A Lajos már bent van, sikoltja egy nő a mobiljába, és nem tudjuk ugyan, hogy ki ez a Lajos, hogy alacsony vagy magas, szőke, barna, esetleg kopasz, de nem lepődnénk meg, ha napokon belül cikket közölne róla valamelyik bulvárlap Az ember, aki bejutott címmel. Hogy sikerült, Lajos?, faggatná az újságíró a férfit, és persze megszólalna Lajos egykori osztályfőnöke, kertszomszédja és gyermekkori szerelme is.

Háromnegyed órával a Megasztár című műsor döntője előtt a helyzet ugyanis a következő: mintegy négyszáz rajongó próbál egyszerre bejutni az egy méter széles üvegajtón, amely mögött hisztérikus jegyvizsgáló éppen leönti magát kólával. Kinek van egy zsebkendője?, kérdezi, mire két fiú az orra elé dug egy hurkapálcára ragasztott papírcsillagot TVERA felirattal, és lengetni kezdi.

A helyzet odabent sem jobb. A TV2 ugyan éppen a várható nagy érdeklődés miatt költöztette át a műsort a Millenáris kiállítási csarnokába, ám ez rossz döntésnek bizonyult. Mindenütt oszlopok, sínek, csövek akadályozzák a látást, ezért időről időre kisebb szabadcsapatok vonulnak el előttünk, hogy megtalálják azt a helyet, ahonnan legalább a színpad egy része megfigyelhető. Viszonylag eseménytelenül telik különben az idő: hátba öntenek egy pohár Iceteavel, és találkozunk a budaörsi Benyó kft. dolgozóival, akik kollektíve jöttek ki a műsorra, hogy egy csokor virágot, valamint egy általuk gravíroztatott megasztáros kulcstartót adjanak a zsűri minden egyes tagjának.

A zsűri viszont egyelőre a színfalak mögött készülődik, csak Pierrot jön elő, aki ezúttal fehér cipőt és színben hozzáillő keleties öltönyt visel, amelyet rajta kívül kizárólag egy Havanna típusú filmben hordanának a Kubába emigrált vietnamiak. A színpadon bizonyos Kálmán fokozza a hangulatot, majd megjelennek a műsorvezetők, és az emberek egyszerre kiabálni kezdenek, mint a teniszmeccseken az utolsó labdamenet előtt.

Aztán elkezdődik.

Hirtelen a színpadon vannak mind, az egykori döntősök, a közönség pedig integet azokkal a hurkapálcákra ragasztott csillagokkal, meg transzparenseket emel a magasba. Szeretlek benneteket! kiabálja mellettünk egy lány, majd sírni kezd. És ekkor abbahagyjuk a jegyzetelést, a szavaknak ezt a kétségbeesett keresését, mert felfogjuk, hogy értelmetlen minden próbálkozás. Ez a verseny már régen nem a zenéről szól, ezt érezzük, de olyan tisztán, hogy szinte szégyelljük. Nem számít, hogy egy tiszadobi takarítónő leénekli-e az egész popszakmát, vagy nem, hisz az egész több ennél, személyes ügygyé vált, melyről lehetetlen beszélni.

Nyolckor azután előbb Oláh Ibolya, majd Tóth Veronika énekel. Hallgatjuk őket, és tényleg semmi sem jut az eszünkbe, csak az, hogy ez beszarás. A dalokat valami híres amerikai zeneszerző írta külön nekik, akinek a nevét már nem tudtuk megjegyezni, mert olyan lényegtelennek tűnik; mert azon gondolkozunk inkább, hogy legszívesebben bezárnánk valahová ezt a két lányt, és csak szombatonként engednénk ki őket, egy véget nem érő verseny szombatjain, hogy legalább egyetlen nap a hétből rendben legyen.

A leállások alatt aztán hátramegyünk az öltözőkhöz. Látjuk Nagy Edmondot, amint autogramot oszt, Dér Henriettát, Kandech Evelynt és persze Gáspár Lászlót, akinél szimpatikusabb műbútorasztalos nincs talán a világon.

Tóth Veronika cigarettázik, Oláh Ibolya jobb vállán pedig észreveszünk egy tetoválást mikrofonnal és hangjegyekkel. Futólag tűnődünk embertársainkon is, akik egy hete ezek helyett az énekesek helyett a Sztárbox című műsort nézték, melynek legnagyobb attrakciója Dopeman összecsapása volt egy Majka nevű műsorvezetővel, aki néhány hónap alatt lett hangoskodó ózdi nímandból hangoskodó pesti nímand - bár kétséges, hogy ez leírható-e fejlődéstörténetként.

A szünet után rögtön olyat énekel Oláh Ibolya, hogy arra gondolunk, ha Tóth Veronika lemegy hídba, akkor sem nyeri meg ezt a versenyt. Egy pillanatra felidézzük azt a beszélgetést, amelyet a tiszadobi árvaházból Budapestre utazott gyerekekkel folytattunk. Aztán hogy takarít az Ibolya?, kérdeztük, mert az ember mindig ilyen hülyeségeket kérdez. Hát, jól, mondták. Jobban, mint énekel? Egyformán, mondták a gyerekek, és most már el tudjuk képzelni, milyen tiszta az a tiszadobi kastély: a földről enni lehet, a fáskamrában steril műtő működik, régi tisztítóreklám-kedvencünk, dr. Hana Sural pedig rituális öngyilkosságot követ el egy rövid látogatás után.

