XVI. kerületben több használaton kívüli temető van, néhányról pedig tudjuk, hol terült el, de maradványai mára eltűntek - fejtegette Lantos Antal, aki maga is tősgyökeres szentmihályi, és szenvedélyesen kutatja településének történetét. A legrégebbi - X-XI. században használt - temetkezési helyet az árpádföldi Timur utcában tárták fel. Ennek területét a leletmentés után beépítették, és az idős lokálpatrióta azóta is hiányolja, hogy emléktábla sem jelöli a kora Árpád-korban itt éltek nyughelyét. Néhány utcányira ettől, a Gusztáv utca vonalában terült el a régi szentmihályi temető, amelyet már az 1930-as térkép is használaton kívüliként tüntet fel. Ma családi házak állnak itt.

Nagy-Budapest létrehozása után, 1950-ben bezárták a kerületet alkotó települések temetőit. Több mint fél évszázada használaton kívül van a cinkotai, a sashalmi és a szentmihályi sírkert, a mátyásföldi helyét pedig már be is építették.

A Szlovák útról nyíló Temető utca végén árnyas, helyenként bozóttá sűrűsödő liget. Akácfák, gesztenyefák, cserjék dús összevisszaságban. Séta közben Lantos Antal mesél a hely történetéről: A szentmihályi képviselő-testület 1905 decemberében döntött arról, hogy Weinwurm Jánostól temető és faiskola céljára megvásárol tíz magyar holdnyi, 12165 négyszögöl területet ugyanennyi koronáért. A funkciótársítás nem véletlen, mert ugyanekkor határozták el, hogy minden eszközzel igyekeznek elősegíteni a község fásítását. Ahogy nőtt a temető, úgy csökkent a faiskolai rész, később hatszáz négyszögölnyit átadtak ebből izraelita temető céljára. (Ma a zsidótemető parcellája a legrendezettebb: három éve a hitközség tagjai gyönyörűen kitakarították.)

A képviselők 1935-ben rendelkeztek arról, hogy a sírkert közepén, a Szvoboda János által állíttatott kereszt körül díszsírhelyet kapnak azok, akik a település neves elöljárói voltak, akiknek Szentmihály a legtöbbet köszönheti. E szűk körben kapott helyet például Krenedits Sándor, Rákosszentmihály alapító főjegyzője, Pálfi János földbirtokos, több közcélú telek adományozója, Vayand Károly és felesége tanítók, Regős József, a fiúpolgári alapítója, Gombás Károly bíró. Lantos Antal szeretné, ha legalább ez a tán száz négyszögölnyi temetőrész fennmaradhatna a község közös emlékligeteként. Ha az önkormányzat elfogadja javaslatát, még nem késő, és nem is kerülne sokba, ugyanis ez a bejárathoz legközelebb eső rész még viszonylag jó állapotban van. Távolabb már minden az enyészeté, töredezett kőkeresztek, feje nincs szobrok, eldöntött síremlékek bújnak meg szerte az elvadult bozótban. Sírgondozásnak alig van nyoma. Az oldalsó kriptasoron a félrehúzott fedlapok alól itt is, ott is ijesztő üregek sötétlenek. Ezeket a sírboltokat kirabolták, kiürítették, némelyikben csövesek vertek tanyát.

A cinkotai régi temető jobb állapotban van - bizakodik kísérőm. Valóban, ott legalább az emberi kártevés nyomai nem annyira láthatók. Az Árpád-kori alapokra épült evangélikus templom melletti sírkert viszont inkább kiserdőnek látszik: a természet visszahódította birodalmát. A sírok egy része már belesimult az anyaföldbe, legfeljebb az elvadult gyöngyvirágok, liliomok, borostyánindák jelzik, hogy valamikor szeretettel ápolták. A temető kerítése még áll, de a kaput nem érdemes bezárni - tudom meg -, mert a buszhoz igyekvők errefelé rövidítik le a megállóhoz vezető utat. Itt is felkeressük néhány helyi nobilitás sírját: például Linczényi József tanítóét, aki hatvan évig oktatta a cinkotai gyerekeket. A halotti anyakönyv bejegyzései szerint itt nyugszanak Petőfi Sándor rokonai: nagybátyja, Hrúz Ádám és nagyapja, Hrúz János, de sírjukat nem találtuk meg. Sokáig jó állapotban volt ez a temető, de amikor híre járt, hogy felszámolják, aki tehette, az új temetőbe vitette át hozzátartozója földi maradványait.

