- Nagyon dizájnos lett, de a cégér valóban furcsa. Talányos. Valamelyik szovjet autógyár logójára emlékeztet. Két gólya van rajta, de ha innen nézem, inkább száguldó szarvasnak tűnnek. Érdekes még ez a tardosi vörös mészkő lábazat is és a süttői mészkő, polírozva, mint kirakatkeret. A hely, ahol állunk, egyébként valóban pazar. Képzeljük el ezt a kereszteződést, mondjuk Petőfi idejében: a Király utca volt az Andrássy út, ez a sarok az Oktogonnak felelt meg. A Király utca várostörténetileg nagyjából a párizsi Rue Saint Denis. Azt is leváltották a bulvárok, de a kora újkorig mégiscsak a város egyik felének fő ütőere volt. Szóval fontos hely.

A templom mellett és mögött pár éve sétálózónát alakítottak ki. Kedves ötlet, de e zóna általában tele van kutyaürülékkel, ami a Magyar Közlöny szerint nem feltétele a sétatérfenntartásnak.

- Na, ez megint csak annak a példája, hogy rajzasztalon kigondolják, hogyan humanizálható egy tér, és hogyan lehet majd bele életet vinni.

Jesszusom, mi ez itt? Kínvallató-ellátó? Nem: fogászatisegédeszköz-üzlet. Bár az majdnem ugyanaz.

- Remek a portálja, valami olcsó gázcsőből készült, amit befestettek. Szépek a fogók a kirakatban, meg a kihúzott fogak. És a Hundertwasser stílusában készült festmény.

Lehet, hogy maga a hálás Hundertwasser hagyta itt�

- Miután itthagyta a fogát.

Nézz csak le: aszfalt helyett szürke viacolor burkolat ismét, amelyet itt-ott stilizált női nemi szervet idéző formákkal dobtak még feljebb. Még mindig utálod a viacolort a járdán?

- Természetesen. De itt nem szidom�

Hah.

- Nem mondom, hogy jó, de mindenképpen üdítő, ahogy picit rendezettebbé teszi az utcát. Külön üdvözlöm a párizsi mintázatú favédő kerítéseket. Ezeket a fákat nemigen tudják letolatni az autósok, nem úgy, mint például az Andrássy útiakat.

Eszembe jutott valami. Ezt az utcát elég régóta hívják úgy is, hogy pesti Broadway. Most már megtettünk jó néhány métert, láttunk olcsóruha-boltot, kínzóeszközöket, ingatlanost, víztechnikai szaküzletet, a show-bizből viszont még semmit. Akkor most hogy van ez?

- A New York-i Nagymező utcának van még egy tulajdonsága: nagyon hoszszú és széles. Annyira nevetséges, olyan igazi pesti dolog egy ilyen kis utcát Broadwaynek nevezni, mint ez.

Na de végre egy színház: a Tivoli. Szép az épülete.

- Bizony jó ház. Azt hiszem, Lechner Ödön tervezte, de a lépcsőházát mindenképpen, amelyben Rippl-Rónai ólomüveg ablaka látható. Fényes Adolf lakott itt, Szegedi Molnár Géza, Boldizsár István, szóval csupa festő. Ha fölnézel, láthatod, két műteremlakás is van benne. Keresem a műemléktáblát, de nem látom. Pedig gyönyörű.

Ehhez képest eddig ez a legelhanyagoltabb épület.

- Hát igen. Még Illés Zoltán fideszes képviselő ki tudja, hány éves választási portréja is rajta ragadt, ott fenn, közvetlenül az "ékszer" felirat mellett. Viszont jó ez a két relief: balra Beatrice, jobbra Mátyás király.

Ejsze nem lehet ez Mátyás király. Még csak nem is hasonlít Helyei Lászlóra.

- Itt egy kirakattábla viszont, amit megint csak védeni kéne: gondos, precíz órajavítás, cégtárs Rajnai István. Nagyon hangulatos. Óraüvegezést is vállal. De hopp, majdnem kifelejtettük a zöld villamosként elhíresült utcai vécépavilont. Kifejezetten jó arányú, szép kis épület. Bárcsak jó sok volna belőle.

