi helyen állították-e össze, vagy már a Műegyetem márványasztalainál - ezt találgatni se merjük. Az viszont biztos, hogy ádázul sakkoztak itt is, mint minden valamirevaló budai kávéházban. Az egyik leghíresebb vendéget, Bláthy Ottót, aki Déri Miksával és Zipernowsky Károllyal együtt a transzformátor feltalálójaként írta be nevét a fizika aranykönyvébe (s mellesleg még több mint száz egyéb találmányát szabadalmaztatta), nemcsak a Hunnia Bicycle Club elnökeként, hanem zseniális sakkfeladványszerzőként is jegyzi a magyar sporttörténet.

Arról, hogy a műszaki elmék között ne csak szakmáról folyjék a szó, többek között Szily Kálmán gondoskodott. A kiváló tudományszervező 1889 és 1905 között a Tudományos Akadémia főtitkára volt, fizikusként a Műegyetem professzora, sőt rektora. Szily 1898-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság megalapításán kezdett fáradozni. Az alakuló közgyűlés 1903 decemberében elnökévé is választotta, később pedig az ő főszerkesztésével indult a Magyar Nyelv című folyóirat.

Nincs kávéház író nélkül: Kozma Andor, aki a Műegyetem törzsvendége volt, itt írta, s Bevilaqua Borsody Béla szerint erről a helyről is mintázta híres versét, a Zenés kávéházat. Ha végigpillantunk a bukott tulajdonosok során, nyomban megértjük miről beszél: "Hanem a kávést jól szemre véve / Látom: itt más volt most negyedéve. / Sima modora bár ilyenforma, / Mégis, az ősz volt, míg ez még barna. // Sőt, ama régi, az sem volt régi: / Előbb is volt egy más negyedévi, / Még pedig egy kis hirtelenszőke - / S egy kopasz is még annakelőtte. // (…) S amint megkérdem: elődje hol van? - Hol?… Vagy a mennyben, vagy a pokolban, / Mert mikor innen kiárverelték, / az kötelet vett s kiadta lelkét."

Szálljunk bánatunkban villamosra, menjünk át Pestre. A Kiskörúton sétálunk majd tovább, dicsőbb sorsú kávésok és kávéházak hűlt helyét nyomozgatva.