Nagy-Britanniában Bridget Jones nem pusztán regény- (és most már film-) hős, hanem jelenség. Még a múlt században, 1995-ben tűnt fel a legfiatalabb országos napilap, a The Independent hetente megjelenő rovatában. Helen Fielding újságírónő ragyogó humorral megírt naplófeljegyzéseiből egy, a harmincas évei elején járó, egyedül élő ("singleton", vagy ahogy nálunk nevezik, "szingli") nő mindennapi élete bontakozott ki. Bridgetben mindenki magára ismerhetett, akinek problémái voltak a testsúlyával, cigaretta- és alkoholfogyasztásával, pályaválasztásával, mindennapi fogadalmai betartásával, de mindenekelőtt az Igazi megtalálásával.

A történet ismertsége a kétszázezres példányszámú Independentben természetesen korlátozott volt, és a főszereplő igazából akkor robbant be a köztudatba és vált kultikus figurává, amikor a napló könyvben is megjelent, s az 1996-os keménykötetes kiadást követően végre puhafedelű változata is kapható volt. Rövidesen a fél világ megismerte és megszerette: a regényt harminc országban adták ki és négymillió példányban kelt el. A szigetországban, ahol hat hónapig állt a bestsellerlista élén, másfél millió vásárlója akadt.

A főszereplő lány dilemmáival különösen a fejlett világ fiatal női könnyen azonosulnak: hiába van érdekes és ígéretes munkahelye a divatos "public relations" szakmában, majd egy kereskedelmi tévénél, élvez anyagi biztonságot és függetlenséget, állandóan kétségek gyötrik megjelenésével és párválasztásával kapcsolatban.

Bridget ugyanakkor jellegzetesen brit személyiség. Ezért fogadta szenvedélyes vita a hírt, hogy hosszas válogatás után a vezető brit filmprodukciós társaság az amerikai Renée Zellwegerre bízta Jones szerepét. (Hasonló, csak fordított irányú szenzációt utoljára az okozhatott, amikor Vivien Leigh játszhatta el a vérbeli amerikai Scarlet O\'Harát az Elfújta a szélben.) A brit média angol sztárt szeretett volna látni a "nemzeti kincs" szerepében.

Amikor a film tavaszi londoni világbemutatója előtt szűk körű sajtóbeszélgetésen találkozhattam Renée Zellwegerrel, a legtöbb kérdés érthetően alakjára és sikkes londoni akcentusára irányult. Valószínűleg nem tudatosan, de a színésznő amúgy "bridgetesen", azaz esetlenül érkezett a terembe - megbotlott egy táskában. Azonnal adódott hát a kérdés, érez-e magában valamit a karakter jellegzetességeiből? A norvég anyától és svájci apától származó színésznő elmondta, néha ő is "rendetlen, lebecsüli önmagát, bizonytalan és képes butaságokat mondani". Aztán felidézte azt a híressé vált esetet, ami szerinte jól jelzi Bridgethez való hasonlóságát: az év elején az Arany Glóbusz-díj átadásakor éppen akkor tartózkodott a mellékhelyiségben, hogy fogáról letöröljön egy rúzsfoltot, amikor Hugh Grant a színpadra szólította.

Komolyabbra fordítva a szót, a 32 éves színésznő is osztja Bridget kishitűségét és bizonytalanságát, amennyiben "mint minden nő, szeretnék szakmai sikert elérni, szerelembe esni és megtalálni azt az eszményképet, amelyet a média mint »az igazi társat« állít be. Bridgetben az őszintesége elragadó, ahogy elszántan keresi a boldogságot. És ezt mindannyian átérezzük".

Zellweger, aki nemrégiben szakított nem kevésbé ismert sztárpartnerével, Jim Carrey-vel, időt, fáradságot, energiát és kalóriát nem sajnálva alakult át a kilókkal küszködő Bridget Jonesszá. Találkozásunkkor mindez távolba vesző múlt volt már. Soványságával, legfeljebb 6-os méretű, de még így is lötyögő farmernadrágjával, vékony karjaival, keskeny, finom arcvonásaival egészen mást mutatott, mint a filmben. Nehéz volt elképzelni, hogy valóban ő a kicsattanó egészségű, nem kövér, de gömbölyded, 12-es konfekciót viselő Jones.

