- Hányszor írta ma le a nevét?

- Legalább százszor.

- Fárasztó?

- Napi tizenkét órát lapátolni, az fárasztó.

- Próbálta?

- De még hányszor! Évekig alkalmi munkákból éltem, mindig ott dolgoztam, ahol munka volt.

- Csak tanult szakmát...

- Vízvezeték-szerelő vagyok, de sosem dolgoztam a szakmámban.

- Mit szeretett csinálni?

- Bútorokat. Három és fél évig dolgoztam bútorgyárban, kitanultam a bútorasztalosság csínját-bínját. Maszekba is csináltam mindent, amire igény volt: asztalt, szekrényt, székeket.

- Azt hittem, azt mondja, énekelni szeretett volna.

- 13-14 éves voltam, amikor észrevettem, hogy első hallás után el tudom énekelni a legnehezebb dalokat is. Attól fogva semmi más nem létezett számomra, csak a zene. Énekelni és zenélni akartam. Úgy éreztem, amíg ezt nem tehetem, nem lehetek boldog.

- Mire várt?

- Próbálkoztam többször is, jelentkeztem mindenféle tehetségkutató versenyre. A Magyar Televízió 1995-ös Ki mit tud?-ján például a döntőig jutottam. A Simple Redtől a Something Got Me című számot énekeltem. A zsűri egyik tagja, Victor Máté, azt mondta, azért nem jutok tovább, mert úgy táncolok, mint Michael Jackson. Az RTL Klub Üstökös című versenyén pedig azért nem feleltem meg, mert ahogyan ők mondták, túl jó voltam, de nem vagyok csapatjátékos.

- Fájt?

- Inkább furcsálltam. Aztán 17 évesen feladtam. Arra gondoltam, hogy nem tetszik az a stílus, amit képviselek. R'n'B-t és soult énekeltem, mást nem fogadtam el zenének. De most már tudom, az elutasítások a javamat szolgálták. Azóta sokat fejlődtem, megtanultam basszusgitározni is, és nyitott lettem más műfajokra.

- Amikor a Megasztártól búcsúzott, azt mondta, Isten akaratából esett ki. Mindent elfogad úgy, ahogy van?

- Van, amibe nem törődök bele, van, amitől szomorú leszek. De tudom, hogy a verseny idején Isten végig velem volt, hogy elrendelte, mikor kell a versenyt abbahagynom. Tényleg boldog vagyok, elértem, amit akartam, megismertem sok kiváló muzsikust, és bebizonyíthattam, amit akartam. Tudom, hogy sokan szeretnek, azt várják, énekeljek. A múltkor például a rajongóim szerenádot adtak. A Megasztár-ház ablaka alatt Stevie Wonder-nótákat énekeltek, kaptam tőlük ajándékokat, egy könyvet, megható levelet, és a kislányomnak is hoztak plüsskutyát. Koncerteken pedig a közönség nem akar leengedni a színpadról.

- Mit érez ilyenkor?

- Elmondhatatlan boldogságot. Hihetetlen töltetet ad az emberek szeretete. A legjobb, hogy úgy ismertek meg, úgy fogadtak el, amilyen vagyok, nem kellett és nem kell szerepet játszanom. Volt, aki azt írta, eddig nem kedvelte a cigányokat, de azóta, hogy megismert a tévéből, másképp viszonyul hozzájuk.

- Egyébként valaha is gondolt arra, hogy a származása hátrány?

- Ha ez járt volna a fejemben, nem tudtam volna végigcsinálni a Megasztárt.

- Tehetsége, tudása népszerű. Milyen ajánlatokat kapott?

- Semmilyet.

- Akkor mi lesz, ismét lapátolni vagy bútorozni fog?

- Édesanyám kisfiú korom óta azt mondja: fiam, belőled egyszer még nagy ember lesz. Igaz, minden anyuka azt gondolja, hogy az ő gyereke a legszebb, a legokosabb. Én lemezt szeretnék, soul, R'n'B, funky és latinos számokkal, amelyeket én írtam, és mások dalaival. Jók a megérzéseim, Isten is megsegít, úgyhogy tudom, zenélni és énekelni fogok.