- Tavaly ősszel meghívtak, hogy személyesen tájékoztassam az önkormányzati képviselőket. Azt hittem, leesem a székről. Másfél évvel a pályázat megnyerése és a tervek többszöri módosítása után megkérdezték tőlem, ki vagyok, honnan jöttem, és mit akarok. A Hunyadi tér átépítése több szempontból egyedülálló beruházás lett volna. Most már csak azzal tudom magyarázni a történteket, hogy az urak időközben utánaszámoltak, és rájöttek: az építkezés tovább tart, mint a mandátumuk, így valószínűleg nem ők fogják átvágni a szalagot, akkor meg minek belefogni - mondja Szarvas Béla, az Immo-Med Consulting pénzügyi igazgatója.

- Egyetlen téglát nem tettek odébb, sem a téren, sem a csarnokban. Ha pedig 400 millió forintot költöttek el három tervre, ügyvédi költségre meg ilyenekre, akkor ez egy olyan cég, amellyel nekünk nem szabad szóba állnunk. Képzelem, mibe került volna a kivitelezés. Ugyan min dolgozott a jogászcsapatuk, ha 2001 óta még az önkormányzattal sem tudtak szerződést kötni? Azok a tervek, amiket én láttam, háromdimenziós látványtervek, egy jobb számítógépen ilyet én is tudok rajzolni egy délután alatt. Nem mutogatunk vissza, de kétségtelen, erről az egészről még az előző, Fidesz-többségű testület döntött, aztán meg nem hajtották végre - válaszolja Fürst György, a VI. kerület alpolgármestere.

A Hunyadi térre tervezett mélygarázsról eddig 17 szerződéstervezet készült el.

Így kezdődött: Terézvárosban már 2001-ben szóba került a Hunyadi tér rendezése. Az itt álló vásárcsarnok épülete amúgy is alapos felújításra szorulna. Ha pedig ehhez hozzáfognak - gondolkodtak a kerületi képviselők -, talán érdemes mellé egy mediterrán piacot kialakítani, mélygarázsokat építeni, éttermeket, kávézókat nyitni. Egy szép, hangulatos tér képe körvonalazódott a meglehetősen elhanyagolt régi helyén, amelyet - volt ilyen elképzelés is - a föld alatt akár még össze is lehetne kötni a körút másik oldalához közeli, hasonló jellegű Liszt Ferenc térrel.

A VI. kerületi önkormányzat 2001 decemberében írt ki pályázatot a Hunyadi tér - fogalmazzunk leegyszerűsítve így - átalakítására. Ezen két pályázó indult, győztest 2002 márciusában hirdettek. A pályázat 20. pontja máig úgy rendelkezik: "a szerződést az eredmény kihirdetését követő 15 napon belül meg kell kötni". Ötvenkétszer 15 nap is eltelt azóta, ám a pályázat nyertesének, az e célra alapított Terézváros 2002 Kft.-nek mindmáig nincs aláírt, érvényes szerződése.

- Úgy is fogalmazhatnék, pech, hogy éppen a választások tavaszán nyertünk - mondja Szarvas Béla, a projektet "irányító" kft. ügyvezetője. - A VI. kerületi önkormányzat akkor még Fidesz-többségű testülete ugyanis már csak az időt húzta, különböző ügyvédi irodákkal hosszasan módosítgatták meg pontosították a szerződés tervezetét. Mi eközben jóhiszeműen dolgoztunk, terveztünk, elvégeztettük a talajmechanikai vizsgálatokat. És szorgalmasan jártunk a polgármesteri hivatalba, felesleges egyeztető tárgyalásokra. Az önkormányzat 2002 nyarán egy számunkra addig ismeretlen ügyintézőhöz irányított minket, akiről két perc alatt kiderült: semmit nem tud rólunk meg a pályázatról.

A szerződéskötés itt megfeneklett, a vállalkozók az előzményeket magyarázták a kijelölt hivatalnoknak, a testület pedig az őszi önkormányzati választásokra készült.

A hatalomra került szocialista-szabad demokrata koalíció 2002 késő őszén aztán a politikai kérdések közé írta fel a csarnok és a Hunyadi tér ügyét. Úgy döntöttek ugyanis: mindent át kell tervezni. A korábbi, "fapados" fideszes változat helyén 2003 tavaszára már egy földbe süllyesztett Lehel piac képe körvonalazódott a Hunyadi téren. Amikor a kerület főépítésze megjegyezte, hogy ehhez a grandiózus változathoz valószínűleg a főváros hozzájárulását is kérni kell, mivel az új tervek a tér övezeti átsorolását igénylik, az önkormányzat vezetése egyszerűbb megoldás után nézett. Inkább újabb terveket rendeltek.

