Magyarországon a betegségek 15-20 százaléka hozható összefüggésbe a természetes, illetve az épített környezetben rejlő veszélyforrásokkal. S még korántsem ismerjük valamennyit. Most készülnek az első országos azbeszt- és radontérképek, illetve zajlik néhány mérgező vegyi anyag (például a formaldehid, benzol, xilol és toluol) előfordulásának felmérése - tudtuk meg Dura Gyulától, az Országos Környezet-egészségügyi Intézet megbízott igazgatójától. - Az egészségkárosító anyagok egy része rákkeltő - a tüdőrák ma a vezető halálokok közé tartozik hazánkban - légzőszervi allergiás (asztma) betegségeket, illetve az ideg- és immunrendszer és más szervek működésének zavarát okozzák. A laikus azonban igen keveset tud ezekről a veszélyforrásokról.

Az első helyzetképet a nemzeti környezet-egészségügyi akcióprogram (Nekap) tárta a szakemberek és a politikusok elé 1997-ben. Az Országos Környezet-egészségügyi Intézet (OKI) munkatársai számos korábban háttérbe szorított kérdést vetettek fel a javaslataik hátteréül szolgáló elemzésekben, mint például a házgyári lakások egészségkárosító hatásait. A lakások belmagasságának az előre gyártott elemek nagyságához igazodó fokozatos csökkentése, illetve a betonpanelek alkalmazása miatt a falak légáteresztő képessége egyre csökkent, amit a nyolcvanas években szorgalmazott hőszigetelő programok tovább rontottak. A fentiek hatására a házgyári lakásokban felszabaduló szennyező anyagok igen gyorsan egészségre ártalmas koncentrációt érhetnek el. De a padló- és falburkoló anyagok, illetve berendezési tárgyak is számos szennyező anyagot tartalmaznak, illetve bocsátanak ki a lakások levegőjébe. Közülük a leggyakoribb a formaldehid, amely a bútorkészítéshez használt farost- és pozdorjalapokból, a különféle ragasztó- és szigetelőszerekből, tapétákból, a linóleumból, a padlószőnyegből, festékekből és lakkokból párolog ki. Nem kevésbé mérgező a parapet gázkonvektorok égésterméke, amely a lakóépületet nitrogén-dioxidból és szén-monoxidból álló szenynyezőanyag-burokkal veszi körül, lehetetlenné téve a lakások szellőztetését. A káros égéstermékek jó része ugyanis visszaáramlik a lakásba asztmás, allergiás tüneteket okozva.

A radon kevésbé ismert, de nem kevésbé veszélyes nemesgáz. A talajból felszivárogva, illetve az építőanyagokon keresztül kerül a lakás levegőjébe, veszélyeztetve az ott élők egészségét. Felismerése színtelen-szagtalan volta miatt csak műszerekkel lehetséges. Svédországban már az ötvenes évek óta mérik a lakóépületek radonkoncentrációját, nálunk most készül az első országos radontérkép. Az első nagyobb léptékű mérést a RAD Lauder Labor végezte el 1994-1998 között. Csaknem tízezer falusi ház radon-szennyezettségének felmérése alapján akkor öt-hatezerre tették azon épületek számát, amelyekben a radonkoncentráció meghaladja a 600 Bq/köbmétert (Mátraderecskén az ezret is), míg az átlagérték elérte a 140-et. A WHO 200-600 Bq/köbméter közötti egészségügyi határérték meghatározását tanácsolja. (Svédországban 200 felett már lakhatatlanná nyilvánítják az épületet, 70 felett pedig kötelező a radonkoncentráció csökkentése.) Az aggodalom oka a nemesgáz bizonyítottan rákkeltő hatása.

Az Országos Frédéric Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet becslése szerint évente 100-400 ember halálát okozza a radon, illetve bomlástermékei miatt kialakuló tüdőrák. Nyugaton az összes tüdőrák tíz százalékát írják a radon számlájára, ami hazánk évi 7500 tüdőrákos esetét alapul véve 750 áldozatot jelentene. Hollandiában a második legveszélyesebb rákkeltő anyaggá nyilvánították. A legveszélyeztetettebbek az új házak lakói. Az elmúlt harminc évben ugyanis ötven százalékkal emelkedett az új épületek radonkibocsátása. A fokozott hőszigetelés és az elégtelen szellőztetés a koncentráció (30 Bq/köbméter) növekedését okozza. Egy ház mentesítésének költsége hazánkban százezer forintra tehető, de állami keretet egyelőre nem határoztak meg e célra.

