-Nekem az jut az eszembe róla, hogy négy magasabb pali meg tudná emelni, és akkor valami rögtönzött temetkezési szállítóeszköz lehetne. Abszolút beazonosíthatatlan tárgy egyébként. Kíváncsi volnék rá, hogy amikor engedélyeztették, mit írtak a papírra, hogy ez micsoda. Különben, ha tudnám, hogy mi, nem volna vele különösebb bajom. Mondjuk, ha az Antik André felirat lekerülne róla, a vécé felirat meg fel, és a csapóajtó feltárulna.

E rövid kedvcsináló után rá is térhetünk a tárgyra. Nos tehát akkor: miért tartottad fontosnak, hogy a Falk Miksa utcát is megbeszéljük?

-Ebben a nagyvárosban, ahol egyre több az európai urbanisztikai hagyományokat felszámoló amerikai urbanisztikai elem - plaza, miegyéb -, amely radikálisan átalakítja a kereskedelmet, itt-ott újraélednek a tradicionális kereskedelmi szokások. Én ezt nagyon bírom. A Podmaniczky utcában ott vannak a ruhanagykeresek, a Király utcában a bútorosok és a dizájnosok, s az antikvitáskereskedők itt gyülekeznek, a Falk Miksában. Ez az egész úgy kezdődött, hogy a hajdani állami monopólium, a Bizományi Áruház Vállalat környékére rátelepedtek a régiségboltok. Ahogy régen a mozik körül ott voltak a jegyüzérek, a bizományi boltja körül is rajzottak a nepperek, rozsdás Zsigulik csomagtartójából árultak kétes eredetű képeket. Kialakult a műkereskedésnek egy kis szubkultúrája. Ami ma teljesen jól működik. Itt van például a Kieselbach Galéria, amely jelzi, hogy az egykori állami monopóliummal szemközt is meg lehet élni. Sőt.

/p>

Itt-ott azért megszakítja a sort egy-egy profilidegen vállalkozás. Például az a kisállatos szaküzlet, az óvodai csendes pihenő és ozsonna közti meghitt órákban készült cégérével.

-Szép. Sokszínű. Idétlen, de van hangulata, és amit tudnia kell, azt tudja. Mi van odaírva� madár-disznó� nem: madár-díszhal. És ott egy másik tábla: Singhoffer Gusztáv órás. Nem mai darab, ahogy elnézem. Nagyon békebeli.

Lassan a Tóth kocsma is azzá érik. Hihetetlenül régen megvan, máshol minden másból minden más lett. Az egyik régi törzshelyem telkén például valaki felépítette a Southfork Ranchot, de legalábbis azt hiszi.

-Á, igen, a Tóth kocsma, a maga három hétig el nem múló hagymaszagával. De különben jó. A hagyományos magyar kocsma: mintha az ember beülne egy szekrénybe, ugyanis mindenhol lambéria van, még a vécé is ki van lambériázva, az kötelező. Nem tudom, miért annyira jó dolog a lambéria, de nem tudunk tőle elválni, szeretjük. Talán azért, mert ez áll legközelebb Ausztriához, és mi már nagyon régóta szeretnénk osztrákok lenni, és ezzel legalább egy kis lépést tudunk feléjük tenni. Álljunk meg itt. Megint egy jó példa a korok rétegeződésére. Ott fenn a felirat: "nyugdíjpénztárának bérháza", fölötte pedig egy IBUSZ-földgömb a kis szárnyaival. Remek.

Most viszont csempésszünk be némi építészetkritikát.

-Van egy-két nagyon jó ház. Itt az elején főként historizáló épületek, szeceszsziós beütésekkel. És majdnem mindegyiken egy jó kis kovácsoltvas kapu. Itt a 13-as házon is van egy pazar art decós darab, amelyre azonban rá van téve egy legkevésbé sem szép reklámtábla, a felirattal: "ha a szépet szereti". Azt gondolom, hogy ha a szépet szereti, akkor eltávolítja ezt a táblát.

/p>

A letraszettes házszám se kutya. Hanem bizony: letraszettes házszám. Kínos, mint ez a kis vicc.

-Aha, és az egyes ráadásul mindjárt feldől, akkora orra van. De nézzük inkább a szépet. Mondjuk, odaát, a Balaton utca túlsó sarkán álló házat. Pompás a tetőfelépítménye. Itt pedig, ennek az épületnek a sarkán látható a Nagyházi Galéria elefántos cégére. Hangulatos.