- A harmadik változat - meséli Szarvas Béla - végül olcsóbb, kicsit amerikaias, plazás, de mindenképpen látványos, modern, "fém plusz üveg" megoldás lett. Erre a tervre végre rábólintott a kerület vezetése is. Már csak a finanszírozás kérdése volt hátra.

A Hunyadi tér átalakítására legalább hatmilliárd forint kellene. Szarvas Béláék megkeresésére a Magyar Fejlesztési Bank vállalta a beruházás finanszírozását - az önkormányzat az előzetes elképzelések szerint mindehhez elsősorban területek tulajdonjogával járult volna hozzá. Szerződéses partnernek nem akármilyen cégek jelentkeztek. Az épületek szerkezetét a Foundation Construction & Engineering Company of Canada Corp. társaság a kanadai kormány garanciájával, azaz előfinanszírozásával készítette volna el. A tervezett parkolók kialakításában és üzemeltetésében az egyik legnagyobb nyugat-európai cég, a 3EP Park Advisors Ltd. működött volna közre.

Szarvas Béla azt mondja, egy évvel ezelőtt - és egy évvel a pályázat megnyerése után -, azaz 2003 májusában végre minden elrendeződött. Gondolták, jöhet a szerződés. Az önkormányzat vezetése azt ígérte: hamarosan a testület elé terjesztik az ügyet, és annak jóváhagyásával, két-három héten belül megejtik az aláírást. Aztán sokszor két-három hét telt el, Szarvas Béla emlékezete szerint azzal a többször megismételt önkormányzati ígérgetéssel: "most már tényleg hamarosan a testület elé kerül a beruházás, és biztosan meg fogjuk szavazni. Becsületszóra."

Szakítsuk meg itt a történetet. Érdemes összefoglalni azt is, mi zajlott eközben a düledező Hunyadi téri csarnokban, amelyet 1999 őszétől egy kft. működtet - ebben 67 százalékkal az önkormányzat, 33 százalékkal pedig egy kéttagú betéti társaság a tulajdonos. A bt.-nek az egyik tagja egyben a TER-CIT Kft. ügyvezetője is, mivel a betéti társaság két vállalkozója viszi a napi munkát. Gazdálkodnak, üzemeltetnek, egyszóval gondoskodnak arról, hogy a Hunyadi téri csarnokban és piacon minden a legnagyobb rendben menjen.

A testület 2003 januárjában úgy döntött, hogy szerződést bont a TER-CIT-tel. Máig nem derült ki, miért. A kft. ügyvezetőjével, Wéber Lajossal sem a szerződés felmondásáról, sem az átadás-átvétel módjáról nem ültek le tárgyalni az önkormányzat vezetői. Egyszerűen nem vettek tudomást róla. Hiába próbálkozott hónapokon át, nem fogadták a hivatalban. Csak annyit közöltek vele: mennie kell.

A TER-CIT előtti időkben évente két-hárommillió forintba került a piac felügyelete. A "tercites" években legalább tízmillió forintot könyvelhetett el bevételként az önkormányzat, így Wéber Lajosékat rossz gazdálkodással nemigen vádolhatták. A háttérben - több kerületi képviselő szerint - inkább az lehetett, hogy Wéber Lajosról elterjedt a hivatalban: baráti viszony fűzi a korábbi, fideszes polgármesterhez. A 2002-es választások után - függetlenül attól, hogy a pletykának volt-e egyáltalán valóságalapja, valamint attól is, hogyan vezette Wéber Lajos a csarnokot - nemkívánatos személy lett belőle.

A kerület "ki nevet a végén" társasjátékba kezdett a TER-CIT-tel - most már bíróság előtt tart a birtokhasználat és a szerződés felmondásának ügye. A kusza helyzetre hivatkozva a csarnok több vállalkozója nem fizet bérleti díjat és rezsiköltséget, a kereskedők tartozása immár meghaladja a tízmillió forintot. A csarnok állapota enyhén szólva is megkérdőjelezhető, számítani kell például arra, hogy az ÁNTSZ előbb vagy utóbb kínos kérdéseket tesz majd fel. A felújítás elkezdésének késleltetése azt jelenti, hogy ha netán bezárják valamiért a csarnokot, akkor nem is nyitják ki többet.