"Három hónapig tartott, amíg közel nyolc kilót híztam és erős texasi akcentusomról leszoktam" - mondta a színésznő. Ami másnak könnyedén megy, neki keserves megpróbáltatást, egy egészen új életvitelt jelentett. Le kellett mondani napi több órás fitneszrezsiméről, és szokásos diétája helyett rengeteg édes rongyoskiflit, pizzát, fagylaltot, fehérje-, szénhidrát- és zsírdús turmixitalokat, Guinness sört kellett fogyasztania. Ráadásul hízókúrája a kergemarhakór-pánik idejére esett, így Renée rettenetesen aggódott az angol cheesburgerek esetleges következményei miatt. Amint befejeződött a forgatás, visszatért korábbi napirendjéhez: "Hazatérve a kilók csak úgy gurultak le rólam. És viszontláthattam öreg kutyámat, Dylant, akit a karantén-rendelet miatt nem hozhattam magammal Angliába."

A fiatal színésznő egyébként rettentően jól érezte magát Londonban. A gyors hízókúrán kívül nem kevésbé intenzív kiejtési tréningen vett részt. Ugyanaz az oktató foglalkozott vele, aki Gwyneth Paltrow-t készítette fel hiteles angol akcentusra a Szerelmes Shakespeare főszerepéhez. Renée nemcsak sokat beszélgetett a logopédiai gurunak számító Barbara Berkeryvel, hanem közös vásárló körutat is tettek a divat fellegvárában, a Harvey Nicholsban, teáztak a Fortnum and Mason áruház szalonjában és a söröztek a londoni kocsmákban. Mindez tökéletes angol kiejtéshez segítette hozzá az amerikai színésznőt, aki azóta már visszatért texasi kiejtéséhez.

A hollywoodi sztár élvezte azt a két hetet is, amit inkognitóban a könyvet kiadó Picador sajtóosztályán töltött, hogy belülről is megismerje azt a világot, amelyben a film főszereplője él. Bridget Cavendish álnéven kávét főzött, telefonhívásokat fogadott, kezelte a fénymásolót és senki nem gyanakodott arra, hogy egy híres amerikai színésznővel és nem egy London környéki lánnyal van dolga.

A beszélgetésen elmondta azt is, hogy valaha újságíró szeretett volna lenni és ezt a szakmát ma is vonzónak, sőt a színjátszástól nem is túl távolinak tartja, hiszen a "munkaköri leírás" napról napra változik, az ember kiélheti alkotó ösztöneit, utazásokkal, szórakozással, izgalommal, rengeteg ember megismerésével jár. Saját munkájával kapcsolatban azt mondta: "Nem szeretem, hogy állandóan reflektorfényben vagyok, a média időnként kicsavarja gondolataimat, és akaratlanul fájdalmat okoz szeretteimnek. Nehéz dolog a kiszolgáltatottság, az, hogy a lapok azt írnak rólam, amit akarnak, gyakran függetlenül a valóságtól."

Ami pedig a naplót illeti, tőle sem idegen a műfaj. Szeret írni és naplót is vezet, de nem a hagyományos értelemben, nem a nap eseményeit örökíti meg, hanem gondolatokat, érzéseket jegyez le. Például arról, mennyire meglepte, amikor rá osztották Bridget Jones szerepét és még inkább, hogy mindez milyen indulatokat váltott ki a britek körében.

RENÉE ZELLWEGER

a Bridget Jones naplójában az igazán angol sztárral, Hugh Granttal játszik együtt. A film rendezője, az ismert dokumentumfilmes, Sharon Maguire a könyv és a forgatókönyv írónőjének a valóságban is barátnője. Helen Fielding róla mintázta Bridget Jones egyik barátnőjét, Sharont.

Renée viszonylag későn került a színjátszás közelébe. Mint kedves, természetes, csendes modorában elmondta, angol irodalom szakot végzett a Texasi Egyetemen - kedvenc írói Sylvia Plath, Gabriel Garcia Márquez, William Faulkner, Ernest Hemingway - és csak az utolsó évben, kurzusa kiegészítéseként kezdett drámaórákra járni. Nemsokára némi zsebpénzt is keresett sör- és hajsamponreklámfilmek révén, de pályafutása akadozva indult el. 1995-ig csak alacsony költségvetésű filmekben kapott szerepet. A kritikusok és a közönség által egyaránt felkapott Jerry Maguire - A nagy hátraarc című film, melyben Tom Cruise volt a partnere, egy csapásra híressé tette. Ezen kívül emlékezetes alakítást nyújtott többek között a Betty nővér és Én és én meg az Irén című filmben.