Másfél perccel később viszont Tóth Veronika lép a színpadra, és kis híján leviszi a tetőt a hangja. Ettől kezdve nem tippelgetünk. Az embereket figyeljük, akik nevetnek, kiabálnak, integetnek egymásnak, és idegesek. Teljesen normális arcokat látunk, amelyeket nem torzított még el a rajongás. A leállás megint dögunalmas, aztán jön a Katona Klári-dal, melyet mind a két lány elénekel. A közönség őrjöng, a karzaton egy lepedőt lengetnek, mellettünk névjegyet osztogat egy nő, abból a túlsminkelt negyvenes fajtából, amelyik lábápolási rovatot vezet valamelyik életmódmagazinnál.

Később még egyszer egyenként kijönnek a már kiesett döntősök. Rendben van ez az egész, aranyosak meg minden, Nagy Edmond pedig úgy énekli a No woman no cry-t, hogy Jamaicában sírnak a pálmák. Közben mutatják az állást, 51-49-re vezet valaki, aztán fél óra múlva már 66-34-re módosul ugyanez. Nem értjük a dolgot. Igaz, legszívesebben döntetlenre adnánk az egészet, aztán találják ki valahogy a tévések, mi legyen.

Telnek a percek, végül a színpadra szólítják azt a két embert, akik közül az egyik ma győzni fog. Ott áll Oláh Ibolya, az árvaházi takarítónő és Tóth Vera az exdiák, és következnek azok a feszültnek szánt, kínos másodpercek. A kamera ráközelít az arcokra, a műsorvezető meg mondja hogy, az, aki ezt a versenyt megnyeri, hogy az, hogy az...

Hát az Tóth Veronika.

És ezzel vége.

Konfetti hull, tűzijáték robban, de ez már nem számít. Valahogy az egész számított, az volt a fontos, és erre csak most jövünk rá. Hogy volt ez a tizenkét szerethető ember, és tökmindegy, hogy kaszált-e ezen a csatorna, és ha igen, mekkorát. Tóth Veronikából pedig lehet akkora sztár, hogy a fal adja a másikat, mi mégis úgy fogunk rá emlékezni most már mindig, mint egy kedves, nagydarab tapolcai lányra a kifutón, akire dől a konfetti, és folynak a szeméből a könnyek.

Szavazás kisebb bonyodalmakkal

Kisebb problémák adódtak a Megasztár szombati döntőjén a szavazatok összeszámolásánál, ám a TV 2 illetékesei szerint semmiféle manipuláció nem történt. Mint a közvetítésből kiderült, a két döntős, Tóth Veronika és Oláh Ibolya között hosszú ideig mindöszsze egy-két százalék volt a különbség, majd hirtelen egyikük látványosan több szavazatot kapott, míg végül 30 százalékra nőtt a differencia. Kereszty Gábor, a TV 2 vezérigazgatója szerint két kisebb gikszer is megzavarhatta a voksolás figyelemmel követését. Az egyik az volt, hogy nagyon sokáig véletlenül az első tábla maradt kint, amely még a kis számú szavazat arányát mutatta, amikor pedig nagy tömegben kezdték összeszámolni a szavazatokat, kiderült, hogy a két versenyző támogatottsága jelentősen eltér. Ráadásul az egyik telefonos szolgáltatónál, bár vették az emelt díjas hívásokat és SMS-eket, azokat csak később, a műsor vége felé továbbították. Korda Sándor, a szavazatszámláló cég vezetője Keresztyvel egybehangzóan azt mondta, hogy tiszta volt a szavazás, a nézőket egy, a kelleténél tovább kint hagyott régi szavazati arány téveszthette meg. A munkájukat egyébként folyamatosan ellenőrizte egy kíváncsi újságíró. Állandó jelentést kapott a szavazatokról, a valóságshow-k szavazásai körüli pletykák elkerülése érdekében alkalmazott közjegyző is. Az adatok korrektségét igazoló közjegyzőt, mint az a képernyőn is látható volt, megérintette a műsor hangulata: meglehetősen sajátos módon a szavazás lezárása után kamera előtt énekelt és táncolt. Értesülésünk szerint egyébként több mint félmillió szavazat érkezett, ami több, mint a konkurens csatorna valóságshow-jának, a Való Világ 3 legutóbbi párbajára adott voksok száma, igaz, jóval elmarad mind a két korábbi Reality-műsor döntőjének szavazataitól. Úgy tudjuk, a győztes Tóth Veronika szülővárosában volt, aki több mint 200 ezer forintért küldött emelt díjas SMS-t, illetve csörgött rá az énekes telefonszámára. Sőt Tapolcán egy kocsmáros aznapi bevételét ajánlotta föl arra a célra, hogy a vendégek küldjenek támogató szavazatokat.