Kár, hogy zárva. Így valóban nem több, mint egy kifejezetten jó arányú, szép kis épület, ami nem kevés, de hozsannázáshoz azért mégis.

- Hát igen. Viszont van az utcának egy másik jeles pontja, amiről szintén ne feledkezzünk el: a Fleischer Ing. Igazán patinás kisiparos, időtlen idők óta él együtt a várossal. És a másik színházról, a Radnótiról se, ami egy derék modernista épületben kapott helyet, a régi Film, Színház, Muzsika című lap formavilágát idéző betűkkel. Rendben van. A MÁV utazási irodája viszont már kevésbé. Valószínűleg rendkívül hasznos az utasoknak, hogy itt, a város középpontjában megtalálják, de azt hiszem, ez annyira értékes sarok-üzlethelyiség, hogy inkább kávéháznak kéne lennie. Talán az is volt.

Bank lesz ez, akárki meglássa. Errefelé majdnem mindenből bank lett, lesz, és lenni fog. Hanem ami ezen a sarkon, a hajdani Grill büféből lett!

- Repedt üveg, importhasználtruha-feliratok, celofán. Kupleráj. Szemét. Rendetlenség. Nem értem, hogy a tulajdonosát miért nem bünteti meg naponta háromszor az önkormányzat. Érthetetlen, hogy miközben őrült pénzeket költenek arra, hogy a Nagymező utca kinézzen valahogy, valaki ezt itt megengedheti magának.

Itt, az Andrássy út túloldalán viszont igen nagy a pompa. Például új fapadok lettek, amelyeket olyan ügyesen terveztek, hogy sem a hajléktalanok, sem az ájulófélben lévő cukorbetegek nem tudnak rájuk feküdni, hogy az összképet rontsák. Amúgy szemrevalóak.

- Amióta elzárták a forgalomtól ezt a részt, térként kezd funkcionálni, amit én nagyon bírok. Végre nemes burkolatok vannak. Azt, hogy egy kicsit önkifejezett az építész azzal, hogy a kőülőkéi szoborszerűek, nem tartom bajnak; este, amikor az ülőkék alól elkezdenek lámpák világítani, az egész egy fénykertté alakul át. Ugyanaz a Dévényi Sándor tervezte, aki a rátóti csikótojást (értsd: a forrásházat - a szerk.) a Gellért térre, de mecsoda különbség. Az utcabútorok, a lámpák: azon ritka budapesti helyszínek egyikén járunk, ahol a XXI. század is jelen van. Egyáltalán nem vagyok rosszul attól, hogy nem a Kandeláber Rt. XIX. század végi minták alapján újraöntött dolgai láthatók.

És a nagy átalakulás közben a híres-nevezetes Moulin Rouge is szépen kibontakozott.

- És most látszik, hogy a mi pompás Moulin Rouge-unk mennyire kisvárosias, vidékies (egyébként a párizsi is az). Eklektikus kis palota egy városka főutcáján. Aztán ez az új, tobzódó lábazat; mint egy részeg nemtommicsoda, mozognak a portálüvegek, ablakok, ajtók� Papucsállatkára emlékeztető formák� mintha mögöttük nem is nagy hírű mulató, hanem egy olyan étterem lenne, ahol barkós férfiak ebédelnek lila zakóban.

Érje szó akkor már a Thália elejét is. Ez a portál bennem olyan benyomást kelt, mintha nagyobbrészt műanyagból volna, csak nem tudom eldönteni, hogy hőre lágyulóból vagy keményedőből.

- Siklós Mária egy másik meghatározhatatlan stílusú munkája. Amikor elkészült, ezzel a rúdon egyensúlyozó szoborral, tüntetést szerveztünk, hogy megpróbáljuk eltávolíttatni.

Tényleg?

- Nem.

Jé, egy vadiúj szökőkút, szépen csillogó kőből. Biztos örül, hogy az aljába belefagyott a hólé. Egészen jól lehetne benne korcsolyázni.

- A gördeszkások is szeretni fogják.