/p>

Hanem az eklektikus-szecessziós hangulat az utcának ezen az oldalán itt véget is ér. Megérkeztünk a Honvédelmi Minisztériumhoz.

-Egy nagy, világháborús bombatalálat végeredményét látjuk itt.

/p>

Nem lett volna jobb, ha marad a bombatölcsér? - kérdezné, aki nem tudja, mennyire, de mennyire szereted a modern építészetet.

-Nos, ez itt egy klasszikus modern épület. Van az egésznek valami kozmopolita jellege, ugyanúgy lehetne Moszkvában, mint Párizsban. Bírom.

/p>

Na ugye.

-Tetszik a kapuja is, olyan jó kis sejtelmes, ha jól emlékszem, a nyolcvanas évek második felében került a házra. Nem mondom, hogy szép, nem innen közelítenék rá, a szemben lévő házsor a szobordíszeivel meg a ki-be ugrásaival, a ritmusával nyilván sokkal szebb.

/p>

Ámde kellemes zölddel keretezték, különös hangsúlyt adva a lipótvárosi táj kedves növényének, az ezüstfenyőnek.

-Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy a parkosítás a szovjetekhez való igazodás jegyében zajlott, amikor Magyarországon a lapályokon is erőnek erejével elterjedtek a hegyek fenyvesei.

/p>

Hoppá, mi az ott? Bunker?

-Gondolom, egy bunker szellőztetőrendszere lehet. Amit jól eltakar a feléig sem érő fagyalsövény. De meg is érkeztünk a titkosszolgálat épületéhez.

/p>

Meg, hál' istennek. Örülök, hogy csak kívülről kell néznem; nem mintha bármi bajom volna a kémekkel, de ahogy ezeket a lőréseket elnézem, viszonylag kevés lehet odabenn a napallergiás.

-Bizony, sápadtak lehetnek a titkosszolgák errefelé.

/p>

Ez a kis cukrászdai türkiz szín a kerítésen viszont kedvesen, szinte gyermekien oldja a ház központi kivégzőhely jellegét.

-A rendszerváltás tájékán kapta ezt a hercig kis kerítést, ami tulajdonképpen egy családi háznak lehetne a kelléke, eltekintve persze az iszonyatosan gusztusos gömblámpáktól. Álljunk csak meg egy kicsit megint. Nézd csak szemben azt a házat, a 14-est. Nem vagyok benne biztos, de olyan, mintha egy Román Ernő-épület lenne. De biztos, hogy a stílus stimmel. A homlokzaton az a klasszicizáló szobor, amelyre időközben ránőtt a fa, így aztán a néni okkal fogja a fejét, pillanatokon belül megüti az ág.

/p>

Hahó, megvan a legütősebb nevű Falk Miksa utcai galéria díj győztese: Artcore.

-Vajon mi lehet? A brutálisan antik cuccok tára?

/p>

Igen. Nem. Talán.

-Megérkeztünk a Markó utca sarkához. Itt a Katona Galéria, amelyet ugyan 1935-ben alapítottak, de pár éve még Yoko Onóé volt. Kevesen tudják, hogy John Lennon özvegye egy itteni, patinás óráscsaládba házasodott be egy kis időre, és egy darabig galériát vezetett a Lipótvárosban.

/p>

Valóban nem volt hónapokig vezető hír.

-Az első férjét valamivel többen ismerték, ez kétségtelen.

/p>

Jesszus, milyen állat ül ott fenn a cégéren. Le ne jöjjön.

-A Körmendi Galéria címerállata, valami óegyiptomi állatistenség. Anubis, azt hiszem. Feszülten figyeli a falat, rendkívül introvertált alkat. Helyes a törpés cégér is, Walt Disneytől, a falatozón.

/p>

Még húsz év, és ebből is háromszögelési pont lesz, akárki meglássa.

-Ahogy körülnézel, láthatod, hogy ebben az utcában nemcsak a kereskedelmi profil alakul, alakult át, az ingatlanpiac is szemmel láthatóan erős mozgásban van. A szemben lévő házon, az 5-ös számún például éppen egy penthouse próbálkozik megvalósulni, és elég jó is lesz, ha meglesz, a lakója átláthat majd a budai hegyekre.

Aki kérdezett és közbevetett: