"A meghatódottság első örömkönnye: Philip mellett ott a régen látott földim, Kudlik Júlia a színpadon. Sokadik bizsergés: a megyék egyenkénti bemutatkozása a telt házas arénában.

A lokálpatriotizmus első szikrája: úgy tűnik, Csongrád megye elég erős. Az első csalódás: Kövér László bejelentése, miszerint lemondott a szocialista miniszterelnök, nem nekünk okoz örömet, hanem a lengyeleknek... A lokálpatriotizmusom netovábbja: az országos választmány elnöke a szentesiekhez kézzel írott levelének tartalmát is beleszövi a beszédébe, közben a kivetítőn (amit a Hír TV adásából ország-világ lát), ott a mi kis honlapunknak a címe: szentes.fidesz.hu! Folyamatos bizsergés: Harrach Péter, Turi-Kovács Béla, Gyürk András, Farkas Flórián és Sunyovszky Szilvia minden egyes szavánál."r>(R. J. enthuziasztikus beszámolója a fidesz.hu honlapon)

"Bömbit Tarzan, a dajkakutya szoptatja". (MTV Híradó)

Csúcsra járatott érzelmemmel, reméleim, nem helyezem céljaimat az emberek békessége elé, régen látott földim, Kudlik Júlia ufót boncol, Tarzan szoptatja Bömbit, Rahan lett a kisgazdapárt főtitkára, Terence Hill és Turi-Kovács Béla együtt citerázzák a Fradi-indulót.

A magyarságtudat netovábbja: negyedszerre is kisurranok a konyhába éjjel, és kocsonyázom kétpofára: fül, farok. Azé az ország, akié a katarzis - Kovács Ákosh szavai csenghnek a fhülembe, shajnos nem értek saját-kínaiul, de enyém a katarzis, a húsvéti kocsonya katarzisa, túl negyven-ötven deka sonkán, füstölt kolbászon, disznósajton, bablevesen, rhántott pontyon, túró- és Esterházy-tortán, ez a nemzeti érzés, az igazi rakendroll, pofon a sorsnak, szarni a koleszterinbe, leköpni a magas vérnyomást, körberöhögni a szívizomelhalást, tenni az agyvérzésre; jóllehet, sosem lehetek a nemzeti kultúrának olyan jelentős letéteményese, birtokosa, reprezetánsa, mint Pörzse "Halló, vasárnap!" Sándor, akinek a hajviseletét már 1994-ben is kikértem magamnak egyébként, de ez mostan nem ide tartozik, az viszont igen, hogy az illető a hazai televíziózás mélypontokban bővelkedő történetének leggagyibb műsorában alapozta értékelvű karrierjét, külvárosi autótolvajok terepjárói és S-merdzsói között surranva a mikrofonnal, élőben, közszolgálatilag, annak idején.

Tehát látom-hallom, hogy minap Sándor, az értékelvű matador épp hatvanadszorra labancozza le Körmendy Ferencet, a fővárosi önkormányzat kulturális bizottságának elnökét, némi madarazással, idegenszívűzéssel, hontalanozással színezve (majd ha bekapja a Kinizsi utcai pirotechnikai provokátorcukrot, fog még zsidózni is) a Teleki- és a Wass Albert-szobor kapcsán, és elégedett mosollyal fordul végül Gyurkovics Tiborhoz, a hazai szellemi élet megkérdőjelezhetetlen thekintélyéhez: "Azé az ország, akié a kultúra" - persze magára gondolva, és gagyog az SZDSZ-es polipról, amely meg akar fojtani valamit éppen. "És hiába vannak Körmendy Ferencek…" - folytatja, ők itt vannak, a kulturáltak, a csúcsrajáratott meghathottság örömkhönnyeitől elhomályosult szemű true-magyarok.

Na most ezt a Körmendy-labancot én először a legendás Jeles-darabban láttam brácsázni a Szkéné színpadon, a Monteverdi Birkózókörben, amikor - még Kádár alatt - attól lehetett tartani, hogy beront a rendőrség előadás közben, minthogy erősen nemzetellenes dolog zajlott akkor.

Ez a Körmendy nevű nemzetellenes madárlabanckutya pálinka-pörkölt vonalon is kábé ezerszer többet birtokol a magyar a kultúrából, mint amire a vicces frizurájú, értékfixált Pörzsének esélye lehet, ha megfelelően hosszú élettel és még sok agysejttel ajándékozza meg őt a magyarok istene. Zenei kultúráról meg ne beszéljünk, mert hogy hasonlíthatnánk a nyolcvanas évek legjelentősebb kortárszenei csoportjának brácsását egy olyan emberhez, aki Bartókot valószínűleg csak az ezresről ismeri.

Folyamatos bizsergés Farkas Flórián minden szavánál, a magyarságtudat netovábbjának shokadik szívtájéki kellemes bizsergése a meghatottság emelkedett sírvafakadás örömkönnyei lokálpatriotizmusának párosulása a reményteli szempárok első szikrájának hátborzongásával: íme, Kudlik Júlia meglelte ufóját, rátekint pártfogón e század, rágondol szántván a paraszt, az ország azé, akié a bioetika, az anális szex mérhetetlen tisztelete, a "tartozni valahová" felemelő érzése, a hülyeség önbizalmat adó fergeteges ereje.

Kell az erő, sok még a teendő!