Az első nem veszi föl, a másodiknál az üzenetrögzítő jön be. A harmadiknak halvány lila gőze sincs. A negyediket Lali hívja föl, merthogy a haverja tutira bír mondani valamit. Bír.

Lali a kert végébe megy, tíz perccel később jön vissza, nyújtja a kőművesnek a telefont: "Sósavval kell kenegetni, az leszedi a salétromot."

"Ez tartott ilyen soká?" - a kőműves ingerült, Lalinak fülig ér a szája. Cigarettát vesz elő, rágyújt. Kínálja a kőművest is, az nem fogadja el. Lali nevetve csóválja a fejét: "Ne legyél már ilyen". "Milyen?" "Ilyen."

A kőműves a téglarakáson ülve lehajtott fejjel rugdossa a port. Lali a kerítésvasnak támaszkodva karikákat fúj az ég felé. Perzsel a Nap, a feleségemnek le fog égni a nyaka és a karja.

"Neki elmondhatnád - bök a feleségemre Lali. - Hátha hozzá tud szólni valamit. Mint nőnek biztosan más véleménye van."

A feleségem tekintetében kíváncsiság. A kőműves habozik. Lali melléje lép, a meztelen hátára csap. Jó nagyot. A kőműves szitkozódva küldi Lalit a jó édes anyjába.

"Tiszta idióta - Lali lerogy a járdára, a feleségem mellé -, pedig nem ér annyit a csaj. Beképzelt pesti tyúk. Már egy csomót szédítgetett a haverjaim közül. Azt nem tudom, miért dőlnek be folyton neki." "Biztos mert szép" - véli a feleségem. Lali legyint.

"Van sósav?" - kérdi a kőműves. A feleségem a garázsból egy flakon háztartási sósavat hoz ki, a kőműves mellé teszi. A kőműves arrébb húzza, a kerítés tövébe, hogy árnyékban legyen.

"Tényleg szép" - jelenti ki Lali. A kőműves sóhajt, Lali nagy hévvel folytatja: "Te tehetsz róla. Téged mindenki átver. Az egész falu tudja. Mindent elhiszel."

"Nem hiszek el mindent" - szakítja félbe a kőműves. "Akkor miért álltál össze ezzel a csajjal?" - faggatja Lali.

A kőműves feláll, kézbe veszi a sósavas flakont, olvassa a címkén a feliratot. A feleségem fölajánlja: kihozza a fürdőszobából a csempékre használatos spriccelős gombaölőt.

A kőműves rázza a fejét: az kéményre nem jó. "Leverjük a vakolatot és bekenjük a téglát sósavval, ahol salétromos. Azután bevakoljuk megint".

"Tegnap is hívtam inni - Lali a kőműves felé biccent. - Azt mondta: nem jön. Inkább otthon eszi a bánat. Emígy."

Lali a téglákra ül, a térdén könyököl, tenyerében támasztja fejét. A feleségem nevet.

"Kalapácsot hozzál meg kanalat. Ecset is kellene - a kőműves szigorú. - A cuccot megkeverted már?". Lali a talicskához indul, a kőműves utánamordul: "Meszet tegyél bele".

"Füvet is bírnék szerezni - Lali a talicskában lapáttal kavarja a maltert. - Ha nem bírja az italt, szívjon egy kis zöldet. Az se kell neki."

"Bírom én az italt - a kőműves hirtelen mozdulattal lecsavarja a kupakot, a flakont a szájához emeli. - Nézd meg, hogy bírom."

A feleségem sikolt.

Lali a talicskába löki a lapátot, a térdét csapkodva nevet: "Ezt se meri. Csak a szája jár." A kőműves az ablakpárkányra teszi a flakont: "Szerinted még mit nem merek?". "Fölhívtad? - kérdez vissza Lali. - Azt mondtad, ma fölhívod a kurvát, és megmondod neki."

A talicska kiborul, Lali fölkeltében káromkodik. Nézi, nem ömlött-e rá az anyag. Nem ömlött. Most a kőműves nevet. Leveszi az ablakpárkányról a flakont, a garázson át indul befelé. A feleségem követi.

Perzsel a Nap, kis piros hólyagok keletkeztek a feleségem nyakán és karjain.