Az önkormányzat azonban nem nagyon izgatja magát, inkább a napokat számolja. Novemberben lejár ugyanis Wéber Lajos megbízatása, "akkor újat választunk az előző önkormányzati vezetés által valami miatt kőbe vésett, eddig leválthatatlan ügyvezető helyett" - vélekedik a múltról és tervezi a jövőt Fürst György.

Az alpolgármester a "TER-CIT"-ügy kapcsán tavaly többször is arra hivatkozott - és a két történet itt ér össze -, hogy a csarnok és a Hunyadi tér felújításához az önkormányzatnak kizárólagos döntési pozícióba kell kerülnie, nem egyezkedhet folyton olyan kívülállókkal, mint Wéber Lajos és a társa.

- Tavaly ősszel azt közölték velem, a szerződéskötést megint el kell halasztani, mert koalíciós válság robbant ki a kerületben - meséli Szarvas Béla. - És ehhez nekem mi közöm, kérdeztem. Erre azt a választ kaptam, ha az MSZP támogat minket, az SZDSZ-frakció biztosan nem fogja megszavazni a szerződésünket. Ekkor mentem el tájékoztatni a képviselőket. Kiderült, hogy halvány lila fogalmuk sem volt az egész történetről. Onnan indítottunk: ki vagyok, és mit akarok a Hunyadi térrel?

A koalíciós válságot egyébként az robbantotta ki, hogy a testületi ülésen az SZDSZ együtt szavazott az ellenzékkel a VI. kerületi vagyonkezelőnél történt visszásságok felderítéséről. A szocialista javaslatra kinevezett vagyonkezelő - Fürst György szocialista alpolgármester felhatalmazásával - hónapokkal korábban leemelt több mint százmillió forintot egy kiürítésre ítélt számláról, és ebből, mint később kiderült, nem az önkormányzat tartozásait rendezte, hanem - állítása szerint - egy trezorba zárta az összeget. A páncélszekrényben azonban csak egy papír zsebkendő és egy üres zacskó hevert. Míg a két frakció a koalíciós megállapodáson és azon civakodott, hogy kit mennyiben terhel felelősség, valamint az ügyben a két párt legmagasabb szinten egyeztetett, Szarvas Béla újra és újra azt próbálta megtudakolni: vele, azaz a Terézváros 2000 Kft.-vel mikor szerződik végre a VI. kerület.

- Az a konstrukció, amelyikben ezt a pályázatot annak idején kiírták, rossz és megvalósíthatatlan - magyarázza Fürst György. - A Terézváros 2002 Kft. nem rendelkezik saját tőkével, és ha megéri neki külső finanszírozással megcsinálni ezt a munkát, és erre talált is befektetőt, akkor az önkormányzat egyedül is boldogulhat. Miért lenne szükség közvetítőre? Itt közvagyonról van szó, amivel átgondoltan kell gazdálkodni, és nem egy szervező cégnek odaadni. Megnyerték a pályázatot, ezt biztatásnak tekinthették, de azt észre kellett volna venniük, hogy senki nem kötött szerződést velük. Minek költöttek akkor előre a projektre? Miért nem mentek a bíróságra még 2002 tavaszán? Mit akarnak két évvel később? Nem félünk a bíróságtól, szoktak minket perelni. Ha azzal töltenénk a napjainkat, hogy jogi iratokat olvasunk, nem maradna időnk fejleszteni a kerületet. Aggodalomra semmi ok, az idén biztosan megkezdődik a tér felújítása. De hogy kivel és milyen tervek alapján, majd meglátjuk.

Szarvas Béla az utolsó utáni ígért határidő lejártával, április végén bírósághoz fordult. Azt mondja, igazolni tudja, hogy eddig 400 millió forintjuk bánja ezt a pályázati győzelmet. Nem kizárt, hogy szerződéses partnerei is benyújtják majd a kárigényüket.

- Az önkormányzat mostani vezetése könnyen pereskedik - vélekedik a vállalkozó. - Hol lesznek már, amikor kimondják az ítéletet, nem nekik kell majd fizetni. Amikor a kanadai cég, amely a felújított tér átadásáig nem kért volna pénzt a munkájáért, kicsit aggódott, hogy a tér övezeti átsorolása esetleg megakaszthatja az építkezést, mert várni kell az engedélyekre, a VI. kerület képviselői mosolyogva válaszolták: nincs probléma, akkor nem sorolunk át, csak építgetünk.