Az MSZP mért népszerűségének zuhanásánál, az új pénzügyminiszter által bejelentett mínusz 120 milliárdnál is biztosabban jelzi a politikai helyzet drámaiságát, hogy előkerült a tandíj. Az 1995-ös Bokros-csomag utolsó olyan közismert eleme, amit eddig messzire kerültek, hiszen egyszer már égetett. És mégis. A rászorultsági elv (gyes, családi pótlék csak annak, akinek szüksége van rá!), az állami szféra visszabontása, a túlértékelt forint körüli csatározások után beszélnek a tandíjról is: a Bokros-pontok kijöttek az illegalitásból. Az előjáték is hasonló, mint \'95-ben volt: választások előtt urasan nagyvonalú jobboldali kormány, a szembesülés baloldali tanácstalansága (plusz most a túlköltekezés folytatása) majd a gazdaság, ami kezd visszaütni.

Hosszan lehetne folytatni a kilenc éve indított párhuzamost, jóllehet akkor egy infarktustüneteket produkáló gazdaság kérte a beavatkozást, most viszont egy egészségesen kapaszkodó szféra zúgolódik, mert béklyókat érez magán. De vegyünk fel most két, kevésbé ismerten együttfutó szálat! Csehországban 2001-től ugyanúgy elszaladt az állam által foglalkoztatottak létszáma, mint itt, hasonlóképpen felpörögtek a közszféra bérei s az egyéb költségvetési kiadások, majd ott is vissza kellett fogni a hiányt, mégsem hallani drámai híreket.

Jelentősek a különbségek: Majd egy évtizede, a Bokros-csomag az ellenzék legerősebb pártjából a Torgyán-féle harag napját váltotta ki, és más önpusztító mutatványokat. Most a megszorítások előtt rendezték a harag napjait. Választási kampánynak hívták, ahol a jelenlegi ellenzéki főerő, a Fidesz a nemzethalál balról fenyegető víziójával utcára kérte a jobboldali tömegeket. Bokros volt a vámpír neve e politikai rémjátékban. A választási vereség után Orbán Viktor életre hívta a polgári köröket, megüzenve, hogy ha üzen, mozduljanak. Nem üzent, de mozdulnak. Utcán a politika, mint Csurka leglendületesebb éveiben.

Ezek a keretek, amelyek között a kormánynak, az MSZP-nek és az SZDSZ-nek racionálissá kellene fordítani azt az idegesen túlfűtött "lenni vagy nem lenni" politizálást, ami évek óta folyik. Vannak erre is remények. Erre vall, hogy a Bokros-rémkép ellenére csak ki lehetett mondani a szót, hogy tandíj, még ha csak úgy is: hogy egyelőre nem. Ismét méregetik a túlzott kórházi kapacitásokat, sérelmezik a szegényektől a gazdagok felé terelt költségvetési pénzeket, e fordított szolidaritását. Ilyen körülmények közt (s hogy Blair is túlélte Angliában a tandíj-szavazást) említsük meg: az 1995-ös stabilitási program ereje a vámpótlék, a fogyasztási adók emelése, a tb-járulékalap szélesítése, a közszféra létszámstopja és a forint egyszeri drasztikus leértékelése volt. Szóval, ha most fel-feltűnik is a Bokros-csomag jól látható eleje, semmiképpen nincs itt a veleje.

Ha mégis nehezen gyűlt össze a kormányzati erő, abban benne lehet, hogy az ellenfél nagyobb formátumú, mint a korábbi. Torgyán az utcákon demonstrálta azt, amit antibolsevizmusnak nevezett, a Fidesznek most az Európai Néppárt segít az üzenet továbbításában. A fogalmak is kerekebbek. Orbán Viktor nemrég a bankvilág és a magánállamok elleni védekezésre szólította fel a nemzetet. E magánállam Czakó Gábor író egy nemrég megjelent kötetének címében bukkant fel. Szellemi környezetét a szerző egy esszéjéből vett idézet érzékelteti: "Mi változott azóta, hogy az emberiség először ábrándult ki a kapitalizmusból? Először is mind a két rendszer (a szocializmus és a kapitalizmus - a szerk.) azonos abban, hogy gazdaságtársadalom… - Tehát Isten nincs… Demokráciával kábítanak, holott a világ tényleges hatalmai- a tőke, a multik, a tömegtájékoztatás, vagyis a magánállamok nincsenek a népek ellenőrzése alatt, jogi feltételek híján sem, de azért sem, mert a magánállamok tulajdonában álló szórakoztatóipar idiótává neveli a lakosságot."

Idiotizmus elleni megváltásra indul az egyik fél, lassan kénytelen elfeledkezni a mentálhigiénés kímélő kormányzásról a másik. A kettőt együtt nézve: van ok, némi egészséges szorongásra.