Szeretném, ha tudnák, hogy az amerikai kongresszus nagy hatalmú intézmény és elhatározta, hogy segít újraegyesíteni Szelmencet � a jó hírt a washingtoni magyar lobbiszervezet vezetője közölte a kettészakított magyarlakta falu ukrajnai oldalán a misére egybegyűltekkel. Közöttük kevesen osztják Nagy Sándor hitét abban, hogy a falu fő utcáján 1944-ben felhúzott határt Washingtonból el lehet tüntetni.
Szelmencről Szelmencre - Washingtonon át
A szelmenci vasfüggönyt már alig őrzik, inkább vasúti átkelőhöz hasonlít. A véletlenül arra tévedő szlovák határőrrel nem törődik senki, zavartalanul kiabálnak tovább, a határ másik oldalán élő rokonoknak. Sokan át is szöknek Szlovákiába. Manapság főleg afgán és csecsen menekültek pár ezer dollárért. De nehéz lenne elhinni, hogy a falu lakói nem másznak át éjjel a kerítésen. Legálisan 40 kilométeres kerülőt kell tenni, hogy visszajussunk az utca másik oldalára, nem számítva a vízumszerzés bonyodalmait.
A helyiek emlékeztetnek: a szovjet határőrök és besúgók kegyetlenkedései után már soha sem lesznek biztosak abban, hogy az ártatlan szlovákiai sörözésnek nem lesznek komolyabb következményei. Ma azért már embert és árut is könnyen átjuttatnak a határon a csempészek csak a pénz számít.
A mise után az ukrajnai Kisszelmenc randevút ad a szlovákiai Nagyszelmencnek a sorompónál. Nagy Sándor átad egy meghívót a két polgármesternek, amely Washingtonba hív a Szelmencről szóló áprilisi kongresszusi meghallgatásra. Közben ki-ki észreveszi unokatestvérét, nagybátyját a határ másik oldalán. Elkezdődik a szokásos átkiabálás. Megszokott vasárnapi program a kettészakított Szelmenc határán.
Szelmenc, 2004. március 7.
