A repülés szabadsága
Mindenki egyedül menekül. Nem látni két összekapaszkodó kezet. Később jön a szervezett segítség, racionális, szakszerű, gyors és persze tehetetlen. Eddig néhány túlélő a ki tudja hány tízezer áldozatból.
A két épület az emberi technika és racionalitás mesterműve. Emberek tíz- és százezrei készítették egy szabályokkal vezérelt, aprólékosan kontrolált folyamatban. Tervezők, acélöntők, építőmunkások hadserege teljesített egy pontos tervet, egy agyonszabályozott, de eredményes akciófolyamot. Az akcióhoz nem volt szükség hitre, emóciókra, közösségre. Aki nem teljesít, nem kap fizetést, nem a hitük, hanem a munkájuk szükséges. A piac mindent szabályoz. És készen lett. Több mint négyszáz méter magas mindegyik. A szabad világ jelképei. Szabad részt venned az akciófolyamban, sőt meg is fizetünk. Az, hogy miben hiszel, a te dolgod, az, ha egyedül vagy, ha kétségek gyötörnek, a te bajod. A mi világunk a versengő és eredményes egyéneké.
Peresz külügyminiszter nyilatkozik a televíziónak: "Meg kell védenünk a repülés szabadságát". Először nem hiszek a fülemnek, de megerősítik, jól hallottam. Hatmilliárdan vagyunk, legalább ötmilliárd ebből nyomorog, és szívesen odaadná a repülés szabadságát egy szelet kenyérért, egy szobáért, ami nem egy nyomornegyedben van, azért a jóérzésért, hogy ő is van, hogy ő is fontos, hogy ő is ember. A nyugati világ szabadságot követel. Magának. Szabad repülést mindenkinek, aki meg tudja fizetni, szabad szén-dioxid-szennyezést annak, akinek van elég pénze elfüstölhető olajra, szabad erdőirtást, és általában minden legyen szabad, amit racionális szabályokkal ki lehet fejezni.
Az ember több millió éve él a maga kedvére kialakított kulturális rendszerekben. Ezek, egészen a legutóbbi időkig elsősorban szilárd, közösségi, érzelmi konstrukciók voltak. Kijelölték az ember helyét a világban, tartalmat, méltóságot adtak neki. A racionalitás csak mint eszköz szolgálta őket. Eszköz a hogyanokra. Hogyan lehet házat építeni, hogyan lehet a földet gyorsan megforgatni, hogyan lehet a haldokló életét néhány hónappal meghosszabbítani? A racionális gondolkodásnak nincsen válasza a miértekre. Miért élünk? Miért hiszünk emberi értékekben, erkölcsben, parancsolatokban? Miért tartjuk el a magatehetetlen öregeket? Miért tiszteljük az állatok szabadságát? Miért áldozzuk fel az életünket a csoportunkért, a kultúránkért? Ezekre a kérdésekre a válasz a kultúra egészében található, csak abból vezethető le. Amióta az emberiség megbolondulni látszik, egy csak a hogyanokkal törődő kisebbsége - mellesleg mi is idetartozunk - olyan szabályokat talált ki, amelyek mellett a miértek eltűntek. Miért olyan fontos, hogy mindenhova gyorsan odajussak? Miért fontos, hogy átlátható, kis emberi közösségek helyett arctalan, szabályvezérelt tömegben egyedül éljek? Miért fontos, hogy minden apró munkámat gép csinálja? A hogyant már tudjuk, de miért?
Vajon az az optimális kulturális rendszer, amely a szabadságot maximalizálja, de nem törődik azzal, hogy az emberiség kilencven százaléka miért nem tud élni ezzel a szabadsággal? Vagy esetleg elfogadhatunk bizonyos korlátokat, azért, hogy megmaradjunk?
Nem hiszem, hogy az egyéni szabadságra alapozott rendszereket össze kellene vagy lehetne omlasztani, de láthatjuk, hogy a hit, a közös hiedelmek összetartó ereje, ami az emberi természetnek a racionalitásnál is fontosabb tulajdonsága, tényleg képes hegyeket mozgatni. És a racionalitás hegyei összedőlhetnek. Majdnem puszta kézzel végeztek velük.
Nem kellene talán a miértekkel is foglalkozni? Nem kellene a szabadság mellett az önkorlátozó, közös hitre is támaszkodni? Lehet versengő, magányos emberekből stabil társadalmat kialakítani vagy talán az akcióikban, hiedelmeikben összefonódott emberi közösségekre is szükség van?
Elég lesz-e vajon, ha megkeresik és megtalálják az értelmi szerzőket? Elegendő lesz-e néhány, mégoly elvetemültnek tekintett ember elpusztítása, és minden mehet tovább?
