"Nem csinálunk felhajtást, ha fújni van kedvünk, először helyet keresünk. A legjobb falak nehezen megközelíthetők vagy veszélyesek. A különleges helyszín emeli a mű értékét, és persze izgalmasabb egy rendőrőrsre fújni, mint a Moszkva téri alagút falára. Gyakran kergetőzünk biztonsági őrökkel és rendőrökkel" - szól az utcai művész ars poeticája.

A "fújók" jól konspirálnak, nem lehet őket tetten érni. A falfirkálás rongálásnak minősül, így a graffitisek szabálysértést követnek el. A BRFK illetékese szerint a kár értékét nehéz megállapítani, így a rendőrség többnyire nem foglalkozik ilyen ügyekkel. Ha a kár nem éri el a tízezer forintot, szabálysértési hatóságként az önkormányzat jár el. A rendőrségi "tétlenkedést" a firkálók ki is használják, jól tudva, elenyésző a valaha is megbüntetett "művésztársak" száma.

De mitől jó (ha egyáltalán - a szerk.) egy falfirka? Nos, maguk az alkotók is nehezen adnak választ. Azért akadnak határozott vélemények: - A graffiti egy létező műfaj a képzőművészet és a "nagyvárosi folklór" határán, amely ráadásul sok tekintetben nem előzmény nélküli - állítja Beke László, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének igazgatója. E megállapítással még nem mondtuk, hogy jó vagy szép, de azt sem, hogy csúnya vagy káros. A XX. századi vizuális kultúra jelentős átalakuláson ment át, és sok olyan műfaj jelent meg, amely beépült, sőt szerves részévé vált az emberi kultúrának. Ilyen például a reklám vagy a falfirka is. A kérdés tehát nem az, hogy a graffiti művészet-e vagy sem, sokkal inkább a folyamatot kell vizsgálni, azt a fajta "fejlődést", ahogy a kultúra részévé vált. A háború alatt a légópincék falára gyertyakorommal üzeneteket írtak, Berlinben a lepusztult tűzfalakat festik be képekkel igen régóta a tulajdonosok, aminek szépészeti okai vannak.

A tudós szerint a modern graffiti a spray elterjedésével jött létre, s bármily meghökkentő, technikájában rokon a freskóéval vagy a seccóéval. A "legújabb kori alkotásokhoz" azonban egyfajta szubkulturális életmód is párosul a maga összes külsőségével, ezért sem lehetnek maradéktalanul eredményesek a graffiti visszaszorítására tett eddigi kísérletek. A legjobb példa erre az USA, ahol már harminc évvel ezelőtt önálló kiállításokat rendeztek a graffitiseknek, ezeknek a sajtója is jó volt, de a "veszélyes" köztéri helyszínek vonzereje ettől nem csökkent.

Nemrég újabb polémia indult graffitiügyben azután, hogy két politikus is jelezte, büntetőjogi szankciókkal fékezné meg a falfirkálókat. Az MDF-es Pettkó András és a fideszes Nagy Gábor Tamás a drákói szigorban látja a megoldást. Pettkó András országgyűlési képviselő a "bűn súlyának" megfelelő tételeket javasol, kezdve a jelentős pénzbírsággal, folytatva a közmunkával, végső esetben pedig a börtönt is elképzelhetőnek tartaná. A politikus indítványozta is a büntető törvénykönyv és a szabálysértésekről szóló törvény módosítását. A javaslat szerint nagyobb károkozás esetén - ha azt műemléken, templomon, temetőben, középületen vagy tömegközlekedési járművön követik el - kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés is kiróható lenne. Nagy Gábor Tamás aláírásgyűjtő akciót is kész indítani, ha a témában benyújtott önálló indítványát mégsem tárgyalná az Országgyűlés.

Lehetséges, hogy erre szükség is lesz, hiszen a két képviselő vélekedését nem teljesen, illetve nem feltétlenül osztja a rendőrség mellett Vajda Pál, Budapest szocialista főpolgármester-helyettese sem. Elvben támogathatónak tartja mindkét javaslatot, ám szerinte csupán szankciókkal nem lehet kezelni ezt az ügyet. Még akkor sem, ha a fővárosban komoly károkat okoznak a falrongálók, elsősorban a műemlék épületeken. (A főváros évente több tízmillió forintot fordít a falfirkák eltüntetésére, bár ennek nem sok eredménye látszik.)

Az MSZP-s politikus úgy véli, elsősorban az emberek általános kultúrájában kell változást elérni, amihez legalább kétgenerációnyi idő kell. Hasonló a fővárosiak hozzáállása más környezetvédelmi kérdésekhez is, úgymint a kutyatartás, a szemetelés, az illegális szemétlerakás. Budapest hiába indít időről időre kampányokat, nem tudja elérni célját. Egy-egy szemétdomb felszámolása után másnap már újabb kupacok gyűlnek ugyanott. Vajda Pál mindehhez ironikusan hozzáfűzi, hogy a budapestiek el is várják, hogy cselédség takarítsa el a szemetüket, kutyájuk piszkát. Mindenki mellé azonban a főváros sem tud cselédeket állítani.

A graffitizés nem kerül a Btk.-ba

Nem támogatja a "graffitizés" mint új büntetőjogi tényállás bevezetését az igazságügy-miniszter. Bárándy Péter lapunk kérdésére elmondta: egyetért a határozott fellépés szándékával, de a Btk. megfelelő rendelkezéseket tartalmaz, hiszen a graffiti nem más, mint a rongálás, a más tulajdonában keletkezett kár pedig a festék eltávolítása és a falfelület helyreállítása költségeivel mérhető. Az elkövetőt - a kár mértékétől és a megrongált tárgy jellegétől függően - különösen súlyos esetekben tíz évig terjedő börtönnel is sújthatják - hangsúlyozta. A jogszabályok kiemelt védelmet biztosítanak például a műemlékeknek, a kegytárgyaknak és a temetőknek.

Ilyen helyzetben a hasonló bűncselekményekre alkotott eltérő szabályozás Bárándy szerint csak zavart okozna. Kifogásolja azt is, hogy a "graffitizést" - a képviselő javaslata szerint - alapesetben súlyosabban szankcionálnák, mint a rongálást általában, miközben társadalmilag mégis veszélyesebb cselekményként kell értékelni például a gyújtogatást vagy az idegen javak más megsemmisítésére tett kísérletet. A pártfogó felügyeletről szóló törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a falfirkálókat az általuk okozott kár megtérítésére ösztönözzék, illetve a bíróság büntetésként közérdekű munkát szabhat ki, amit az elkövető az általa összefirkált felület megtisztításával teljesíthet. (L. K.)