Elhangzott a majd két éve várt ige: mozdulni kell! Csak tán nem úgy, ahogyan sokan remélték. Orbán Viktor azzal a vigasztaló felszólítással hívta életre választási veresége után a polgári köröket, hogy álljanak készen, s ha eljön az idő, mozduljanak. A Fidesz szombati szövetségi gyűlése szerint itt az idő. Mintha azt mondta volna az elnök, amit ígért. Igaz, akkor valami nagy-nagy tettre sorakoztak volna a szavát váró emberek, most viszont aláírásgyűjtésre szólították őket - a költségvetés megváltoztatása érdekében. Egy eleve reménytelen célért tehát. De nem éreznek csalódást, ez látható. Mert a lényeg, hogy mondva legyen valami, testet öltött.

Ha ennél több is számítana, nehezen volna érthető a Budapest Sportaréna ünnepi hangulata. Új seregszemléről szóltak a szónokok, miközben azok sorakoztak fel, akik a választási vereségben is a Fidesz mellett álltak: Lungo Drom, Fidelitas, az ide húzó kisgazda, illetve kereszténydemokrata csoport. Hiányzott viszont a listaszövetséges, a mint ilyenkor mostanság mindig, halaszthatatlan, más irányú elfoglaltságára hivatkozó MDF. Mégis mintha új csapatok seregszemléje volna, úgy lengtek a lobogók. És talán joggal, de erről alig esett szó. Arról, hogy Orbán és közvetlen környezte politikai bravúrt hajtott végre. Választási vereség után pártok gyakran lecserélik vezetőiket, itt viszont az egykor, még a rendszerváltáskor "partra szállt" vezetőcsapat cserélte ki a párt jelentős részét.

Az új nekiindulás aktivistái pedig aláírásgyűjtésbe fognak. Nemzeti petíció követeli majd, hogy csökkentse a kormány a gyógyszerárakat - nem kell, csak négyet aludniuk, és teljesül az álom, hiszen a kormány néhány napja jelentette be a 15 százalékos árcsökkentést. Hogy állítsák le a kórház-privatizációt - amit el sem kezdhettek, hiszen az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Fidesz által is elutált törvényt. Ne folytassuk, az aláírásgyűjtésnek nincs közvetlen értelme ugyanis, ha csak a telefonszámok, e-mailcímek begyűjtése nem az. Azokhoz szól, akik szignálnának bármit, ha Orbán kéri, s azokhoz, akik mozdulni akarnak már végre. Mindjárt választások következnek, kopogjanak be, sátorozzanak le, mutassák magukat. Menjenek, sokasodjanak! - hangzik az üzenet.

Addig is: óriási történelmi bakugrások után hangzott fel a szövetségi gyűlés diadalmas tapsa. Európát mi például mindig csak megvédtük. Ezt egészítsük ki azzal: ha zárójelbe tesszük az egész huszadik századot…De legalább annak a végét és éppen a Fidesz kapcsán, ne felejtsük el! Orbán szerint a rendszerváltás álma ugyanis egy biztonságos ország volt. Ha ez az álomkapacitás végső határa, nem lett volna szükség rendszerváltásra. Akkor nem az egzotikus narancs, hanem a mindennapi betevő jonatánalma lenne a párt totemgyümölcse. A Fideszt kellene emlékeztetni, hogy a kockázatvállalás, a szabadság, a vállalkozás, az életlendület keresése hajtotta az emberek nagy és jó részét? Hogy éppen a biztonságra hivatkozva húzták a fékeket? E történelmi káoszkörbe szállt be az Európai Néppárt nevében Wilfried Martens is azt mondva, Hajrá Fidesz, jöjjenek friss szelek, s le a szocializmusból idetévedt nómenklaturistákkal. Nos, kevéssel előtte szólalt fel a megbonthatatlan szövetséges, Szűrös Mátyás, s ne feledjük, hogy uniós kampánynyitón voltunk, ahol a Fidesz listavezetője az éppen húsz éve az imperialisták Los Angeles-i játékai ellen szervezett moszkvai ellenolimpia magyar küldöttségének egyik vezetője. Továbbá: stb.

Ez a szép tavaszi összevisszaság talán ott bomlott ki legteljesebb virágjában, ahol Orbán Viktor értékeket hirdetett. Varázsütésre a két évvel ezelőtti kampány konzervatív nemzet, család, hit hármasából a munka és biztonság értéktandemje lett az útjelző. Orbán néhány hete úgy fogalmazott, hogy munkaalapú gazdaságot kíván, ahol nem kell a vállalkozónak 100 forint bérre 100-130 forintnyi adót is kifizetnie. Ahogy az Orbán-kormány idején is kellett - tegyük hozzá. És mit értsünk egyáltalán munkán? Jó volna, ha például bányák, szőlőbirtokok irányítását, a tulajdonlásukhoz szükséges jó döntéseket is ide érthetnénk. De így gondolja-e a megszólított sokaság is? Vagy csak a "szocialista bankárvilág" felé lengetett kézbe simuló husáng markolatára kellett vésni valami formás szöveget?

Nem jutunk messzire a szavak bontogatásával, viszont lehet, hogy ez a kulcsmozzanat. Immár rituális közösséggé formálta Orbán a jobboldalt, ahol lényegében mindegy, hogy mi hangzik el, ha ő mondja. És szépen mondja, azt ember el nem veszi tőle. De ettől még kevéssé lehet nyugodt, aki a politikától és éppen a politikától tisztán formált gondolatokat is vár. Annak nagyon kell figyelnie ahhoz, hogy ha a szavakból nem is, legalább abból megértsen valamit, ami történik.