"A Lux Égiek Tejével egy egyedülálló zuhanyzási élményben lehet része, amely megnyitja Ön előtt a mennyei szépség titkait. A Lux Égiek Teje válogatott, értékes tejfehérjék ápoló kombinációjával és természetes joghurt kivonatával kényezteti és ápolja bőrét zuhanyzáskor.

Lux Égiek Teje - egy mennyei tusolókrém kényeztető titka."

Egyfelől nincsen remény, ugye. Elirigyelve A nemzet értékrendje című hiánypótló munka szerzőjének, id. Rókusfalvy Pálnak világszínvonalú marketingtrükkjét, miszerint már a mű előszavában kijelenti (leszögezi), hogy saját könyvének kereskedelmi fogyása nem más, mint a "nemzet gyógyulásának vagy pusztulásának lázmérője", valamint megérezve annak a pillanatnak az emelkedettségét és nagyszerűségét, amikor 2002 egy forró júliusi napján a budaörsi Kapocs Polgári Körben megfogalmazódott az erős nemzetté válás igénye, sőt énbennem már jóval korábban fölmerült az erős budaörsi nemzet gondolata, szárba szökkent a budaörsiesség eszméje mintegy, először az Ételbár nevű vendéglátóipari egységben egy győztes kosármeccs és tíz nagyfröccs után, aztán például épp ezen eszmére hivatkozva próbáltam kisebb összegű kölcsönt szerezni F. Lászlótól, akivel annak idején sokat tengóztunk együtt (első kaja - nem kaja, királyafta - újat ad) a budaörsi lakótelep hullámos aszfaltfelületein, egy percig sem feledve, hogy mindkét térdem utolsó szalagjait a budaörsi kosárlabdázás oltárán áldoztam föl mintegy, már amennyire a budaörsi kosárlabdázásnak van oltára, ugye.

Szóval fogalmam sincs, hol is kezdtem az előző mondatot, tehát kigordiuszozom magam és kezdem elölről vagy máshonnét: a nemzet gyógyulásának vagy pusztulásának lázmérője énnálam a negatív (pusztulás) tartományba sülylyedt erősen (persze a hőmérőn nincsen negatív tartomány, de szokjunk már hozzá a durva képzavarokhoz!), amikor egy újabb tévétársaság jelentette be, hogy megszünteti Hajós András tévéműsorát, mivel a szerződésben rögzített minimális nézőszámot sem sikerült elérni, sőt.

Vagyis nem érdekli az én nyomorult, pusztulásra ítélt magyarjaimat Hajós. Az a Hajós, aki jószerével az egyetlen normális, tévében látható ember, akinek maradt öniróniája, könnyed és spontán humora, akiből még hiányzik az önteltség az arrogancia, aki még elkerülte a gatyaletolós-sztárallűrös gagyizást. Nem süllyeszteném magamat az apológia bűzös mocsarába, annál kevésbé, mert Hajós nagy hendikeppel indult nálam: az egész zenekarosdiját, az Emilrulezt ilyen modoros hülyeségnek tartottam, Winklerrel, Jules-lel meg Eldée-vel el lehet húzni jazzbitangilag a sunyi mű-Koszolányiba, kérem!, én ettől jóval rockandrollabbra állok, a Hello Touristnál kezdett oldódni a feszkó, aztán a Hajós-show néhány epizódján pedig már simán könnyesre tudtam röhögni magam.

Viszont: nem kell a kutyának sem. Kell délutánra üvöltözős kreténshow, estére halovány sztárnyaló Jay Leno-klónhadsereg, kell még cigányozós-hugyozós-fingós prosztóhumor, világslágerek parasztul, kell a Mikroszkópikus spontán Kádár-kripto-agyhalál meg a többi, csak Hajós nem kell, még egy kisebb csatornán, késő este sem.

Hülyék vagyunk, magyarok, nagyon hülyék. És el fogunk pusztulni jól!

http//www.nol.hu/szerda