Aki szeretne kísérleti nyúl lenni egy világméretű tudományos kísérletben, használjon rádiótelefont.

Erre a megállapításra juthatott az, aki részt vett a Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület (HITE) által A mobil távközlés élettani hatásai címmel megrendezett konferencián. Arról ma már teljesen felesleges vitatkozni, hogy az elektromágneses sugárzásnak, ezen belül a nem ionizáló sugárzásoknak (például a rádiófrekvenciásnak, amilyennel a rádiótelefonok is működnek) vannak-e élettani hatásai, mert a szakemberek sem vitatják, hogy vannak. Ezek az élettani hatások az ionizáló - például a radioaktív vagy a röntgen- - sugárzásokéinál összehasonlíthatalanul kisebbek. A HITE által kiadott Életünk és a mobiltelefon című 2001-es kiadvány legalábbis ezt állítja.

A konferencián sem tudtunk meg ennél sokkal többet. A világ számtalan kutatóhelyén folyó vizsgálatok egymásnak ellentmondó eredményeket hoztak. Nem csoda, hiszen még olyan általánosan elfogadott vizsgálati módszerek sincsenek, amelyek lehetővé tennék az eredmények összehasonlítását. Objektív tudományos kísérletek tulajdonképpen nincsenek is, hiszen nem tudjuk kikapcsolni a vizsgálatot végző ember személyiségét. Jól szemlélteti ezt a HITE kiadványának néhány idézete: "Ma már egyre többünknek lenne nehéz elképzelni az életünket a néhány dekás készülékek nélkül... Maga a mobiltelefónia a nemzetgazdaság egyik húzóágazata lett... A fejlett információs rendszer a gazdaság versenyképességének egyik feltétele... Az az ország vagy régió, amely információs rendszereit nem fejleszti, nem csupán ezen a területen marad le a többitől, hanem egész gazdasági és társadalmi fejlődése kárt szenved." És így tovább. Kérdezem: ezeknek az alapelveknek a terhével a vállán maradhat-e egy kutató teljesen független, és képes lehet-e abszolút objektív vizsgálatra? Hiszen a fentiek szerint egy esetleges kellemetlen vizsgálati eredménnyel tönkreteheti hazája nemzetgazdaságának fejlődését, romba döntheti az ország vagy az egész régió gazdasági, sőt társadalmi előrehaladását.

Veszélyérzetünket kikapcsolja az az akár kimondatlan, akár öntudatlan vélekedés, hogy ami ennyire a mindennapjaink részévé vált, aminek a reklámjaiba lépten-nyomon beleütközünk, aminek a nélkülözhetetlenségéről reggeltől estig győzköd minket a média, az nem lehet igazán káros az egészségre. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni olyan magától értetődő példákról, mint amilyen az alkohol és a cigaretta.

A rádiótelefonok esete jól példázza, hogyan zajlanak napjaink tudományos-technikai folyamatai. Öldöklő küzdelem folyik a minél nagyobb piaci részesedés, a minél magasabb profit megszerzése érdekében. Ebben a kíméletlen küzdelemben a legfőbb - és igen gyakran már csak az egyetlen - elérendő cél az új termékek minél előbbi piacra dobása. Ez háttérbe szorítja az olyan szempontokat, mint például a környezet- vagy az egészségvédelem.

Ezt a folyamatot erősíti, hogy a rövid távú üzleti hasznot nem ígérő és ezért általában államilag finanszírozott alapkutatás háttérbe szorul, s gyakran a költségvetési szigor áldozatául esik. Így nem csoda, ha egy újonnan és tömegesen megjelenő technikai újdonság anélkül kerül piacra, hogy használatának minden hatását alapos és körültekintő kutatásokkal feltérképezték volna. Nem véletlen, hogy a szuperszonikus gyorsasággal terjedő mobiltelefónia egyre határozottabb lépésekre készteti a különböző országok kormányait, egészségügyi szervezeteit, s kutatások százait indítják be a maroktelefon hatásának vizsgálatára. Ha megkésve is, de csatasorba álltak olyan nagy nemzetközi intézmények is, mint az Európai Unió vagy a WHO (Egészségügyi Világszervezet). A kérdés az, hogy nem késtünk-e el. Előttünk van az autó példája. A klímakatasztrófa küszöbén tántorogva már nagyon jól tudjuk, hogy a motorizáció a környezeti problémák egyik legfőbb okozója, de csak széttárjuk a kezünket: autó nélkül már nem tudjuk elképzelni az életünket. De említhetném azt is, hogy az Egyesült Államokban a termőterület jelentős részén már génkezelt gabonát, kukoricát, szóját termeltek, mire megszülettek azok a kutatási eredmények, amelyek megkérdőjelezték a génmanipuláció módszerének veszélytelenségét.

Miközben az autót elfogadjuk, mint a mindennapi élet nélkülözhetetlen eszközét, hevesen tiltakozunk, ha közelünkben autópályát akarnak építeni. Ugyanígy: megszokott mozdulattal nyúlunk az életünk természetes részét képező rádiótelefonunkhoz, de idegesen kapjuk fel a fejünket, ha arról értesülünk, hogy a fejünk fölé vagy a szomszédságunkba rádiótelefon-átjátszó állomást szándékoznak elhelyezni. Mindez azt bizonyítja, mennyire nem vetettünk még számot a használatunkba kerülő, egyre szaporodó mesterséges eszközök tényleges veszélyeivel.

A konferencián a finn munka-egészségügyi intézet előadójának egy vizsgálati eredmény ismertetésekor, amely szerint a rádiótelefon-besugárzás hatására a vizsgált személyeknél csökkent a reakcióidő, az csúszott ki a száján, hogy a rádiótelefon-használat pozitív módon befolyásolta az agyműködést. Az állítással ellentétben ez inkább aggasztó hír, mert azt bizonyítja, hogy a sugárzás befolyásolja az agy normális működését, s mint tudjuk, minden beavatkozásnak - még a látszólag hasznosnak is - ára, mellékhatása van.

A konferencia üdítő eseménye volt a két külföldi szakember egyrészt-másrészt típusú felszólalása után Hernádi Istvánnak, a Pécsi Tudományegyetem fiatal neurobiológusának előadása. Az egyetem neurobiológiai intézetében egy szinte "saját szakállukra" végzett kísérletsorozat bebizonyította, hogy a rádiótelefon használata úgy befolyásolja az agyműködést, hogy a külső ingerekre adott válasz, azaz a reakcióidő a besugárzást követően először lerövidül, majd később mérhető mértékben meghosszabbodik. Az életkor előrehaladtával erősödik ez a hatás. Elhangzott egy gyakorlati példa is: Nagy-Britanniában egy balesetet okozó gépjárművezetőnek kártérítést ítélt meg a bíróság, mert bizonyítottnak látta, hogy a vezető a baleset előtt használta a mobiltelefonját, ami után nem tudta időben észlelni a veszélyhelyzetet.

A konferencia óta motoszkál bennem az a kérdés, hogy vajon hasonló biztonságtechnikai feltételekkel, mint amilyenekről a rádiótelefonokkal kapcsolatban értesülünk, forgalomba lehetne-e hozni, mondjuk, egy hajszárítót.

Gellért Miklós
Személyes Környezetvédők
Egyesülete (SZIKE)