Olvastam egyszer egy az ezernyolcszázhetvenes években angol nyelven írott ismertető könyvecskét Magyarországról. Sok érdekessége mellett megragadott az a központi gondolata, hogy az egyébként igencsak beolvasztó, asszimilatív magyar kultúra legfőbb erőssége a multikulturális jellege. Sokféle igen aktív nemzetiség, szubkultúra él az ország területén, és ezek kölcsönhatása adja a különleges magyar tehetséget, az új művészeti és tudományos irányzatok iránti érzékenységet, a különlegesen fejlett színházi kultúrát, mindazt, ami bennünket az európai kultúra élvonalában tart. Akkor még virágzott a nagy létszámú zsidó közösség, akkor még nemcsak mutatóba voltak nemzetiségek.

Azután jött Trianon, amelynek legnagyobb bűne talán nem is a területek elvétele, hanem ennek a multikultúrának a végzetes megcsonkítása volt. Csonka-Magyarország nagyon magyar akart lenni, és később engedte, és aktívan hozzájárult ahhoz, hogy hatszázezer honfitársunkat bomlott elmék érveire hivatkozva elfüstöljék és a magyar kultúra egyik meghatározó elemét ezzel eltüntessék.

Nagy nemzeti hőseink, kiváló tudósaink, művészeink szerbek, horvátok zsidók, németek voltak, de beszippantotta és felemelte őket a különös, színes magyar kultúra attraktora, és csak velük együtt és csak általuk lehetünk magyarok. Az uniós belépés előtt néhány nappal érdemes ezen elgondolkodni, mert most visszatérhet a lehetőség arra, hogy a magyar kultúrát összetettségében, asszimilálóképességében, multikulturális jellegében fogalmazzuk újra. Európa tele van különböző kultúrájú népekkel, és kitűnő íróink, költőink jóvoltából nem most fogunk velük először találkozni, de most közvetlenebb lesz a kapcsolat, könynyebb, hatékonyabb.

Nem a poros darutollakra lesz most szükség, végleg eltűnik az értelme a fajmagyarkodásnak, és jövőnk azon fog múlni, mennyire leszünk képesek másokat befogadni, mennyire leszünk nyitottak az újra, a különösre. A modern multikultúra nemcsak nyelvek, nemzeti hatások befogadását, asszimilálását jelenti, hanem nyelvtudást, nemzetközi tudományt, internetet, új zenét, modern művészeteket, végre európai építészetet is.

Miközben a nagypolitika két oldalról nézegeti a saját köldökét, számtalan jele van annak, hogy lent a társadalom már mozdult. Csak egy apróság, de nagyon fontos, mert jelenség, a Megasztár-verseny két roma kitűnősége remek angol szöveget is énekelt, csak úgy, mert most ez megy. Nyelvi ösztöndíjat már kaptak, de hogyan tovább? Segítik őket abban, hogy képezzék magukat? Vagy valami idióta elmagyarázza majd, hogy sajnos ők is meg kell küzdjenek a piac farkasaival, és ha elvéreznek ugye… mit is tehetünk.

Mióta könyörgünk, hogy végre legyen olcsó az internet? A háló nem(csak) játék, hanem új médium, nem mindegy, hogy húsz év múlva terjed el vagy most. Nem mindegy, hogy ebben az élen járunk vagy hátul kullogunk. Miért nincsen száz sátor a fővárosban néhány komputerrel és internetkapcsolattal, és az előttük álló kikiáltó miért nem hívja be a járókelőket, fiatalokat-öregeket, hogy nézzék meg, mit tud az internet. Ne csak halljanak róla, de engedjék, hogy nyomják a gombokat, lássák, hogy milyen egyszerű tulajdonképpen, gyorsan megszeretnék.

Nagyon nagy baj van a politika prioritásaival. Hol vannak például az olcsó angol, német, francia nyelvtanfolyamok? Hány külföldi nyelvtanárt fizet az állam és küld vidékre, fővárosba gyors, olcsó kurzusok tartására? Hány fiatalt küld az állam nyaranta két-három hétre Európába nyelvet tanulni? Csak úgy, ott lenni valahol és barátkozni a helybéliekkel. Mennyivel eredményesebb lenne nyelvtanulási lázba hozni az országot, mint azon siránkozni, hogy az európai pénzeket úgysem nyerjük el, mert meg se értjük majd a pályázatok szövegét. Az adónkból ezer szamárság költségét fizetik, ezekre miért nem telik?

Minden új kormány vezetője megjelenik az Akadémián, és megválasztása után elmondja, hogy ezentúl nem csökken majd a tudományra fordított pénz, hanem növekszik, és rövidesen elérjük majd legalább az unió átlagát. Azután rendszeresen csökken a tudományra fordított pénz, mint most is, különösen szemét módon a legutóbbi megszorításoknál. Felháborító politikai rövidlátás.

Ennek az országnak a tudomány és a kultúra, a nyitottság és az erre alapozott furfangos aktivitás az erőssége. Az államnak ezt kell támogatnia. Az újrafogalmazott multikulturális Magyarország az európai tudomány, az európai művészetek és a magyar különlegességek kultúráit ötvözi majd. A gazdaság európai lesz, ha nem gátolják különös ötletekkel, ellesz valahogy, de a kultúrát és a tudományt segíteni kellene legalább az indulásnál.