Néhány éve Blatniczky János evangélikus lelkész felhívására még sikerült kitakarítani a sírkertet, de ma már csak néhány gondozott sír jelzi, hogy a helybéliek emlékeznek még az itt nyugvókra.

Kertváros: több pénz útépítésre

Idén felgyorsul a XVI. kerületben az útépítés: három-négyszer annyi pénze van rá az önkormányzatnak, mint a korábbi években. Nagy szükség is van rá, hiszen a Kertvárosban még több mint nyolcvan kilométernyi földút található.

Az idén eddig három XVI. kerületi utcában készült el az aszfaltút - tájékoztatott Strauss Dénes főmérnök. Az Aulich, a Szepesi és a Bercsényi utca szilárd burkolata 55 millió forintba került. Nyolc utcában építettek sárrázót összesen hatmillió forintért. Az úgynevezett szőnyegezést hat utcában végezték el 62 millió forintért. Áprilistól folyik a kátyúzás is, eddig 4,5 millió forintot költöttek rá, de a munka még folytatódik. Az év további részében is nagyarányú munkálatokra van lehetőség, hiszen központi forrásból a korábbi éveknél három-négyszer több, 420 millió forint áll rendelkezésre. Ezt az önerős útépítésre vállalkozó utcák jegyzéke szerint fogják felhasználni. A (több mint tíz éve összeállított) listát nemrégiben frissítették: a jelentkezők megerősítették fizetési készségüket. A jegyzékbe azok az utcák kerülhettek, amelyek lakóinak kétharmada vállalta, hogy hozzájárul a fejlesztéshez. (Akik nem vállalkoztak erre, azokat az önkormányzat kötelezi rá. Senkit nem hoznak azonban egzisztenciálisan bizonytalan helyzetbe, a roszszabb anyagi helyzetben lévők kedvezményes támogatást vehetnek igénybe.) Ez a 420 millió forint körülbelül nyolc-kilenc kilométernyi út, húsz-harminc utca megépítésére lesz elegendő.

A már rendelkezésre álló költségkereten kívül vannak olyan lehetőségek is, amelyekről még nincs döntés, de a kerületnek jó esélyei vannak megszerzésükre. Ilyen a főváros stratégiai alapjából elnyerhető 180 millió forint, amelyet szintén a jegyzékben szereplő utcákra fordítanának. Az önkormányzat életre hívta úttervezési csoportját, és külső cégeket is megbízott a tervezéssel, hogy az építési engedélyek mielőbb jogerőssé váljanak.

Ebben az évben 221 millió forintot szán a költségvetés csatornázásra, tizenkét utcában épülhet meg a szennyvízvezeték. Erre a célra is beadtak céltámogatási pályázatot, 387 millió forintos öszszegben, de erről még nem született döntés. A főmérnök tapasztalatai szerint a kerületben lakók hajlandósága vegyes, hogy használják is ezeket a vezetékeket: sokan bár megtehetnék, nem kötik rá ingatlanjukat a csatornára. Egy-egy telek esetében ennek költsége körülbelül százezer forint. A jövőben minden lehetséges eszközzel ösztönözni kell a korszerűtlen és környezetszennyező emésztők felszámolását - jegyezte meg Strauss Dénes. Jó néhány (150 méternél rövidebb) utcácska kimaradt a csatornázásból, miközben a körülöttük levőkben már kiépült a vezeték. Ezekre a "maradványcsatornákra" 29 millió forintot szánnak az idén.

A kerületben kiépült ivóvízellátást nem egy helyen szolgalmi úton oldották meg, vagyis a szomszéd telken keresztül vezetik. Ezek megoldására, a városi vezetékre való rákötésekre 12 millió forint áll rendelkezésre, a munkát a Köztársaság és a Vízgát utcában végzik.