Az építőanyagokkal egyébként is jó vigyázni. Az azbeszt, a martinsalak, illetve a gázszilikát felhasználásával épült házak különösen nagy kockázatot jelentenek lakóiknak. Magyarországon a hetvenes évek közepétől mintegy tíz évig azbesztszórási technológiával szigetelték a panelépületek egy részének közös helyiségeit, illetve ezzel fedték a gépészeti berendezéseket. A tüdő- és savóshártya-daganatot (évente száz új esetet regisztrálnak) okozó anyag húszezer otthon lakóját fenyegeti. A közel 400 ezer négyzetméternyi felület azbeszt mentesítése 16 milliárd forintba kerülne - a program a környezetvédelmi tárca szerint tíz éven belül megvalósítható. Ennek némiképp ellentmond az akadozó állami támogatás. Az 1999-ben indított programot ugyanis két éve forráshiány miatt leállították. A szanálásra azóta sincs pénz. Az Országgyűlés tavaly létrehozott ugyan egy 30 millió forintos alapot a szennyeződések feltárására, ám ennél még a legszennyezettebb lakótelepet magáénak tudó budafoki önkormányzat is többet, negyvenmillió forintot áldoz azbesztmentesítésre.

A gázszilikát felhasználásával épült otthonok veszélyessége az azbeszthez képest sokkal kevésbé látványos. A falakból csupán formaldehid párolog. A kis adagban fáradtságot, álmosságot, allergiás tüneteket okozó vegyi anyag nagyobb koncentrációban erősen rákkeltő hatású. Az OKI "gyerekszoba"-felmérései egyértelműen kimutatták a forgalmas utak mentén épült gázszilikát falú otthonok magas formaldehidkoncentrációját. Míg a fal- és padlófelújítás következményeként a lakás levegőjében növekedett a szintén mérgező toluol- és xilolszint is. A penészedés, a műanyag padlóburkolat, illetve a faforgácslapokból készült bútorok 50-60 százalékkal növelik az asztma, illetve más allergiás betegségek kialakulásának veszélyét - hangsúlyozza Rudnai Péter igazgatóhelyettes főorvos.

A tavaly elfogadott Egészség évtizede Johan Béla nemzeti program külön fejezetet szán az épített környezet egészségkárosító hatásainak felszámolására. A költségvetési források - összesen 86,5 millió forint - szűkössége miatt azonban az idén három fő területen - a már fentebb említett országos radon-, dioxin- és azbeszttérkép elkészítésében - szeretnének előrelépni.

| Magyarországon jelenleg a lakótérbe kibocsátott kémiai anyagokra és a mikrobiológiai ágensekre sincs olyan jogszabály, amely az építőanyagok alkalmazhatóságának feltételeként megkövetelné az egészségügyi szempontú minősítést. Nincs ilyen előírás a radioaktív koncentráció határértékére sem. A hazai szabályozás egy 1960-ból származó miniszteri utasításra és egy 1969-ben kelt miniszteri közleményre korlátozódik. Az egyik megtiltja az Ajka, Bánhida és Tatabánya környékéről származó salak és pernye lakásépítéshez való felhasználását, a másik engedélyezi azt jól szellőző ipari csarnokok és raktárak építéséhez. A kérdésben nem ad támpontot a jelenleg érvényes Országos Településrendezési és Építési Követelmények sem.

| Százezer baktérium a mosogatószivacsban

A lakásban rengeteg tárgyat halmozunk fel az évek során, mit sem tudva a bennük rejlő fenyegetésről. Itt van például a szintetikus szőnyeg, amely lerakása után még tíz évig neurotoxikus anyagokat (toluol, benzol) bocsát ki magából, amelyek nagy koncentrációban közismerten rákkeltők. A szőnyeg ráadásul kedvenc búvóhelyei a poratkáknak, gombáknak és baktériumoknak. A préselt lemezből, szintetikus szálakból készült bútorok formaldehidet párolognak, akárcsak az ágytakarók és az ágyneműk, amelyeket a gyártók ezzel az anyaggal tesznek gyűrődésmentessé. A nedves falakon megtapadó penészgombák fáradtság, depresszió és krónikus légúti betegségek okozói. Egyes kutatók a háztartási berendezésekből (például mikrohullámú sütő) áradó elektroszmog káros hatásait hangsúlyozzák. Mások csak a mosogatószivacsunkat lobogtatják meg. Egy átlagos konyhai darabban állításuk szerint százezer baktérium szorong. Körülbelül annyi, mint egy nyilvános vécé ülőkéjén.