Tavaly júliusban azonban átalakították a pártfogó felügyelői szolgálatot: a bíróságok, illetve a fiatalkorúak esetében a gyámhatóságok mellett működő szakemberek egységes szervezetbe, az IM felügyelete alá kerültek, s nőtt a létszámuk. Most országosan háromszáz pártfogó dolgozik, az év végére talán 60-80-nal többen is lehetnek, igaz, egy-egy szakemberre így is 45-55 fiatalkorú és 80-100 felnőtt elkövető jut. Lényegesebb változás azonban, hogy a pártfogó a büntetőeljárás teljes folyamatának részesévé vált, például az ítélet kiszabása előtt környezettanulmányt készít a tettesről - ennek tétje az is lehet, bezárják-e az elkövetőt -, a feltételes szabadlábra bocsátás előtt pedig megvizsgálja, milyen körülmények várják otthon az elítéltet. Ugyancsak a pártfogó dolga felmérni: hajlandó-e a tettes a bűncselekmény áldozatának elégtételt nyújtani, és a sértett kész-e azt elfogadni.

A szankciórendszerben egyre nagyobb szerep juthat az ilyen, büntetésen kívüli elemeknek - véli Gönczöl Katalin kriminológus, az IM miniszteri biztosa. Kisebb súlyú esetekben - és a bűncselekmények többsége ilyen - sokszor elegendő a nyilvános megszégyenítés, a köz érdekében végzett munka, a sértett megkövetése és a jóvátétel.

Volt rá példa, hogy egy fiatalkorú okozta károk fejében a családfő kifestette a sértett házát - és ezzel a dolog a lovagiasság szabályai szerint le is záródhatott volna� A gyereket azonban el kellett ítélni, igaz, a bíróság a tetemes értékű jóvátételt nyomatékos enyhítő körülményként értékelte. Mindenki jobban járna, ha az első bűntényesek nem a rácsok mögött végzik, hanem utcát sepernek, esetleg ebédet hordanak magatehetetlen betegeknek - és a pártfogó segítségével "jó útra térítő" kurzusokon vesznek részt, a bűnözői karriert megalapozó "börtöntanfolyam" helyett.